Hogyan alakulhat idõjárásunk?

Megkérdeztük Mika János éghajlatkutatót, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársát, hogy az üvegház-gázok felszaporodása a légkörben hogyan befolyásolja Magyarország idõjárását?

— Még vitatott, hogy az eddig tapasztalt melegedés egyértelmûen az üvegház-gázoknak tudható-e be, vagy vannak más okai, de az egyértelmû, hogy felszaporodásukkal egyidejûleg a Föld különbözõ térségeiben módosult az éghajlat. Ez azt jelenti, hogy a 10-20-30 éves átlagok módosultak, és ezen belül valószínûleg módosult az éghajlat változékonysága is, de errõl kevesebbet tudunk. Gyakoribbá válhatnak a szélsõségek, de lehetséges, hogy más területeken épp az ellenkezõje történik. Általában elfogadott az a nézet, hogy nem válik egyszerre a Föld minden pontján szélsõségesebbé az idõjárás.

— Lehet-e valami köze az idei tél kimaradásának a globális felmelegedéshez?

— Ha a hosszú távú tendenciához próbáljuk kötni a mostani eseményt, az olyan, mintha a körtét az almával próbálnánk összekötni. Ez az egyedi esemény azonban beleillik abba a képbe, amit a globális felmelegedés kapcsán kiszámított helyi éghajlatváltozás takar. Ez a helyi változás arról szól, hogy a tél melegebbé válik, miközben csapadéktartalmuk alig változik, a nyári idõszakot pedig ugyancsak melegedés jellemzi, de ez a csapadék érzékelhetõ csökkenésével és a napfénytartam növekedésével jár együtt. Tehát azt kell mondanom, hogy a tél melegedõ állapotába beleillik ez a mostani év, de az összefüggés nem egyértelmû, hiszen a klímaváltozást úgy kell elképzelnünk, hogy a teljes eloszlás eltolódik egy picit, továbbá lehetséges, hogy a szóródottságát jellemzõ statisztikai paraméterek is módosulnak, de ezekrõl kevesebbet tudunk.

— Lehetséges-e, hogy az utóbbi hónapok éghajlati furcsaságai összefüggésben vannak az El Niño eseménnyel?

— A tudományos összesítések úgy fogalmaznak, hogy ha létezik is hatása az El-Niñonak a mérsékelt övön, az nagyon bonyolult és nem ismert, mivel a mérsékelt öv folyamatait alapvetõen a mérsékelt öv cirkulációs viszonyai alakítják. Ezzel szemben áll az ELTE Meteorológiai Tanszék legújabb vizsgálatsorozata Bartholy Judit tanszékvezetõ egyetemi docens irányításával, mely szerint amikor El Niño esemény van, akkor az Atlanti-Európai térség cirkulációja statisztikailag érzékelhetõen más, mint amikor nincs ilyen esemény. De hogy a magyarországi zavaros idõjárás pontosan összekapcsolható-e az El Niñoval, vagy sem, azt nem tudhatjuk. Az El Niño mérsékelt övi hatásával kapcsolatban világszerte nagy a bizonytalanság. Ezt jól jellemzi, hogy úgy szeptember tájékán sokan arra tippeltek, hogy az El Niño nálunk rekord hideget fog okozni. Erre én a Meteorológiai Szolgálat hivatalos prognózisait mondtam cserébe, miszerint az átlagnál kicsit melegebb és szárazabb telünk lesz. Végül az elõrejelzettnél sokkal melegebb és szárazabb lett a tél, de legalább az irányt sikerült eltalálnunk.

— Mennyire lehet elõre jelezni az éghajlat változásait?

— 1920-as évek elején Richardson elvégeztetett több száz munkatársával egy nagyszabású számítási kísérletet, melybõl azt a tanulságot vonta le, hogy a légkör olyan, hogy ha benne valahol egy kicsiny elõre nem látható hullámzás keletkezik, akármi miatt, akár egy pillangó szárnycsapkodásától, már megváltozhat általa az idõjárás menete. Milliárdszámra történnek ilyen apró események a légkörben. Ezeknek a zavaroknak egy kis hányada olyan, hogy az energiájuk továbbterjed, és újabb energiaátadásokat indít el, amelyeknek szintén egy kicsiny hányadából akkora légköri képzõdmény is kialakulhat, mint mondjuk egy zivatarfelhõ. Természetesen ez a láncreakció az esetek kis részében indul csak be, a másik sok milliárd esetbõl nem lesz idõjárásváltozás. De elég, ha néhány beindul, és olyan elõrejelezhetetlen jelt vezet be a rendszerbe, amelytõl egészen biztos, hogy akármennyire okosak vagyunk, akármekkora gépünk van, akármilyen sûrûn végezünk megfigyeléseket, nem tudunk abszolút tökéletes, hibát egyáltalán nem hordozó prognózist készíteni már néhány napra elõre sem.

