1998. február

A Levegõ Munkacsoport ülésén történt

Az alábbiakban a Levegõ Munkacsoport 1998. január 9-i ülésének legfontosabb eseményeit foglaljuk össze.

Költségvetési sikereink

Lukács András beszámolt arról, hogy az 1998. évi költségvetés és a hozzá kapcsolódó törvények a kudarcok mellett komoly sikerélményt is jelentenek a Levegõ Munkacsoportnak.

• Bevezetik a kenõolajok környezetvédelmi termékdíját, ami azonkívül, hogy elõsegíti a fáradt olaj okozta szennyezés csökkentését, évente mintegy 5 milliárd forinttal gyarapítja a Központi Környezetvédelmi Alap bevételeit.
• Megszüntették a Légiforgalmi és Repülõtéri Igazgatóságnak nyújtott — a korábbi években mintegy 5 milliárd forint összegû — állami hozzájárulást, így a súlyosan környezetszennyezõ légi közlekedés már nem részesül közvetlen támogatásban az adófizetõk pénzébõl.
• Elfogadták az új jövedéki törvényt, amely több olyan elõírást is tartalmaz, amelyek bevezetését a Levegõ Munkacsoport már régóta szorgalmazta.
• Rövidesen megkezdõdhet az elõvárosi vasúti kocsik felújítása és a mellékvonali új sínbuszok beszerzése, mivel a kormány és az Országgyûlés lehetõvé tette a bankkölcsönök felvételét ezen célokra. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) kapott 40 millió ECU-t alapvetõen az elõvárosi forgalom jármûparkjának megteremtéséhez használják majd fel. A MÁV Rt. rekonstrukciós programjához az Európai Beruházási Bank (EIB) 100 millió ECU-t folyósít, emellett 30 millió ECU PHARE támogatást is kap a vasút az Európai Uniótól, döntõen a rekonstrukciós program és a magyar-szlovén vasúti kapcsolat megépítésének finanszírozására.

Állásfoglalás Kiotóról

A Levegõ Munkacsoport meghallgatta Foltányi Zsuzsa (Ökotárs Alapítvány) és Pálvölgyi Tamás (KTM) beszámolóját, akik a magyar küldöttség tagjaiként vettek részt a kiotói eseményeken, majd az alábbi állásfoglalást alakította ki az üvegház-hatás csökkentése érdekében vállalt magyar kötelezettségekrõl:

Az éghajlatváltozással foglalkozó kiotói világkonferencia fordulópontot jelent a környezetünk megóvásáért folytatott küzdelemben. A világ országainak jelentõs része konkrét kötelezettségeket vállalt a bolygónk felmelegedését okozó gázok kibocsátásának csökkentésére.

Kiotóban a magyar kormány elvállalta, hogy országunk az 1985_87. évek átlagához viszonyítva 2010-ig 6 százalékkal csökkenti a szén-dioxid (CO₂) kibocsátását. Azonban ennek az üvegházhatást okozó gáznak a kibocsátása a gazdasági visszaesés és a megindult szerkezetváltás következtében több mint egyharmadával csökkent: míg 1987-ben 83 millió tonnát tett ki, 1995-ben „mindössze" 60 milliót. Tehát a kormány által vállalt „csökkentés" eredményeként a kibocsátás 78 millió tonna körül alakul, ami 30 százalékkal lesz több, mint a jelenlegi! Ily módon az egy fõre jutó kibocsátásunk elérné a mostani világátlag kétszeresét. Ezt a döntést környezetvédelmi, gazdasági és erkölcsi okokból egyaránt elfogadhatatlannak tartjuk.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottsága szerint a világméretû környezeti katasztrófa elkerülésére a széndioxid-kibocsátást Földünkön haladéktalanul 60 százalékkal kellene csökkenteni. Ezért várható, hogy a késõbbiekben a világ kormányai a Kiotóban elfogadott mértéknél is nagyobb csökkentésben fognak megállapodni. Mivel Magyarországon az egy fõre jutó kibocsátás a világátlag másfélszeresét teszi ki, semmiképp sem szabad bármilyen növekedést megengednünk. Mivel a mai tudományos ismereteink szerint a csökkentés mindenképp elkerülhetetlen, minél elõbb kezdünk hozzá, annál kevesebb megrázkódtatással és annál több eséllyel tehetjük meg.

A hazai széndioxid-kibocsátás valódi csökkentését (vagy legalább szinten tartását) elõsegítõ gazdasági és egyéb szabályozás bevezetése hatalmas ösztönzést adna a nemzetgazdaság szerkezetének korszerûsítéséhez, az elavult, nagy nyersanyag- és energiaigényû tevékenységek visszaszorításához, valamint a magas szellemi hányadot és élõmunkát tartalmazó, nemzetközileg is versenyképes termékek elõállításának fokozásához, és egyúttal hozzájárulna a munkanélküliség mérsékléséhez is. Egy ilyen intézkedési program elõsegíthetné, hogy országunkban a csúcstechnológiát képviselõ vállalkozások telepedjenek meg minél nagyobb számban, és ne pedig az elavult, az iparilag fejlettebb országokban már megszûnõben lévõ, súlyosan környezetszennyezõ és energiafaló tevékenységeket hozzák be. Lehetõség nyílna arra is, hogy a közlekedés terén — amely ágazat a széndioxid-kibocsátás leggyorsabban növekvõ forrása — elkerüljük a nyugati országokban elkövetett hibákat, és a környezetkímélõ megoldásokat részesítsük elõnyben.

Magyarország földrajzi helyzeténél fogva különösen érzékeny az éghajlatváltozás okozta problémákra. Viszont aligha számíthatunk megértésre e tekintetben a külföldi országok részérõl, amennyiben mi nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyek csak tõlünk függnek. A jelenlegi és az elkövetkezõ nemzedékek iránt is erkölcsi kötelességünk a környezet szennyezésének csökkentése.

Észrevételek az energiapolitikáról

Beliczay Erzsébet beszámolt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium „Jelentés az Országgyûlésnek a magyar energiapolitikáról" címû anyagáról. A Levegõ Munkacsoport szakértõi az anyaghoz 12 oldalnyi észrevételt fûztek, amelyben elsõsorban azt kifogásolták, hogy az egyáltalán nem említi az energia külsõ költségeit, nem foglalkozik megfelelõen az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal, és nem hívja fel a figyelmet arra, hogy az energiafelhasználás a közlekedésben növekszik a leggyorsabban. (Állásfoglalásunk megtalálható a Zöld Pók File-területén a Törvénytervezetek rovatban, és kérés esetén minden érdeklõdõnek megküldjük.)

(Az ülések jegyzõkönyvei — amelyeket Békássy Csaba vezet — a Levegõ Munkacsoport és a Budapesti Városvédõ Egyesület irodájában megtekinthetõk.)