GOMBOS GÁBOR, LÉLEK-HANG EGYESÜLET

Hazánkban folyamatban van a törvényi szabályozás európaiasítása. Ezt nem kerüli el az egészségügyi ellátás jogi újraszabályozása sem. A betegjogok hamarosan deklarálva lesznek, hogy aztán a napi gyakorlat évek alatt alkalmazkodhasson a papíron lefektetett elvekhez. Valószínû, hogy a pszichiátria által kezeltekkel szembeni elõítéletek miatt a pszichiátriai ellátórendszer mûködésében még nehezebb lesz egy jogilag garantáltan felhasználó központú gyakorlat kialakítása.

Egyáltalán nem közömbös számunkra, hogy milyen lesz pár év múlva sorstársaink helyzete a kórházban, a közösségben, s hogy mekkora tér marad a magánéletünk számára. Az új egészségügyi törvény minden bizonnyal ismerni fogja a betegjogi charta intézményét. Üdvözölnénk, ha minden pszichiátriai ellátó köteles lenne saját, helyi charta alapján biztosítani az emberi-személyiségi jogokat az általa ellátott felhasználóknak, a kezelés minden szintjén és stádiumában. Fontos lenne, hogy ezen charták csak az ellátás területén mûködõ, a felhasználókat összefogó érdekvédelmi szervezetek, csoportok egyetértésével léphessenek életbe. Elképzelhetõ az is, hogy valahol éppen ezek az érdekvédelmi csoportok kezdeményezik egy ellátóval a charta létrehozását.

A Lélek-Hang Egyesület szeretne segítséget adni ehhez a munkához oly módon, hogy a rendelkezésére álló külföldi példák felhasználásával közrebocsát egy durva tervezetet, ami alapja lehet egy adott ellátóval folytatott helyi charta megállapodásnak. Nagyon lényeges, hogy egyetlen, "egyetemlegesen kötelezõ" charta szinte semmit sem érne, hiszen csak egy adott ellátás fogyasztói/elszenvedõi tudják igazán, hogy ott mik azok a legfontosabb problémák, amik szabályozásra várnak. (Igy pl. egy kórházi osztályon, ahol a férfiak és nõk ugyanazt a WC-t kénytelenek használni, és mosdóik sem szeparáltak, nem célszerû a külön, csak nõk által használható társalgó követelésére fektetni nagy hangsúlyt.)

Még egy mozzanatot szeretnénk elõrebocsátani: tudomásul kell venni, hogy egy olyan jogi keret, amely az érintettek bevonása, aktív részvétele nélkül jön létre, semmilyen valós problémát megoldani nem tud. Az új egészségügyi törvény létrehozásával kapcsolatos munka eddigi menete számunkra elég ijesztõ attitûdökrõl tanúskodik, szeretnénk, ha legalább a hátralévõ munka és a betegjogi charták majdani kidolgozásának megszervezése bizonyítaná, hogy a kormányzatnak érdeke a betegjogok komolyan vétele (ami ezen jogok megfogalmazásával kezdõdik).

Egy olyan munka, ami valóban épít a felhasználók véleményére, szükségessé teszi, hogy ne csak meghallgassák az érdekvédelmi szervezetek, csoportok álláspontját, de finanszírozzák is azok tevékenységét. Ma Magyarországon a pszichiátria kezeltjeit tömörítõ érdekvédelmi szervezetek nem fizetett aktivistákkal dolgoznak. Ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassanak a kidolgozandó betegjogi témákon, rengeteg idõt kell fordítaniuk a javaslatok megvitatására, az érintettek minél szélesebb körével folytatott diszkussziókra, stb. Mindezt jelenleg csak a saját megélhetésük rovására tudnák megoldani: a tipikus rokkantnyugdíj mellett a még létminimumon való vegetáláshoz is kiegészítõ munkát kell végezniük. Másrészt a pszichiátria felhasználóinak érdekvédelmi szervezetei olyannyira rosszul finanszírozottak, hogy egy-egy regionális összejövetel, vagy akár nagyszámú felhasználó elérése postai úton is megfizethetetlen a számukra. Szükség van arra, hogy a költségvetés megfelelõ anyagi feltételekhez juttassa õket, ellenkezõ esetben még akkor is az érintettek részvétele nélkül fog megszületni egy törvényi keret, mely évekre-évtizedekre megszabja hétköznapjainkat, ha formálisan felkérik õket a részvételre.

