Közel 7000 honfitársunk él elmeszociális otthonban. Elvileg azok a krónikus pszichiátriai ápoltak kerülnek ilyen intézménybe, akik hosszú elme osztályos kezeléseken, ápoláson estek át, ám önálló életvitelre nem alkalmasak. További kezelésüktõl állapotuk javulása nem várható; rehabilitációjuk sem lehet eredményes.

A valóságban sok fiatal ember is elmeszociális otthonban köt ki, bár állapotuk ezt nem indokolja. Rehabilitálni is lehetne õket (s olykor nem a pszichiátriai betegségbõl, hanem az elme intézmények többé-kevésbé zárt mesterséges világából kellene õket visszasegíteni az életbe), ha lenne rehabilitáció.

Az otthonok mérete 100 és 700 fõ között váltakozik. Az itt élõ embereknek a társadalom ma legfeljebb azt a jövõképet vázolja, hogy átmehetnek egy másik otthonba. Sajátos szubkultúra kialakulása várható egy olyan helyen, ahol a társadalomból kirekesztett emberek százai töltik napjaikat, várva a követkzõ, ugyanolyan napra, egészen a halálukig.

E kis részlet talán az elsõ lépés ennek a szubkultúrának a feltárása felé. A kiadó, a pszichiátriaviselt emberekbõl álló Lélek-Hang Egyesület azt szeretné, ha az Olvasó rádöbbenne arra, hogy egy eleddig teljesen ismeretlen világ hétköznapjaiba pillanthat be az itt közölt napló részleteken  keresztül. És a kiadóval együtt feltenné a kérdést: Ezektõl az emberektõl kell-e megvédeni társadalmunkat?
 
 

Szeptember 14.

Reggel felkeltem, már itt volt a reggeli. Kakaós kávé volt a reggeli, meg briós. Nagyon finom volt. Megreggeliztem. Elkértem a cigarettát és utána E. nénivel megbeszéltük, hogy hozzáfogunk a fürdetéshez addig, amíg lesz melegvíz. Utána, mikor kifogyott a melegvíz, addigra megjött az ebéd. Megebédeltünk, és utána egy kis pihenõt tartottam. Kaptam E.-tõl kávét, mely nagyon finom volt. Adtam Gy.-nek is belõle.
Délután megint fürdés: az 5-ös szoba. De akkor már nem kellett segíteni. Bementem E. nénihez, hogy tudna-e adni egy nadrágot, mire õ azt mondta, ha meglesz a dzseki. Akkor E. néni meglátta a cipõt a lábamon. Kérdezte, hogy honnan van, mire én azt válaszoltam, hogy elcseréltem A.-val. Akkor E. néni mondta, hogy cseréljem vissza, mert A. már kérte a cipõt E. nénitõl. Jó, én visszacseréltem. Akkor én leveszem a cipõt. E. néni kérdi: nincs cipõd? De én mondtam, hogy nagy. Na, akkor A.-t lehívtam, mert E. néni mondta, hogy adja vissza akkor a cipõt. A. nagyon csúnyán tett E. néninek.
Akkor én erélyesen rákiabáltam A.-ra. Nekem volt igazam. Utána egy kicsit megnyugodtam. Közöltem E. nénivel, hogy ezt le fogom írni, és mondtam, hogy Naplót vezetek. Ennek E. néni nagyon megörült. Akkor felolvastam egy részt a naplómból. Utána E. néni azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok. És kaptam egy aktát, hogy írjam le ide a velem megtörtént eseteket.
Jött a vacsora. Megvacsoráztam, és utána úgy volt, hogy elmosogatok. De E. néni mondta, hogy mossam ki a függönyt. A. meg elmosogatott. Nem sok fürdetnivaló volt, mert már délelõtt a javát megfürdettük. Igaz, egy kicsit el voltam fáradva. Korán lefeküdtem, mert reggel sok munka vár rám. Kaptam kávét. Nagyon csodálatosan telt el a mai nap.
 

