1998. április |
---|
Az üvegház-gázok feldúsulása a légkörben nem csupán jövõnket fenyegeti, hanem már ma is tapasztalhatjuk következményeit. A globális felmelegedés hatása érzékelhetõ. A tengervíz hõtágulása miatt az elmúlt 100 évben a globális tengerszint hozzávetõleg 10-25 cm-rel emelkedett. A további emelkedés az alacsonyabban fekvõ területek lakóit fosztaná meg otthonuktól. 50 cm-es emelkedés 92 millió embert, 1 méteres pedig 118 millió embert érintene közvetlenül. Egyre több olyan, nehezen megmagyarázható, sokszor tragikus idõjárási rendellenesség fordul elõ, amelyeket gyakran kapcsolatba hozzák az El Niño jelenséggel.
Az El Niño jelenség nem új, de a legutóbbi évtizedekben több ízben igen erõs formában jelentkezett, s vannak, akik feltételezik, hogy ennek a globális felmelegedés az oka. Az elnevezés egyébként spanyol eredetû, és a gyermek Jézust jelenti. Eredetileg a perui halászok nevezték így azt a meleg áramlatot, amelyik rendszerint karácsony környékén jelentkezett. Ma ezt a szót szakkifejezésként használják a Csendes-óceán középsõ és keleti részén rendszeresen elõforduló felszíni vízmelegedésre, amely drámaian megváltoztatja a környezõ területek idõjárását. Egyes területeken erõs szárazságot okoz, ami erdõtüzekkel, a termés elpusztulása miatt éhínséggel és járványok terjedésével jár együtt. Ugyanebben az idõszakban más területeken megszaporodnak a ciklonok és a pusztító erejû hurrikánok, valamint Amerika nyugati partvidékén erõs esõzések és árvizek keletkeznek.
Az El Niño átlagosan négy-öt évente jelentkezik. Az elsõ feljegyzések 1791-bõl erednek róla, amikor „szinte teljesen elpusztította" az ausztráliai Új-Dél-Walest. Az utóbbi idõben még erõsebben és kiterjedtebben fordul elõ. Különösen erõs volt az 1982-83-as évi, amikor 16 trópusi ciklon keletkezett, amelyek közül több is erõs hurrikánná változott. Ugyanebben az évben halhiány miatt összeomlott a perui szardellahalászat, hatalmas erdõtüzek keletkeztek Borneóban, a tájfunok pedig letértek szokásos útjukról, s feldúlták Hawaii és Tahiti szigetét. Ugyanakkor az Egyesült Államok déli területein a szokásosnál sokkal több esõzés volt, sokszor vihar és árvíz is.
Az ausztráliai Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet keretében két tudós, Reid Basher és Xiaogu Zheng készített egy tanulmányt az El Niño jelenségekrõl. Véleményük szerint az utóbbi idõben lényegesen felerõsödtek a trópusi ciklonok, és az utolsó húsz évben 28%-kal megemelkedett a Csendes-óceán déli részén a ciklonképzõdés valószínûsége.
Jelenleg szintén pusztít az El Niño. Indonéziában hatalmas erdõségek égnek, melyek nem maguktól gyulladtak meg — az ültetvényeknek sokszor erdõégetéssel „csinálnak helyet" a nagybirtokosok —, de a monszunok elmaradása miatt már hatalmas területekre terjedt ki az erdõtûz, melyeket emberkéz már nem képes eloltani. Az erdõtûz füstje már egész európányi területet borít be, ami húszmillió lakost érint közvetlenül. Eddig többezer ember betegedett meg, és elõfordultak halálos füstmérgezések is. A szárazság miatt is sokan meghaltak, és a kolera is tizedeli az embereket. Kiszáradtak források, tönkrement a termés, és becslések szerint 90 ezer emberen mutatkoznak már az alultápláltság jelei.
Ausztráliában a nagy szárazság miatt fennáll a bozóttüzek veszélye, és a gazdálkodókat egyre nagyobb próbatételek elé állítja a víz hiánya. Kínában is nagy a szárazság, és Indiában is sokkal szegényesebb volt a munszun, mint a szokásos.
David Rind, a NASA New Yorki Goddard Intézetének munkatársa szerint az El Niño jelenségek fokozódása a globális felmelegedésre vezethetõ vissza, mivel óceánok nagyobb mértékû felmelegedése erõsebb áramlásokhoz vezet, s ez szélsõséges idõjárási jelenségeket idéz elõ.
Mikola Klára