Lélegzet

                      1998. február

A közlekedés az Akadémián

Az MTA Stratégiai kutatások, Magyarország az ezredfordulón címû kutatási projektsorozatában legutóbb a közlekedés került napirendre egy tudományos ülésszak formájában. A Mûegyetemhez kapcsolódó öt kutatócsoport foglalkozott az elmúlt hónapokban a közlekedés és technikai infrastruktúrája fejlesztési, stratégiai kérdéseivel. Az alprogramok a közlekedés fejlesztése, a fejlesztés járulékos hatásai, a kapcsolódó hírközlési, informatikai fejlesztés, a nemzetközi vonatkozások és a szakemberképzés területeit ölelték fel. Résztanulmányok foglalkoznak egyebek mellett a közlekedési infrastruktúra telematikai szempontú fejlesztésével, a városi közlekedési infrastruktúra és a minõség kapcsolatrendszerével, az eurokonform tervezési irányelvek bevezetésével, az intelligens forgalomszabályozás alkalmazhatóságával, a Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozási feltételeivel, a logisztikai központokkal. (E sorok írója a Fenntartható mobilitás felé c. tanulmányával próbálta meg a környezeti szempontrendszert bevinni a projektbe.)

Az elõadások között e szempontból érdekes volt Michelberger professzor, az MTA alelnöke eszmefuttatása a mai közlekedési rendszerek és a környezet közötti legfontosabb konfliktuselemekrõl. Így kiemelte a közlekedés tömegszerûvé válását, mennyiségi túlcsordulását, amit a késõbb az ülésszakba bekapcsolódó Lotz Károly miniszter úgy jellemzett, hogy Nyugat-Európa a „közlekedési halál" állapotában van. Ma már közúton bárhova eljutni rendkívül bizonytalan vállalkozás, és valóban paradigmaváltásra van szükség. A másik, talán filozofikus vagy fundamentalista felvetés szerint összeférhetetlen az emberi léptékû mobilitás — 5, legalább 20 km/h — és az elért sebesség — 120, 250, 1000 km/h —, ami egyfajta ellenõrizhetetlenséget eredményez. A harmadik elem a nagymértékû környezetszennyezés és egyéb típusú környezetterhelés, a negyedik pedig a hatásfok. A belsõégésû motorok hatásfoka 35% körül van, de a tényleges energetikai hatásfok a primer energia hasznosulását tekintve 8-10%, amit a teherbírás vagy a férõhely kihasználási foka tovább ront, a teherfuvarozásban gyakorlatilag 4-5% körül lehet.

A vonatkozó tanulmányok az Akadémia könyvtárában hozzáférhetõk, a tanulmánykötet megjelenése tavaszra várható.

dr. Mészáros Péter