A Lélek-Hang Egyesület önképzõ klubjainak mûködésérõl
 
 

Az önképzõ klubok keretében nyújtott szolgáltatások, tevékenységek, programok

Angol nyelvtanulást segítõ program


Számítástechnikai program


A projekt közhasznú jellege, indokoltsága

A népesség egy százaléka szenved skizofréniában, s hozzávetõleg ugyanennyien vannak, akik súlyos klinikai depresszióval küzdenek. Hosszú idõn keresztül elterjedt gyakorlat volt, hogy a skizofrénia kórisméjével élõ sorstársaink többségét betegségük korai szakaszában leszázalékolták. Ezzel ugyan levették a beteg válláról a munkahellyel kapcsolatos terheket, ami átmenetileg szükséges is lehet, ugyanakkor ez az attitûd hosszabb távon alapvetõen járult hozzá a társadalomtól mind jobban elszigetelõdõ, kizárólag a beteg szerepet gyakorló-megélõ, a szülõk és a szûkös társadalmi gondoskodás által eltartott, "negativisztikus elmebetegek" megjelenéséhez.

Hosszabb távon az állam nem tudja vállalni e nagyszámú (a fõvárosban mintegy 15-20000 fõ), krónikus pszichiátriai betegség miatt rokkant nyugdíjas minimum szinten való ellátását sem. Másrészt, külföldi tapaztalatok tömege bizonyítja, hogy erre nincs is szükség: még a kívülálló szemével nézve súlyosnak tûnõ maradványtünetekkel bíró sorstársaink nagy része is képes értelmes munkát végezni, s ezen keresztül önmagát gazdaságilag is fenntartó állampolgárrá válni.

A kormány tervezete a rokkant nyugdíj rendszerének reformjáról a krónikus pszichiátriai betegek szinte mindegyike számára azt jelenti, hogy nyugdíj helyett csak rehabilitációs járadékra lesznek jogosultak. (A gyakorlat szerint, ha valakinek "csak" pszichiátriai betegsége van, legyen az akármilyen súlyos, 67%-nál nagyobb rokkantságot nemigen érhet el). Ezzel öszönözni kívánják az érintetteket, hogy vállaljanak rehabilitációs munkát. Nagy esélye van azonban annak, hogy sorstársaink legtöbbje ismét papírzacskó ragasztásnál, dobozhajtogatásnál fog kikötni, amirõl már régen bebizonyosodott, hogy nem rehabilitál; ellenkezõleg: fenntartja a krónikus beteg státuszt, no meg a szegénységet, lévén rosszul fizetett segédmunka.

A tervezett intézkedések nem fogják elõsegíteni sorstársaink rehabilitációját, ha nem kínálnak számukra igényeiknek, egyéni képességüknek és meglévõ tudásuknak megfelelõ, ugyanakkor a betegségbõl és a pszichiátriai kezelés mellékhatásaiból adódó speciális szükségleteiket is szem elõtt tartó képzési/átképzési/továbbképzési lehetõségeket. A legtöbb alkalmazott gyógyszer lassítja a gondolkodást, nehezíti a memorizálást, csökkenti a terhelhetõséget. Idõnként egy-két hétre rosszabb, tanulásra átmenetileg képtelen állapotba kerülhetünk. Ezek miatt a munkaügyi központok által támogatott tanfolyamok a legtöbbünk számára haszontalanok.

Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy sorstársainknak nem érdemes tanulniok, mert nem képesek rá. Régóta ismert, hogy a pszichiátriai kórismék és az intellektuális képességek között nincs korreláció. Amire valóban szükség van az a fenti problémákat megoldani képes tanulási formák kidolgozása, elterjesztése, hozzáférhetõvé tétele.

Projektünkben csak kevés (legföljebb 20-30) sorstársunk számára tudtunk klubszerû képzési lehetõséget biztosítani. Mégis közérdekû e tevékenység: olyan nyelvi és alapszintû számítástechnikai tanulási formát dolgoztunk és próbáltunk ki, amit máshol is egyszerûen (és olcsón) be lehet indítani. Könnyen adaptálható volta miatt a hasonló klubok könnyen elterjeszthetõek, lehetõvé téve sokkal több társunknak, hogy a mai munkaerõpiacon egyre nélkülözhetetlenebb tudásra szert tehessenek.

