Lélegzet

                      1998. január

Autómentes Városok
„konferencia" Lyonban

Október végén a hollandiai székhelyû EYFA (Európai Ifjúsági Erdõvédõ Szervezet) és helyi francia környezetvédõ mozgalmak által a fenti címmel megrendezett egyhetes konferencián vettem részt Lyonban.

A konferencia maga igen bensõséges hangulatban zajlott, fõleg azoknak köszönhetõen, akik már régebb óta ismerték egymást, netalán együtt is dolgoztak. Volt ott például kanadai kerékpáros aktivista, aki társaival odahaza fát ültetett egy út közepére és verset írt a visszahódított utcáról, voltak ott a szovjet utódállamokból, kik magukkal hozták az otthoni hangulatot átlátszó üvegeikkel, és ott voltak persze a megrögzött brit és holland tüntetésszervezõk, akik már többször visszahódították maguknak az utcát (Reclaim the Streets), bár ezzel kevésbé hódították meg a rendõrség szívét. Ebbõl kifolyólag aztán kaptunk is instrukciókat, hogy mi a teendõ, ha problémánk akad valamelyik megmozdulásunk alkalmával a rendõrséggel (a letartóztatott jogai, ismerõs ügyvéd telefonszáma stb.).

Bár igaz, hogy a legnagyobb készülõdés az akciókat elõzte meg, azért volt elmélet is. Szakmai szempontból legérdekesebb egy folytatólagos munkacsoport volt, mely egy autómentes városokról szóló elméletet elemzett, és ezt próbálta meg Lyon esetében alkalmazni. Megbeszélést tartottunk a nõk szerepérõl is a közlekedésben. A holland tapasztalat ugyanis az, hogy az autókat a férfiak használják, míg a nõk otthon végzik a házimunkát, hozzák-viszik a gyerekeket, mennek bevásárolni. Emiatt az utóbbi idõben gyorsabban növekszik az autót használó nõk aránya, mint a férfiaké. Javítani kell tehát a tömegközlekedésen, méghozzá a háztartásbéli nõk igényeit a legmesszemenõbbekig figyelembe vevõ szempontok alapján.

Voltak olyan mûhelyek is, ahol gyakorlatiasabb elméletet tanulhattak a résztvevõk: egyrészt, hogyan lehet egy környezetvédõ szervezetnél hatékonyan dolgozni: miként kell sajtónyilatkozatot írni, honnan lehet pályázatokról tudomást szerezni, hogyan érdemes azokat megírni. Voltak olyan gyakorlatok is, melyeket az akcióknál lehet hasznosítani: hogyan érdemes tüntetésekhez táblákat festeni, hogyan lehet a figyelemfelkeltés eszközeként gólyalábon járni, hogyan lehet az utcán mozgásszínházt játszani, és miként lehet mindezt videofelvételeken profi módon rögzíteni.

Lássuk tehát, milyen akciók voltak, hiszen ezek alapján tudósított többször is a helyi TV és a Le Monde a címlapon! Mindennap kiment az utcára pár ember, aki attól a müncheni illetõségû fiatalembertõl tanulta a praktikákat (neve: Michael Hartmann), aki évek óta autókon mászkál át a bajor fõvárosban, és kiharcolta, hogy Németországban nem tilos illegálisan parkoló autókon átsétálni. Természetesen a média felé ez volt az egyik leglátványosabb megmozdulás, valamint az, amikor a járdán parkoló autók köré százméternyi piros-fehér szalagot tekertünk, hogy ajtajukat ne lehessen kinyitni, vagy amikor tízen-tizenöten arrébb pakoltuk a tilosban parkoló kocsikat, melyek aztán a szûk utcát eltorlaszolták.

Egyik este pedig közös, utcai vacsora volt a fõhadiszállás elõtti térre meghirdetve, ahova a környékbeli lakosokat is meghívtuk, majd miután mindenki megkóstolta a mások által elkészített finomságokat, népzenével és néptánccal fûszerezett utcabál következett. Más alkalommal pedig az ötvenezer kinyomtatott szórólap nagy részét osztogattuk a belvárosban közlekedõ, ill. parkoló autósoknak. Volt, amelyik egy szenzációs pénzszerzési lehetõségre hívta fel a figyelmet, miszerint havi kétezer frankot spórolhat mindenki, aki autóját leadja. És volt olyan hivatalos levélként megszerkesztett lap is, mely a polgármesteri hivatal nevében évi sok-sok ezer frank befizetésére szólítja fel az autótulajdonosokat, akik eddig kedvezményesen, a külsõ költségek (externáliák) megfizetése nélkül használhatták gépkocsijukat.

De a fõ esemény az utolsó napig váratott magára, ez pedig Lyon belvárosában való felvonulásunk volt. Már napokkal korábban önkéntes csapatok járták éjjelente a város utcáit, és autó tetején álló, kaszás halálfigurát ábrázoló plakátokat ragasztottak ki a fõbb utcák mentén, melyek a szombati megmozdulásra hívták a jó népet. És eljõve a nagy nap, melyre mindenki lázasan készült. Korán reggel óriási méretû fekete lepedõt akasztottunk ki a városba bevezetõ autópálya fölé „Elég az autókból!" felirattal. Aztán déltájt elindult a felvonulás, melyen mindenki ott volt. Fekete, csuklyás ruhába öltözve, feszületeket hordozva, siratódalt énekelve kísértünk utolsó útjára egy gyászruhával letakart régi autót, melyet a szervezõk külön erre a célra vettek. A kocsit emberi erõvel továbbítottuk Lyon két központi utcáján. Külön megemlékeztünk az autózás elsõ halálos áldozatának százéves évfordulójáról.

Magára a megmozdulásra kértünk a rendõrségtõl engedélyt, de arra nem, hogy egy helyen eltorlaszoljunk egy útkeresztezõdést. Ez volt a kritikus pont, ahol a rendõrség beavatkozásától lehetett tartani. De a szervezõk jól oldották meg dolgukat. Folyamatos egyeztetésben álltak a rendõrséggel, mialatt mi utcabált rendeztünk, átvedlettünk az autózást eltemetõ, illetve az autózás áldozatait sirató kísérõkbõl a szabad utcákat, az autómentes várost élvezõ néppé, akikhez csatlakozott a lakosság is. A fekete fátyollal letakart autót tiritarkára pingáltuk, az úttestre kerékpársávot festettünk, táncoltunk. Szegény motoros rendõrök elõször csak kapkodták a fejüket, mert a két irányból érkezõ autók csak egyenként tudtak minket kikerülni, aztán nagyvonalúan oldották meg a gondot: az utcákat már két sarokkal arrébb lezárták, hogy ne alakuljanak ki torlódások. Ez volt az igazi gyõzelem: nem csak azt az utcaszakaszt oldottuk fel az autók uralma alól, ahol mi voltunk, hanem még kétszer annyit! És a lyoni lakosok élvezettel, emelkedett hangulatban használták ki ezt a ritka alkalmat, vették ismételten birtokukba az autók által száz éve meghódított utcákat.

Végül letelt a rendõrségtõl kialkudott idõnk, és továbbindultunk a városháza elõtti térre, ahova az engedélyünk szólt. Itt ismét utcai étkezést szerveztünk, majd a sötétedés után kivilágított téren, a városképben gyönyörködtünk. El kell mondani, hogy Lyon igazán nagyszerû város, megérdemelnék lakói, hogy mindennap autók nélkül élvezhessék utcáit.

Joó Ferenc

(A szerzõ felvételeivel)