— Hosszú távon milyen következményei lehetnek itt, Magyarországon az üvegházgázok elszaporodásának?

— A mai közepes elõrejelzések azt mondják, hogy körülbelül 0,2^oC-ot melegszik a Föld évtizedenként a jövõben, tehát mondjuk 50 év alatt 1 fokot. Ez nem lenne veszélyes, a szobai hõmérõn épphogy le tudjuk olvasni ezt az 1 fok különbséget, viszont ennek az a kényelmetlen oldala, hogy a Föld különbözõ térségeiben eltérõ változásokat okoz. A Föld átlaghõmérsékletében nem csekély ingadozásokkal, körülbelül száz év alatt történt egy fél fokos melegedés. Tapasztalataink alapján fél foknyi globális melegedéshez mintegy tíz százalékos csapadékcsökkenés tartozik a nyári félévben. Ez mintegy 30-40 mm. A 20-30 éves átlag mutat ennyit, és ezen belül nyilvánvalóan a száraz idõszakok gyakorisága jelentõsen megnõ. A csapadék csökkenése, a hõmérséklet emelkedése és a napfénytartam körülbelül tíz százalékos megnövekedése hatására várhatóan az aszályok gyakorisága drasztikusan megnõ, számításaink szerint 60%-kal fog növekedni. Ha folytatódik a melegedés és további 20-30 év alatt újabb fél fokot növekszik, akkor körülbelül egyenes vonalban tovább romlik a vízellátottság, egyenes vonalban nõ a napfénytartam, de sajnos az aszály gyakoriság már nem egyenes vonalban nõ, hanem halmozottan. Azért nem kell sivatagra vagy félsivatagra gondolni, csupán olyan éghajlatra, mint mondjuk most Várnában van. Ott is termelnek növényeket, ott is élnek emberek, tehát itt nem kell a természet teljes elpusztulásától tartani. De 1 fokig mindenképpen romlanak a feltételek, ami közepes becslések szerint 50 évig eltart. Vannak olyan számítások is, melyek szerint 0,35^oC-ot is nõhet tíz év alatt a hõmérséklet. Ehhez képest lassúbb is lehet a melegedés, lehetséges, hogy a kevésbé érzékeny modelleknek lesz igazuk. Ezzel kapcsolatban legalább 20 komoly modell készült. Ha megyünk tovább a melegedés elõrejelzésében, akkor a modellek tapasztalatai szerint valahol 2 fokos globális felmelegedés tájékán a hazai csapadék-ellátottság éves szinten vissza fog állni a mostani állapot közelébe. A Föld nagyobb részének rosszabb lenne, de nekünk a csapadék szempontjából az lesz a jó, ha minél melegebb lesz, csak ezt az egy fokos melegedést kellene nagyon gyorsan elkerülni.

— Mi ennek az oka?

— Lényegében három ok az, ami meghatározza a csapadékot ilyen éghajlati skálán. Az egyik a levegõben levõ víz mennyisége. Ezt a melegedés segíti, javítja, mert több a párolgás, és a telítési küszöb is magasabbra jut a hõmérséklet emelkedésével. A másik a függõleges rétegzõdés, a labilitás. Hogyha labilis a rétegzõdés, vagyis alul sokkal melegebb van, mint fölül, az segíti a csapadékképzõdést, mert segíti a felszállást, és a felszállás nagyon gyors hõmérséklet-csökkenéssel jár, ami pedig nagyon gyorsan elviszi az adott vízmennyiséget a telítettség állapotába, amelynél az esõk jelentkeznek. Tehát ez a két tényezõ kedvez a csapadék-ellátottságnak, és emiatt földi átlagban a melegedés csapadéknövekedéssel jár. Van sajnos egy harmadik tényezõ, amelyik ezek ellen dolgozik, és kezdetben ez a dominánsabb mérsékelt övön, nemcsak nálunk, hanem nagyon nagy kontinentális területeken. Ez pedig a cirkulációnak egy olyan jellegû átrendezõdése, hogy a szubtrópusi területek anticiklonjai, amelyek fölnyúlnak hozzánk, valamint a mérsékelt övben keletkezõ anticiklonok gyakorisága megnõ a csapadékot hozó ciklonokkal szemben. A három tényezõ birkózik, kezdetben a cirkuláció átrendezõdése a domináns, a másik kettõ viszont egyre erõsebb, s egy idõ után a csapadékosságot támogató két tényezõ jut túlsúlyba. Itt hozzá kell tennem, hogy a csapadékosság feljavulása elsõsorban a téli idõszakra vonatkozik. Vannak olyan modelleredmények, amelyek szerint nyáron még 4 fokos melegedésnél sem több a talaj a nedvességtartalma — amit a párolgás és csapadék egyensúlya vezérel —, mint ma.