1998. január 1. óta a Lélek-Hang Egyesület közhasznú szervezetként mûködik. Alapszabályunk is rögzíti, hogy önképzõ klubjaink nem csak az egyesületi tagok számára nyitottak. Klubjainkban tanulnak más pszichiátriai önsegítõ csoportok tagjai, szervezethez nem tartozó sorstársak, s együttmûködési szerzõdés is legitimálja, hogy a Magyar Epilepsziával Élõk Szervezetének tagjai részt vehetnek önképzõ klubjaink munkájában.
 


Infrastrukturális, eszközbeli és személyi feltételek

Egyesületünk taglétszáma 1997. elején ötven fõ körül volt, mostanra (1998. X.) kilencvenre emelkedett. 1997. október elsejéig szinte minde tevékenységünk a székhelyül szolgáló lakásban zajlott, ettõl kezdve fokozatosan elkezdtük kitelepíteni klubjainkat a VII. kerületi Gondozási Központ egyik intézményébe, ahol ingyenes helyiség használatot kaptunk. Tagságunk zöme budapesti. Nem kötõdünk egyetlen egészségügyi intézményhez sem, szinte minden pszichiátriával (is) foglalkozó kórházból van tagunk. Aktivistáinkon keresztül így a legtöbb illetékes kórházzal van kapcsolatunk. A kerületi ideggondozókkal és a családsegítõ szolgálatokkal körlevelek, személyes találkozók, szakemberek számára tartott klubunk útján tartottunk kapcsolatot. Több ideggondozó és családsegítõ rendszeresen küldött klubjainkra általuk gondozott sorstársat.

Egyesületünk tagjai letétbe helyeztek nyelvkönyveket, ebbõl állt össze több mint kétszáz kötetes idegennyelvi (tan)könyvtárunk, ami könyveken kívül hangkazettákat, nyelvoktató CD ROM-okat is tartalmaz. Két személyi számítógép konfiguráció van az egyesület tulajdonában, az egyik a legkorszerûbb multimédia lehetõségekkel is felszerelve várja nyelvtanuló ill. multimédia iránt érdeklõdõ tagjainkat. További két számítógépet tagjaink az egyesület rendelkezésére bocsátottak. Alkalomszerûen kölcsön kérünk még gépeket, így például a 1997. júliusi háromhetes intenzívebb számítástechnika kurzusunkon a Budapest Bank oktatókabinetjét használhattuk. 97. októbertõl egyik PC konfigurációnkat a kerületi Gondozási Központ által üzemeltetett Idõsek Klubjában helyeztük el, ott hétköznap munkaidõben a hozzá rendszeresített programozott tankönyvvel egyéni tanulásra/gyakorlásra használható. E jelentés írásakor az egyesület saját Internet hozzáféréssel még nem rendelkezik. Emiatt vált szükségessé, hogy a londoni Hamlet Trust grantjából, melyben képzésre elkülönített összeg állt rendelkezésünkre, külsõ szolgáltatónál (SZÜV Rt.) megrendeljünk egy Internet kurzust. Ezzel párhuzamosan megpályáztunk a Soros Alapítványnál egy saját Internet hozzáférést és web honlapot. Ebbõl a honlap készítés lehetõségét nyertük el.

Mint minden önsegítõ közösség, mi is elsõsorban a tagságunkban megtestesülõ erõforrásokra alapozva mûködünk. Angol nyelvi klubunkat középfokú állami nyelvvizsgával rendelkezõ társunk vezeti, az egyéni konzultációkat felsõfokú nyelvvizsgát tett tagunk irányítja (egyébként õ ezen klub tagjaként szerezte meg tavalyelõtt a nyelvvizsgát). A szakmai szupervíziót egy társunk apja látja el, õ a Károli Gáspár Egyetem volt nyelvtanára. Neki köszönhetjük a tananyagot, ami egy speciálisan tanár nélküli tanulásra kidolgozott horvát-francia termék. Számítástechnika klubunkat fizikus és okleveles számítástechnikus tagunk felváltva vezeti. A szakmai felügyeletet egyik betegtársunk anyja (számítástechnika szakos középiskolai szaktanár) vállalta, ugyancsak õ vezette júliusi háromhetes tanfolyamunkat.
 


