1998. február |
---|
Pusztulnak Venezuela erdõi
A FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete szerint Venezuelában csak az utolsó 5 évben több mint 2,5 millió hektár erdõ pusztult el; 1 hektár minden percben.
A kormány érzéketlen hozzáállása mellett az ország erdõinek pusztítása riasztó méretekben folytatódik. Az ENSZ szerint Venezuela beállította az utolsó 15 évben az egyik legmagasabb pusztítási arányszámot a latin-amerikai erdõkben.
A 70-es évek alatt Venezuela erdõibõl évente 245 ezer hektárt vágtak ki. A 80-as években a pusztítás drámai módon fokozódott, az átlag elérte az évi 600 ezer hektárt. Így ebben a tíz évben elpusztult az országban 6 millió hektár erdõ, ami nagyobb, mint Costa Rica területe.
Az erdõirtás mértéke Venezuelában ez alatt a tíz év alatt évi 1,2%-kal nõtt, ez kétszerese Brazíliáénak, és háromszor nagyobb Peruénál (FAO, Forest Resource Assessment, 1993).
Az ország felét erdõ fedi és 80%-a ennek a vagyonnak az Orinoco folyó déli részén található. Az ország északi felében él a venezuelai lakosság 90%-a, itt az erdõk alig 20%-át fedik be a felszínnek. Ezenkívül széttöredezettek és erõsen leromlottak. Úgy becsülik, hogy az északi Orinocon az eredeti venezuelai erdei felszínnek már közel kétharmada elpusztult.
Az erdõpusztítás legnagyobb részben a mezõgazdaság terjeszkedésének tudható be. A venezuelai falusi népesség aránya csak 14%, az egyik legkisebb Latin-Amerikában, és hasonló sok európai országéhoz. Ennek ellenére a mezõgazdasági felület 1980 és 1990 között 24 millió hektárról 32 millió hektárra nõtt, miközben az ország továbbra is külföldrõl hozza be az elfogyasztott élelmiszerek felét.
Az erdõpusztítás egyik következménye a vízhiány, ami a venezuelai lakosság nagy részét érinti, a háztartási fogyasztást ugyanúgy, mint a mezõgazdasági földek öntözését vagy a villamos energia termelését. A vízhiány a sûrûn lakott part menti központi övezetben súlyosabb, beleértve Caracas, Valencia és Maracay ipari központjait, ahol az ország lakosságának több mint a fele található.
Egyéb következmények: az ország biológiai vagyonának jó részének emelkedõ és megfordíthatatlan vesztesége; jelentõs emelkedés az aszály és az árvíz gyakoriságában és erõsségében, károk a mezõgazdasági termelésben, vízi erõmûvekben, az öntözés rendszerében, közlekedési utakban, vállalatokban és otthonokban; a földek eróziója és termõképességének romlása; növekvõ nehézségek a tûzifaellátásban, és a bennszülött és a paraszti közösségek a táplálékkal, gyógyszerekkel, építési anyagokkkal és egyéb hagyományos erdei termékekkel való ellátásában.
A világ erdeinek helyzetérõl szóló becslésben (State of the World`s Forests 1997), az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete megállapítja, hogy a venezuelai erdõk pusztítása riasztó méretekben folytatódik. 1990_1995 között a venezuelai erdõk továbbra is riasztó arányban hullanak: 503 ezer hektár évenként, egy hektár minden percben.
Ezen a módon az erdõpusztítás mértéke Venezuelában továbbra is egyenértékû a brazíliai vagy a kolumbiai kétszeresével, a perui háromszorosával, és így kétszerese az összes trópusi dél-amerikai ország átlagának.
ország | erdõpusztítás mértéke
(1990-1995 közötti idõszak) |
Brazília | 0,5 % évenként |
Columbia | 0,5 % |
Venezuela | 1,1 % |
Peru | 0,3 % |
SAT | 0,6 % |
SAT = trópusi Dél-Amerika
forrás: State of the Worlds Forests, FAO 1997
A Környezetvédelmi Minisztérium szerint, az erdõirtás mértéke Venezuelában jelenleg „meghaladja az évi 2,8 %-ot". Ez egyenértékû lenne 1,3 millió hektárral évenként. Ha ez igaz, Venezuelának be kellene jelentenie a nemzeti szükségállapotot, mert beállítja az egyik legnagyobb erdõpusztítás mértékét a földön. Ha az erdõirtás mértéke továbbra is ebben a méretben növekedne, Venezuela kevesebb mint 40 éven belül pusztasággá válna.
(Infoterra)
Spanyolból fordította: Deli Gergely