— Mekkora kockázatai vannak a globális felmelegedésnek?

— A tengerpartokon, szigetországokon élõk létét veszélyezteti a tengervíz emelkedése. Ez az emelkedés elérheti az 1 métert, de ennél sokkal nagyobb gátat kell építeni, mivel a szélnyomás okozta ingadozás gyakrabban hoz ennél sokkal nagyobb vizet. Megnövekszik a talajvíz, s a folyók torkolatánál a tenger sós vize bekerül a folyókba. Nem minden ország és nem minden gazdasági-társadalmi kultúra tud alkalmazkodni már egy ilyen 1-2^oC-os változáshoz sem, hiszen ez átrendezõdést igényel az erdõgazdálkodásban, a növénytermesztésben, az állatgazdálkodásban stb.

A változás üteme lóg ki az elmúlt tízezer év történetébõl, nem a mértéke. Ekkora változás volt, de ilyen gyors változás nem volt az elmúlt tízezer évben. A mértéke akkor lesz kritikus, ha elér 4-5 fokot, mivel ezután nem tudjuk, mi történik. Lehetnek olyan katasztrófapontok, amelyek teljesen átrendezhetik a klímát. Két ilyet mondanék, amelyekrõl tudunk. A nyugat-antarktiszi jégszigetben van egy hatalmas jégtömb, amelyik a víz alatti részével érintkezik a kontinentális talapzattal. Ha ez a része megolvad, akkor a jégtömb elsodródik az egyenlítõ irányába, és teljesen elolvad. Ez azt jelenti, hogy a mostani víz fölött lévõ jégtömb rész a víz magasságát fogja emelni, számítások szerint 5-7 méterrel. A másik ilyen katasztrófaforrás lehet az óceáni szállítószalag legyengülése vagy esetleg más formájúra módosulása. Ezt a szállítószalagot három dimenzióban kell elképzelnünk, ahogy a kontinensek között kanyarog, és körülbelül ezer év alatt fordul meg benne a víz. Ez a folyamatot a koncentrációk közötti különbség és a hõmérsékletkülönbség táplálja. Mind a kétféle különbség csökken, gyengül a melegedési elõrejelzés szerint. Ha nagyon elgyengül ez a különbség, akkor feltehetõleg leáll ez a cirkuláció. Ha leáll a cirkuláció, akkor egy nagyon fontos hõelosztó-szabályozó rendszer áll le. Vannak olyan paleoklíma ismeretek, az óceán fenekérõl származóak, amelyek szerint volt idõ a múltban, tízezer évnél mindenképpen régebben, amikor más volt ez a cirkuláció, mint most. Ezekben az idõkben rettenetesen ingadozott a Föld éghajlata, oly módon, hogy egy nagyságrenddel gyorsabb változást produkált mindkét irányban, mint amilyen az elõrejelzett két tized fokos évtizedenkénti melegedés. Vannak kutatók — Magyarországon például Czelnai Rudolf akadémikus, a téma szakértõje —, akik azt mondják, hogy lehetséges, hogy elkezdõdik egy melegedés, amelyik vagy rettentõen felgyorsul a természetes szabályozórendszer leállása miatt, vagy éppen ellentétébe fordul, és sokkal hidegebb lesz, majd aztán megint melegebb lesz, vagyis pár évtized alatt össze-vissza ugrál az éghajlat. Lehet, hogy nem is az a legfõbb kockázat, hogy melegszünk egy kicsit, mert lehet, hogy azt meg lehet fékezni, és lehet alkalmazkodni hozzá a Föld egy részén, hanem hogy egy elõrejelezhetlen éghajlat lesz, amelyhez nem lehet alkalmazkodni. Szeretném azonban megjegyezni, hogy míg ez utóbbi ingás bekövetkezése hipotézis, addig a globális elõrejelzésekre alapuló adatok több száz kutató nemzetközileg egyeztetett véleményén alapulnak. Mégis, fennáll annak is a veszélye, hogy ez a hipotézis bekövetkezik. Épp ezért nem tanácsos kipróbálni, hogy hol húzódnak azok a határok, amelyeken túl az éghajlat kibillenhet jelenlegi egyensúlyából. Az ilyen veszélyek elkerülése érdekében minél hamarabb korlátozni kellene az üvegház-gázok kibocsátását.