Formai, idõbeli és tartalmi sajátosságok

Másfél-két évi kísérletezés, folyamatos csiszolás után úgy tûnik végül sikerült megtalálnunk azokat a formákat, amik keretei között kezelni tudjuk a programokban részt vevõk sajátos problémáit. Lehetetlen az egy tanár-több diák sémát használnunk: ha kezdetben össze is tudunk állítani nagyjából azonos szinten levõkbõl álló kiscsoportokat, fél év alatt az eltérõ tempó, valamelyik társunk kórházba kerülése, majd visszatérése miatt, stb. annyira különbözik elõmenetelük, hogy az didaktikailag már kezelhetetlen. Másrészt folyamatosan jelentkeznek új érdeklõdõk (persze vannak, akik meg épp lemorzsolódnak), akik egy már összeszokott csoportba nem tudnának beilleszkedni, vagy nem találnának megfelelõ szintû létezõ kiscsoportot.

Emiatt úgy döntöttünk, hogy mind a nyelv-, mind a számítástechnika tanulást olyan tananyagra alapozzuk, amely tanár nélküli használatra lett kidolgozva. Ennek hatékonyságát növelendõ, az esetleges problémákat megbeszélendõ-megoldandó, a tanuláshoz módszertani segítséget, bátorítást, házi feladatokat, ill. azok ellenõrzését biztosítandó hetente egyénenként 20-60 perces konzultációkat szervezünk. Az egyéni nyelvtanulás otthon (kihelyezett csoport esetén a kórházban) történik az audiovizuális tananyaggal, a házi feladatok elkészítésével, a kiejtés és nyelvtan multimédiával történõ gyakorlásával. A kommunikatív szituációt a heti háromórás klubfoglalkozás teremti meg, no meg az elég gyakori vendégjárás is alkalmat ad külföldi barátainkkal való angolul beszélésre.

A számítástechnikai ismeretek tanulása a programozott oktatási anyag és a számítógép segítségével szintén egyénileg történik. Az Idõsek Klubjában elhelyezett gép és tananyag minden hétköznap 8 és 16 óra közt használható. Hetente itt is konzultációt biztosítunk, valamint heti három órás klubunkon érdekességekkel ismerekdhetnek meg tagjaink.

1997. júliusában 14 fõ részére háromhetes intenzív kurzust szerveztünk. Heti 25 órában új anyagot tanultak (gép mellett, két fõre jutott egy PC, az elsõ héten DOS és Windows áttekintés, szövegszerkesztés, Word for Windows; a második héten táblázatkezelés, Microsoft Excel; a harmadik héten adatbáziskezelés alapjai), délutánonként további 20 órában gyakorolhatták a tanultakat.

Fontos, s a csoportok összeszokásával erõsödõ eleme ennek a típusú tanulásnak, hogy az elõbbre járók segítenek a kezdõbbeknek. Különösen jellemzõ volt ez 1998. nyarán, amikor az európai számítógéphasználói jogosítvány (ECDL) vizsgájára készülõk megszervezték, hogy az egyesületi nyári szünet alatt egymást tanítva készüljenek az augusztusi részvizsgákra.

A beszámolási idõszak alatt kezdte meg az Egyesület az elmeszociális otthonokban zajló programját. Ennek keretében egy C+4 számítógép konfigurációt, távoktató tankönyveket, oktatóprogramokat és levelezõ konzultáció lehetõségét bocsátottuk elmeszociális otthonban élõ társaink rendelkezésére.
 


A szolgáltatásokat, programokat igénybe vevõk

Angol klubjainkat hetente 8-15 fõ látogatta, a pályázati idõ alatt összesen 25 fõ kapcsolódott be a nyelvtanulásba. Számítástechnika klubunk heti látogatóinak száma 10-15 között mozgott, a beszámolási idõ alatt 30-an kezdtek számítógépes ismeretek szerzésébe.