A minimálisan szükséges erõforrások biztosítása nélkül azt kell gondolnunk, hogy az egészségügyben zajló törvénykezési folyamatokat kizárólag az európai konformitás külsõ kényszere diktálja, s nem a kormányzat saját szándéka.
 
 

TERVEZET HELYI CHARTÁRA
 

Ez a Charta azoknak a jogait sorolja fel, akik az
.......................................................................................................................(ellátó megnevezése)
által nyújtott pszichiátriai ellátást használják.

Ha szeretne többet megtudni a Chartában leírt jogairól, vegye fel a kapcsolatot a következõ személlyel:
.......................................................................................................................(név, munkakör, cím, telefon)
 

1. SZEMÉLYES MÉLTÓSÁG ÉS TISZTELET
Önnek joga van arra, hogy:

mindenkor emberi méltóságát figyelembevéve, tisztelettel és udvariasan kezeljék
semmilyen alapon ne diszkriminálják
tiszteletben tartsák magánéletét
testi biztonságban legyen
értéktárgyait bizonságban, ön által könnyen elérhetõen tudhassa

Kórház esetén itt kell kitérni arra, hogy a hálóhelyek, a tisztálkodási lehetõség, a WC, az orvosi és pszichológiai vizsgálatok és kezelések során hogyan biztosítja az ellátó a fenti jogok érvényesülését.

A jelenlegi hazai gyakorlat e tekintetben nagyon egyenetlen, vannak helyek, ahol a nõk elemi higiéniai szükségletei nem biztosítottak, a férfi-nõi tisztálkodási lehetõségek és WC-k nincsenek elkülönítve egymástól, a depot injekciókat a többi kezelt elõtt adják be, az orvosi, pszichológiai vizsgálatot a többiek jelenlétében végzik. Gyakran tapasztaljuk, hogy nincs jól zárható tárolási alkalmatosság az értéktárgyak és készpénz számára, vagy épp ellenkezõleg, úgy elzárják azokat, hogy a tulajdonos napokig nem férhet hozzájuk.

A gyakorlatban helyenként diszkriminációt tapasztaltunk a kor (idõs, "szenilis" betegek jogainak negligálása), társadalmi réteg (bizonyos "elit osztályok" gyorsan túladnak elszegényedett, utcára került pácienseiken), etnikai hovatartozás, vallás, fogyatékosság, diagnózis stb. alapján.

Itt kell kitérni arra is, hogy hogyan szavatolják a szabad vallásgyakorlást.

Közösségi ellátás esetén le kell írni, hogy a beteglátogatást és környezettanulmányt hogyan szervezik úgy, hogy az a magánélethez való jogot ne sértse. A jelenlegi gyakorlat itt is nagyon szélsõséges: helyenként az otthoni viselkedést a pszichiátriai ellátó elõ akarja írni, máshol a nyílvánvaló súlyos hétköznapi gondokkal küzdõ sorstársunk (takarítás, mosás, mosdás stb.) számára semmi segítséget nem javasolnak. Találkoztunk azzal, hogy társunkat kórházi kezeléssel fenyegették meg a közösségi ellátásban, mert nyílvánosan sírt.
 

2. ELÉRHETÕSÉG
Önnek joga van:

megfelelõ ellátásra ott és akkor, amikor szüksége van rá
lakóhelyérõl ön által könnyen hozzáférhetõ közösségi ellátásra
esetmenedzserre, aki az Ön ellátásának kulcsszereplõje, az Ön bevonásával õ szervezi az ellátását
hogy a kórházban és a közösségi ellátás során is elérhetõ legyen a kezelõorvosa
nem-pszichiátriai orvosi segítségre az ellátás minden szinjén és szakaszában

Gondolni kell arra, hogy a szükség nem csak munkanapokon és munkaidõben merülhet föl. Figyelembe kell venni, hogy vannak sorstársaink, akik számára a tömegközlekedés használata megoldhatatlan probléma. Lakhelyváltoztatás esetén lehessen választani, hogy az eddigi ellátóval akar-e kapcsoltban maradni (vállalva az esetleges távolságból eredõ kényelmetlenségeket), vagy az új helyen kér ellátást. Utóbbi esetben az elõzõ és az új esetmenedzser köteles mindent megtenni az ellátás folyamatosságának biztosítására.

