„60. § (1) A környezethasználó a környezetterhelésért — külön jogszabályban meghatározott esetekben — környezetterhelési díjat köteles fizetni."

Úgy tûnik, végre érdemi elõrelépés is történik a környezetterhelési díjak (ktd) ügyében. Az új környezetvédelmi törvény elõirányozta a ktd bevezetését, és a környezetvédõ mozgalmak is régóta szorgalmazzák azt, de mindeddig csak a szakmai elõkészületek folytak. A környezetvédelmi minisztérium azonban most már a széles nyilvánosság elé is kilépett a ktd koncepciójával.

A koncepció szerint 1999. január 1-jétõl kell majd meghatározott esetekben díjat fizetni a levegõ, a talaj és a víz terheléséért. Bár a díjak mértékeire vonatkozóan még több változat vizsgálata folyik, a tervek szerint az elsõ évben a ktd-bõl befolyó összeg mintegy 6 milliárd forintot tenne ki, majd ez fokozatosan emelkedne.

A témával kapcsolatban a KTM több vitafórumot is rendezett, ahol éppen a díjak mértéke váltotta ki a legnagyobb vitát. A súlyosan környezetszennyezõ iparágak képviselõi természetesen sokallották, míg a Levegõ Munkacsoport képviselõi kevesellték azt. Elmondtuk, hogy a környezetszennyezõk többnyire nem fizetik meg az általuk okozott károk teljes költségét. Ezek az ún. külsõ költségek pedig jóval magasabbak, mint amennyit a vállalatok akár 5 év elteltével is fizetni fognak a ktd formájában, ha megvalósulnak a KTM elképzelései. A KTM koncepciójának hiányosságaként róttuk fel, hogy nem mutatja be a külsõ költségekre vonatkozó számításokat, és így nem teszi lehetõvé a reális összehasonlítást. (A minisztérium képviselõi megígérték, hogy a koncepció következõ változata már tartalmazni fogja ezeket az adatokat.)

Egyetértettünk viszont azzal, hogy nem szabad az adóterheket növelni, de ezt nem a ktd bevezetésének elhalasztásával, vagy mértékének alacsonyan tartásával kell elérni, hanem a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó csökkentésével. Tudjuk, hogy ez már nem a KTM illetékességébe tartozik, a környezetvédelmi tárcának azonban erõteljesen szorgalmaznia kellene egy ilyen adóreformot.

Nem érthettünk egyet azzal az érveléssel, hogy a ktd-t azért nem szabad bevezetni, mert súlyosan terhelné a vállalatokat, sõt esetenként tevékenységük leépüléséhez vezethet. Ez ugyanis csak azokra a vállalatokra lehet érvényes, amelyek tevékenységét amúgy is át kell alakítani, mert nem felelnek meg a nemzetközi versenyképesség követelményeinek. Jelenleg éppen a korszerû, a magas szellemi hányadot tartalmazó termékeket elõállító vállalkozásokat hozzuk hátrányos helyzetbe azáltal, hogy a súlyosan környezetszennyezõ cégek nem fizetik meg tevékenységük valódi költségeit.

Az a tény, hogy a környezetszennyezõk nem fizetik meg az általuk okozott költségeket, nemcsak társadalmi igazságtalanságot eredményez, hanem gazdaságilag is ésszerûtlen. Épp az elmúlt évtizedek gyakorlata mutatta meg, hová vezet, amikor az árakat önkényesen eltérítik a valós költségektõl: gazdasági válsághoz. Miután ez a gyakorlat nemcsak hogy folytatódik, hanem iszonyatos méreteket öltött, minden korábbinál nagyobb válság következhet be.

Az alkotmány szerint minden embernek joga van az egészséges környezethez. A vállalatoknak a magas adóterhelésre vonatkozó érvelése pedig sokkal gyengébb indok a bevezetés ellen, mint az állampolgárok említett jogának érvényesítése. Egyébként pedig az egészségkárosodás és környezetszennyezés miatt költségek is végsõ soron jórészt a vállalatokra hárulnak, és ezek a költségek meg is haladhatják a ktd mértékét.

Ez utóbbival kapcsolatban dr. Kaderják Péter, a Vállalatgazdasági Tudományos és Oktatási Alapítvány képviselõje konkrét adatokkal is szolgált. Számításaik szerint a ktd hatására a kén-dioxid és a szálló por kibocsátása 12-25 százalékkal mérséklõdik. A társadalmi hasznok (betegnapok, korai halálozás csökkenése stb.) 2-3-szor nagyobbak lesznek, mint a ktd révén kifizetett összeg.

A viták során többen kétségbe vonták, hogy az Európai Unióhoz történõ csatlakozásnak feltétele lenne a ktd hazai megvalósítása. Ennek cáfolatául figyelmükbe ajánlottuk az általunk Brüsszelben tapasztaltakat (ld. a Lélegzet 97/12. számában a „Környezetvédelmi adóreform Európában" címû cikket). Az Európai Bizottság a következõket állapította meg^*: „Az EU 5. Környezetvédelmi Cselekvési Programjának megfelelõen a környezetvédelmi adók és díjak használata gyorsan növekszik a tagországokban. A Bizottság támogatja ezt a folyamatot, mivel ez költséghatékonyabb környezetvédelmi politikát tesz lehetõvé. ... A környezetvédelmi adók és díjak a környezetvédelmi eszközök részét képezik, és megfelelõ módot jelenthetnek a szennyezõ fizessen elv megvalósítására úgy, hogy a termék vagy szolgáltatás árába beépítik a környezeti költségeket." A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a munkahelyteremtés érdekében is fokozottan kellene élni ezekkel a pénzügyi eszközökkel.

A következõ számunkban az EU hivatalos lapja alapján (Official Journal of the European Communities, 23.7.97) bemutatjuk, hogy az egyes nyugat-európai országokban eddig milyen környezetvédelmi adókat és díjakat vezettek be.

A ktd-vel kapcsolatos részletkérdéseken még sokat lehet vitatkozni, de ezek a viták nem szolgálhatnak ürügyül a bevezetés elhalasztására. A környezet védelme, a lakosság egészségének megóvása, a társadalmi igazságosság javítása és a gazdaság korszerûsítése egyaránt megköveteli a ktd mielõbbi bevezetését. Ezért a Levegõ Munkacsoport teljes mértékben támogatja a környezetvédelmi tárca ez irányú erõfeszítéseit.