1998. április |
---|
Nagyon népszerûvé válnak a katasztrófafilmek. A Titanic igazi kasszasiker a mozikban, nemkülönben a Csillagközi invázió, amely egy másik bolygóról jött rovarok támadásáról szól.
Miért vonzódunk annyira a borzalmak iránt? Ez nem újkeletû, hiszen a világ népmeséi is hemzsegnek a boszorkányoktól, a sárkányoktól, a földönkívüli erõktõl. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy meg nem értett félelmeiket felszínre hozzák és legyõzzék õket. Erre jók a népmesék. Bizonyára a felnõtteknek is szükségük van erre valamilyen szinten, ezért néznek õk krimit és félelemkeltõ fantasztikus filmeket. (Amelyek túlzott elszaporodása viszont szakemberek szerint ahelyett, hogy feloldaná a szorongást, újabb szorongást kelt, s ugyanakkor rossz mintát ad.)
Ezek a filmek valószínûleg rámutatnak arra is, hogy mitõl félnek az emberek egy adott korban. A megszaporodott katasztrófafilmek például azt mutatják, hogy nagy a félelem az emberekben a globális méretû katasztrófákkal szemben. A filmeken rendszerint ezeket más bolygóról érkezõ, kiismerhetetlen, furcsa lények okozzák. Pszichológusok szerint viszont a szorongás valódi oka, amelyet feloldani lennének hivatottak ezek a filmek, nem más, mint a fenyegetõ globális katasztrófák.
Senki sem szeret túl sokat hallani ezekrõl a problémákról, mivel kicsúszott a megoldás kulcsa az egyes ember kezébõl. Régebben, ha egy elharapódzó tarlótûz veszéllyel fenyegette a falut, a lakosok összefogtak, és egyesült erõvel eloltották a tüzet. A globális problémák kapcsán viszont az egyén nagyon kicsinek érezheti magát. Tudjuk, hogy nagy baj van, de semmit sem tudunk tenni ellene. Ez nagyon kihat az emberek kedélyállapotára.
Az emberiség számára nagy lecke, tehetünk-e valamit például a globális felmelegedés ellen. Sokan tudják, milyen nagy veszélyt jelent ez a Föld összes lakójára,a pillanatnyi gazdasági haszon általában mégis elõbbrevaló, kinek a megélhetés, kinek az extraprofit miatt.
A kiotói egyezmény, akármilyen kis mértékben is csökkenti az üvegház-gázok szaporodását a légkörben, egyféle szempontból nagyon elõremutató: láthatóvá tette, hogy létezhet világszintû megállapodás a közös légkörünk védelmében. Az is világossá vált, hogy ez nagyon nehézkes, hiszen semelyik ország sem akar különféle kötelmeket vállalni magára, amelyek talán megakadályozhatják gazdasági fejlõdését. Valójában azonban a széndioxid-kibocsátás korlátai sokszor épphogy nem gátló, hanem fejlesztõ hatással lehetnek egy ország gazdaságára, hiszen ez ösztönözheti az energiatakarékos, korszerû termelési és fogyasztási módokra való átállást.
A légkör szempontjából nemigen van ideje fontolgatni az emberiségnek, akar-e ilyen egyezményeket, vagy nem. Reméljük, a kiotói egyezményt fõpróbának tekinthetjük, s hamarosan olyan megegyezés követi, ahol a résztvevõ országok vállalásai összhangban állnak majd a légkör veszélyeztetettségének mértékével.
Mikola Klára