A mai gyakorlatban néha azt tapasztaljuk, hogy (esetmenedzser híján) az ellátó vezetõ fõorvosa nem érdekelt a felhasználó érdekét szolgáló kooperációban más intézménnyel. Emiatt sem a kezelést használó, sem a kezelést közvetlenül nyújtó személyek érdekei nem valósulhatnak meg, a beteg egyik helyrõl megy a másikra, s közben sehol nem számíthat értõ, a valódi szükségleteit kielégítõ stabil segítségre.

Nem ritkán fordul elõ, hogy olyan orvosi problémákra, melyekben a pszichiáter nem kompetens, a felhasználó nem jut megfelelõ szakellátáshoz. Külön nehezíti a helyzetet, amikor ezek a panaszok vélhetõen a pszichiátriai kezelés során alkalmazott gyógyszerek, eljárások mellékhatásaiként állnak elõ.
 

3. INFORMÁCIÓ
Önnek joga van arra, hogy

könnyen érthetõ és elérhetõ formában világos, tárgyilagos tájékoztatást kapjon a kezelés minden aspektusáról
tájékoztatást kapjon diagnózisáról
tájékoztatást kapjon arról, hogy milyen nehézségekkel szembesülhet akár állapotából, akár a kezelés mellékhatásaiból kifolyólag, s milyen segítséget kaphat ezek leküzdésére
tájékozódjon az ellátó szakmai és gazdasági sajátságai felõl

Bizonyos tájékoztatás lehet elõre elkészített (írott, hangszalagra rögzített, vakírással lejegyzett stb.), de a személyes kérdésekre szóbeli, "élõ" információval is kell szolgálni. Rögzíteni kell, hogy a különféle kérdésekben ki a tájékoztatásra kötelezett személy (orvos, pszichológus, nõvér, szociális munkás). Tekintettel kell lenni az érzékszervileg károsodott emberek tájékoztatására is. A tájékoztatás folytonos folyamat, nem a kezelés elején egyszersmindenkorra letudandó feladvány.

A felhasználónak módjában kell álljon megismerni, hogy az ellátó milyen szakmai iskolához tartozik, hiszen ennek komoly kihatásai lehetnek az õ kezelésére (egészen más típusú problémák merülhetnek pl. föl attól függõen, hogy egy ellátó a pánikbetegséget drogokkal vagy pszichoterápiával kezeli-e). Ugyanígy joga van tudni, hogy az ellátása mennyibe kerül, hogyan gazdálkodik ellátója. Fontos tanulságai vannak pl. ha egy vegyes neurológiai-pszichiátriai intézmény nagy összegeket költ neurológiai vizsgáló berendezésekre, miközben az omladozó pszichiátriai részlegek állagmegóvását sem tudja finanszírozni.
 

4. KEZELÉS
Önnek joga van:

az Ön számára hasznos legkevésbé korlátozó, legkevésbé ártalmas kezelésre
tájékoztatásra a kezelés ártalmas, ill. potenciálisan ártalmas mellékhatásairól
az Ön meggyõzõdésével, hitével összhangban levõ kezelésre
tájékoztatásra az orvosi kezelés alternatíváiról (beleértve a nem orvosiakat is)
arra, hogy képzett, ellenõrzött és kompetens személy kezelje ill. gondozza
megfelelõ információk birtokában visszautasítani kezelést

A mai gyakorlat a diagnózist illetõen hipokrita: gyakran vonakodnak a kezelt személlyel közölni, ugyanakkor a zárójelentést bármikor megnézheti. A lehetséges mellékhatásokról szinte soha nem tájékoztatnak elõre, ugyanakkor a betegtársakon ezeket láthatja, ill. azoktól nem mindig szakszerû formában értesül róluk.

Budapest, 1997 február

Vissza a nyitólapra                                                                                                                                        English main page