1998. február |
---|
Beszélgetés Dr. Kiss Róbert országgyûlési képviselõvel
Ön 1990-tõl tagja a magyar Országgyûlésnek és Környezetvédelmi Bizottságának. Immár hét éve kísérheti figyelemmel (a bizottsági tagok közül egyetlenként) a képviselõk és a környezetvédõ mozgalmak kapcsolatát. Szeretnénk megismertetni a Lélegzet olvasóit a tapasztalataival.
A rendszerváltás kezdetén, 1989_90-ben hirtelen igen sok civil szervezet alakult, s ezek között jelentõs számmal környezetvédõ egyesületek. Amikor a parlamentbe kerültem, azt láttam, hogy e szervezetek szinte az elsõ pillanattól kezdve igyekeztek kialakítani a párbeszédet a törvényhozókkal, befolyásolni õket döntéseikben. Valójában akkoriban nem lehetett tudni, hogy az egyes alakulatok puszta neve mögött mi rejlik mekkora társadalmi legitimáció (tagság, elfogadottság), milyen szakmai tudás , s azt sem, hogy ténylegesen milyen érdekeket képviselnek. Körülbelül 1992-re letisztultak a dolgok: sok fantomszervezet kirostálódott és kialakult azoknak a köre, amelyekre érdemes volt odafigyelni, mint például a gyõri Reflex, a szolnoki Tisza Klub, a Duna Kör és nem utolsósorban a Levegõ Munkacsoport. A polgári társadalom amely még nem igazán szilárdult meg Magyarországon egyik oszlopát jelenti a polgári önszervezõdések köre. Mára már mintegy 60 000 (!) egyesület, klub, alapítvány stb. jött létre, s ez igen jó jel a polgárosodás szempontjából. Sok csoport az anyagi ellehetetlenülés határán imbolyogva a létéért küzd, tényleges feladatainak megoldása helyett. De itt is jelentõs a változás a korábbi évekhez képest: míg 1996-ig reálértéken számolva mindössze mintegy 400 millió forintos központi állami támogatást kaptak e csoportok évente, mára ez az állampolgárok személyi jövedelemadójának 1 százalékos részének címezhetõségével" a sokszorosára emelkedett.
Miben látta hasznát a környezetvédõ szervezetek mûködésének képviselõi munkája során?
E csoportok sajátos látásmódja sok újat adhat a döntéshozóknak. Az egyesületek egy-egy speciális témában alaposan elmélyedve jelentõs tudást halmoznak fel, s ennek ismertetésével, a kitûzött céljaikért folytatott következetes küzdelemmel korrigálni tudják a képviselõk csõlátását". Mert az az igazság, hogy a parlamenti törvényalkotó munka folyamán még saját szakterületünk minden részletére sem tudunk egyformán ügyelni. Gyakran a kezdeményezõ szerep a zöldeké. Például a környezetvédelmi termékdíj hazai bevezetésének ötlete is e körökbõl jött. Több példát mondhatnék egyes területek természetvédelem alá vonásának kezdeményezésére is. Nem egy régió ökológiai értékeinek fennmaradása köszönhetõ a helyi polgárok aktivitásának. Vagy például a Levegõ Munkacsoport kezdeményezésének döntõ szerepe volt abban, hogy az Országgyûlés 1991-ben a tízszeresére emelte a külföldi kamionok tranzitforgalmi díját, ami mai áron számolva több milliárd forint többletbevételt eredményezett a Központi Környezetvédelmi Alap és az Útalap részére (ráadásul úgy, hogy ez tiszta bevételt jelentett az országnak, mivel nem magyar állampolgárok vagy vállalatok fizették). De említhetem az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíját is, amit szintén a Levegõ Munkacsoport kezdeményezett, és amit kitartó munkájuk nélkül aligha sikerült volna már 1992-ben bevezetni.
A Levegõ Munkacsoport a KKDSZ-szel közösen immár hetedízben dolgozta ki és juttatta el a döntéshozókhoz alternatív, zöld szemléletû költségvetési javaslatát. Mi a véleménye errõl?
Tapasztalatom szerint egyre több képviselõ lapoz bele, és ez nagy szó, még akkor is, ha a benne foglaltak egészét nem fogadják el, hiszen láthatóvá válik számukra, hogy van más út, mint a jól bevált". Jómagam sem értek mindenben egyet az alternatív költségvetésben foglaltakkal.
Elmondaná, hogy miben nem?
Ne kérje azt, hogy az egyes rovatokra tett javaslatokat kifogásoljam. Inkább egy elérni kívánt célt határoznak meg amellyel természetesen nagyrészt egyetértek , de ennek eléréséhez szükség van bizonyos fajta átmenetre is, elsõsorban azért, mert Magyarországon még nem mondható el, hogy a környezetvédelmi szempontok meghatározóak lennének. Ehhez még komoly tudatformálásra van szükség. Egyébként ez erénye is a munkának: egy civil szervezet feladata az értékek maximális követelése, a kompromisszum a döntéshozók dolga. Mindenesetre úgy látom: az elsõ alternatív költségvetések nem egy eleme mára beépült a valódi" költségvetésbe. Örüljenek kérem, a részeredménynek is!
Örülünk, de elégedettek nem vagyunk folytatjuk a munkát. Számít-e Ön az 1999-re szóló alternatív költségvetés kézhezvételére?
Igen, számítok, s talán nem én vagyok az egyetlen. Persze, az összeülõ új parlamentnek csak egyik feladata lesz a következõ költségvetés összeállítása. Még sok más elintéznivaló áll elõttük.
Mire gondol a képviselõ úr?
Vannak fontos törvényalkotási feladataink. Elsõsorban az Európai Unió követelményeinek való megfelelés megteremtése, amelyben Magyarország, úgy tûnik, kissé lemaradt. Ezt jelzi az ország értékelése, amelyben a környezetvédelem mint elmaradott terület kiemelésre került. De legalább ilyen lényeges a megszületett jogszabályok áttekintése, s ha kell, a módosítása. Szükséges a hatásvizsgálat. Tudnunk kell, hogy a munkánk milyen eredménnyel járt. Már ma látható, hogy bizonyos keretjogszabályokat szükséges tartalommal feltölteni, s néhány új területen is szabályokat kell alkotni. Az Országgyûlésnek elöl kell járnia a fenntartható fejlõdés irányában mutató szemléletváltásban. Sok apróbb s nagyobb lépést kell még megtennünk, amíg elégedettebbek lehetünk magunkkal.
Kérem, mondja el, miben nem elégedett a környezetvédõ szervezetek munkájában!
Elsõsorban a kellõ átgondoltságot és az összehangoltabb fellépést hiányolom. Néha a kezdeményezések egymás mellett futnak, s gyengíti egyik a másikát. A zöld mozgalomnak jobb stratégiai és taktikai gondolkodásra volna szüksége! Ehhez persze kell a naprakész informálódás és az alapos felkészülés: ezeken a területeken is van mit pótolni! Ne keseredjenek el, ha egy csapásra nem sikerül mindent elérni, amit akarnak. A következetesség és a szívósság legyen az erényük!
Köszönjük a tanácsokat s a beszélgetést!
szabi