1998. február

Bevételek átterelése
a mellékvonalakra

a megkérdezzük a MÁV illetékeseit, hogy hol keletkeznek a személyszállításban a veszteségek, vagy hogy nyereségesek-e a mellékvonalak vagy sem, csak kitérõ választ tudnak adni. Pontos választ nem is lehet találni erre a kérdésre, mert nincsen a MÁV-nak olyan számviteli rendszere, ami kimutathatná, hogy az utazásokkor elkönyvelt bevételt melyik vonalszakasz termelte meg. Más szóval kifejezve: ha én Debrecenbõl elmegyek Nagykerekibe, hiába utazom végig mellékvonali pályaszakaszon, a bevételt nem ez a mellékvonal, hanem Debrecen bevételeként könyvelik el. Ez igazságtalan rendszer, hiszen a mellékvonalak bevételtermelése nem mutatható ki egyértelmûen. Ugyanez azonban igaz a fõvonalakra is, és egy kis odaadással, valamint a szabályok ismeretével megtehetjük, hogy többletbevételt termelünk a mellékvonalaknak.

A MÁV személydíjszabási szabályzata lehetõvé teszi, hogy jegyünket elõre meg nem határozott idõben történõ utazáshoz is megváltsuk. Ezek az ún. keletbélyegzõ nélküli, azaz biankó jegyek. A dolog lényege, hogy jegyünket nem pecsételik le dátumos bélyegzõvel azon az állomáson, ahol megváltjuk, hanem elõvételre utaló jelet raknak rá (általában B betûs pecsétet). Ha ezután ezzel a jeggyel utazni szeretnénk, csak annyit kell tennünk, hogy indulás elõtt a kiinduló állomáson kérünk rá egy keletbélyegzõt. Mindegy tehát, hogy hol utazunk, a jegyünk onnan érvényes, ahol az utazás napján lepecsételik.

Ha pl. veszek egy 240 km-re szóló jegyet Sellyén, akkor ezzel nemcsak Sellyérõl utazhatok 240 km távolságra, hanem ugyanúgy mehetek Budapestrõl Debrecenbe is, csak ennek megfelelõen, azaz Budapesten kell lepecsételtetnem. Ezzel elérhetõ, hogy a fõvonalon történõ utazás bevételét teljes mértékben egy arra jobban rászoruló mellékvonal kapja. Ha közvetett módon és elenyészõ mértékben is, de ily módon hozzájárulhatunk féltett mellékvonalaink gazdaságosabbá tételéhez.

A tervek szerint nagyobb állomásokon már a nagyon közeli jövõben, országos szinten pedig kb. három év múlva vezetnék be az útvonalat feltüntetõ jegyeket. Ezzel a módszerrel pontosan nyomon lehet majd követni, hogy a vasútvonalak mennyi bevételt termelnek. Amíg azonban a MÁV nem tudja bevezetni eme igazságosabb elszámolási rendszert, legalább mi tegyük meg a tõlünk telhetõt! Ha van kedvenc mellékvonalunk vagy állomásunk, ahol van még jegykiadás (sajnos, sok esetben már nincsen, és csak a vonaton lehet menetjegyet váltani); vagy ha valaki rendszeresen utazik fõvonalon, és tudja, hogy milyen jegyeket szokott használni, az útjai során keressen fel nagyobb mellékvonali állomásokat, és vegyen elõvételben a megfelelõ jegytípusokból.

Joó Ferenc