Tagjaink többsége krónikus pszichiátriai diagnózissal él, döntõ többségük rokkant nyugdíjas ill. rokkantsági járadékot kapó, átlagéletkoruk 35 év körül van, de sok köztük a harminc évnél fiatalabb. Nem ritka, hogy középfokú, vagy felsõbb tanulmányaikat kellett félbeszakítaniuk megbetegedésük miatt. Vagy szüleik tartják el õket, vagy a szociális védõháló tartja még meg õket. Kevesen vannak, akik gazdaságilag önálló életet élnek, köztük viszont családos, gyermekét nevelõ is akad. Emellett angol klubunkban egy, informatika klubunkban két epilepsziával élõ, leszázalékolt fiatal is aktívan tevékenykedett.

A klubtagok többsége budapesti lakos, de öten vidékrõl jártak be a foglalkozásokra. A "repülõ számítógép" programon keresztül pedig elmeszociális otthonokban élõ sorstársaink kaptak lehetõséget a számítástechnika alapjaival való ismerkedésre. Ezen sokat vitatott intézmények elvileg a rehabilitálhatatlan krónikus pszichiátriai betegek számára szervezett otthonok lennének. Egyre több fiatal kerül azonban ezekbe az otthonokba pusztán azért mert más lehetõségük az életben maradásra nincs. Nem állapotuk miatt, hanem a társadalom által a részükre nyújtott szolgáltatások (védett szállások, védett munkahelyek, személyi segítõ szolgálat, stb.) hiánya miatt.
 


Eredményesség, hatékonyság

A beszámolási idõ alatti legfontosabb eredményünknek azt tartjuk, hogy annak a húsz-harminc sorstársunknak, akik többsége korábban a krónikus betegszerep kizárólagosságában, a társadalmi haszontalanság tudatában (eltartott rokkant nyugdíjas) élt, perspektívát kapott. Hosszú évek után elõször csinálhattak valami jövõre irányulót. Hosszú évek után elõször ültek le ismét vizsgázni, és nem fogyatékos-krónikus beteg emberek számára kitalált, könnyített vizsgán, de az egészséges emberekkel együtt mérették meg a megszerzett tudásukat. A klubhoz tartozás lélektani jelentõségét jól érzékelteti, hogy egy tagunk átmeneti visszaesése alatt a zárt osztályról kéredzkedett el angol klubunkba (és kapott kimenõt!).

A beszámolási idõszak alatt az angol klubban felkészülés zajlott az állami nyelvvizsgára. A számítógép klub 18 sikeres és két sikertelen ECDL vizsgát tett. Az ECDL programba tizenegy fõ kapcsolódott be.

A költséghatékonyság jellemzésére közöljük, hogy a pályázati idõ alatt az önképzõ klubok mennyibe kerültek és milyen finanszírozásban mûködtek. Összesen 358 ezer Ft-ot költött az egyesület a klubszerû önképzésre. Ebbõl 138 ezer Ft-ot a tankönyvek beszerzése, fénymásolás és hanganyagok másolása tett ki. A fennmaradó összeget vizsgadíjakra, ECDL vizsgakártyák kiváltására és a külsõ Internet tanfolyamra fordítottuk. Ha sikernek csak az eredményesen letett vizsgát tekintjük, akkor egy sikeres vizsga kevesebb mint húszezer forintból jött ki. Ebben benne foglaltatik a tankönyv, a nyelvi hanganyag, az egyéni konzultációk, a csoportos gyakorlás, egyéni számítógéphasználat és a vizsgadíjak, vizsgakártyák is.

A Fõvárostól kapott 50 000 Ft mellett a Hamlet Trust grantjából és az Országgyûlés pályázatán elnyert összegbõl finanszíroztuk az önképzõ munkát.
 


Lélek-Hang Egyesület

Ezt a lapot a Soros Alapítvány támogatásával juttathatjuk el Önhöz