1998. április |
---|
A Fõvárosi Közgyûlés határozatot hozott arról, hogy kezdeményezni kell a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésrõl szóló 78/1993. (V. 12.) sz. kormányrendeletet. A határozatot a Környezetvédelmi és Városüzemeltetési Bizottságának elnöke, Bubla Gyula, valamint alelnöke, Péterffy Ágoston indítványozták, akik már évek óta szorgalmazzák a rendelet módosítását. A határozat nyomán tavaly novemberben Demszky Gábor fõpolgármester levelet írt Kiss Péter munkaügyi miniszternek, amelyben többek között az alábbi megállapításokat teszi:
A jelenlegi helyzetben a munkáltatók kötelesek megtéríteni a dolgozóik vasúti bérletei árának 86%-át, a helyközi autóbusz bérletek árának pedig 80%-át, ugyanakkor ez a kötelezettség a helyi tömegközlekedés terén nem áll fenn. ...
A munkáltatók említett kötelezettségével kapcsolatban alkotmányjogi problémák is felvethetõk, és közlekedés- ill. környezetpolitikai megfontolásból a helyi tömegközlekedésben is célszerû lenne megengedni a munkáltatók önkéntes költségtérítési lehetõségét. Ma ugyanis az a visszás helyzet áll fenn, hogy míg a cégek a személygépkocsi-használatért költségként havi több ezer forintot fizethetnek ki, addig a helyi tömegközlekedési bérletre kifizetett összeg jövedelemnek számít és adóköteles. Ez a körülmény nagyban gátolja a személygépkocsi-használat visszaszorítására tett közlekedésszabályozási és környezetvédelmi erõfeszítéseinket."
A fõpolgármester javasolja, hogy a munkáltató minden esetben (a vasút 1. osztálya igénybevételének kivételével) megtéríthesse a munkábajárás tömegközlekedési bérlete vagy teljes árú menetjegye díjának 80 százalékát.
A munkaügyi miniszter válaszában leszögezi, hogy kormányrendelet módosítására vonatkozó javaslattal egyetért, és ezért azt az 1998. év elsõ félévének munkatervébe felvették.
A Levegõ Munkacsoport üdvözli a Fõvárosi Közgyûlés kezdeményezését és a Munkaügyi Minisztérium kedvezõ hozzáállását a javaslathoz. Bár mi szigorúbb változtatásokat szerettünk volna látni, azonban a Budapest fõpolgármestere által javasolt rendeletmódosítás is óriási elõrelépést jelentene a mai helyzethez képest. Ezért reméljük, hogy a módosított rendelet mielõbb napvilágot lát.
Véleményünk szerint azonban tovább kell lépni: a tömegközlekedési viteldíjak 100 százalékos térítését is lehetõvé kellene tenni, s ugyanakkor tovább kellene szigorítani a személygépkocsi-használat elszámolási lehetõségeit. Igazságtalannak, környezetvédelmi szempontból ésszerûtlennek és gazdaságilag is értelmetlennek tartjuk ugyanis azt az állapotot, amikor a környezetrombolóbb eszköz használata pénzügyi elõnyben részesül a környezetkímélõbb megoldással szemben. Sõt, a fentieknél is tovább mennénk: ha valaki kerékpárral vagy gyalog jár a munkahelyére, akkor ugyanakkora adómentes hozzájárulást kellene kapnia, mintha személygépkocsival tenné meg ugyanazt a távolságot. Ezáltal ugyanis az egész közösség jól jár: csökken a környezetszennyezés, a zsúfoltság, a területfoglalás, és egészségesebbé válnak a polgárok. Az ötlet nem megvalósíthatatlan: az egyik angliai város polgármesteri hivatala például így ösztönzi a dolgozóit arra, hogy autó helyett biciklivel járjanak munkahelyükre.
L. A.