Szeptember 15.

Vissza szeretném idézni a szép napokat. Példa: Mikor Debrecenbe mentünk a gyereknapra; nagyon csodálatos volt a nap. Sose felejtem el ezt a felejthetetlen napot.
Készítettek velem riportot. Igaz egy kicsit izgultam, de nagyon bátran viselkedtem...
Én egy verssel köszöntöttem a gyermekeket meg a felnõtteket. Mikor én kerültem sorra, bevallom, egy kicsit féltem. Mindig E. nénit figyeltem. Ez adott bátorságot nekem. Ugyanis, ahogy E. nénit figyeltem, a száját figyeltem, és ahogy bíztatott, hogy úgy hangsúlyozzam, mintha dühöngenék. Mintha mérges lennék, hogy adjam ki azt, amit egy Ember a szívébõl beszélne. És hogy igen érezni azt, hogy meghódítom a világot. Azt a szenvedélyt, ami ebben a versben benne van. Mintha valóság lenne. Én így éreztem. És amikor leléptem a színpadról és megtapsoltak, boldogság töltötte el a szívemet. Boldog voltam...
Történt, hogy ott voltam a tûzoltó kocsinál, és Z. és Ar.-nak "anyázott". En erre ideges lettem, de nem szóltam semmit. Ar-ral elmentünk, és közöltem E. nénivel, hogy Z. anyázott. Nem is csodálom, hogy Ar.-nak elment a kedve mindentõl. Ugyanis Z. túl sokat képzel magáról. Erõsnek tartja magát, pedig Ar. el tudta volna intézni. De jobb a bajt elkerülni...
E. néni nyert egy labdát, J. úgyszintén labdát, L.-né és fia úgyszintén labdát, D.-né egy autót. Õk nagyon szerencsések voltak. No meg L.L. is nyert egy labdát. Volt öröm.
Hát így történt ez a felejthetetlen boldogság az arcokon. Nehéz szívvel jöttünk vissza.

Szeptember 16.

Korán reggel keltettek fel. J. néni mondta, hogy nem olyan sürgõs. Így visszafeküdtem.
6.30-kor szólt E. néni, hogy M. néni készít vizet és mossam fel a szobákat. Mikor ez megvolt, azt mondta E. néni, hogy nézzek fel az emeletre, hogy rendben van-e minden. Utána légfrissítõztem. Majd kezdõdött minden elõlrõl, de ezt már M. néni csinálta. A. segített...
Megebédeltünk. I.-tõl kaptam egy kis csokoládét. Ugyanis nagyon jó barátnõm lett, akár mint Cs. Rágyújtottunk, és utána megmutattam I.-nek a szekrényét. Tudom, hogy jól ki fogunk jönni egymással. Mondtam I.-nek, ha õ is segédkezik, megkap mindent. Itt nem kérik el a cigarettáját se. Nem úgy mint a Kastélyban...
Délután mozi volt az ebédlõben. Elmentem, és néztem a mozit. Közben kint az elõtérben kártyáztam M. bácsival. Jókat játszottunk...
Mikor vége volt a mozinak és a kártyázást is befejeztük, pont megjött a vacsora. Megvacsoráztunk és utána néztem egy kicsit a tévét.
 

Július 24.

Ma reggel 7.30-kor keltem fel. Megreggeliztem és rágyújtottam. Meglepetésemre jött a testvérem látogatni. Ez nagy öröm volt számomra, ugyanis ez a meglepetésemre volt elõkészítve.
Nagyon boldog voltam, hogy itt volt a testvérem nálam. Kaptam egy nagyon szép órát, egy legyezõt, egy könyvet és egy gyönyörû sorozat képeslapot. Ittam kávét, Colát, és még sok bölcs tanácsot kaptam.
Szeretnék olyan magaviseletet, hogy az másoknak is jó legyen...
A mai nap csodálatosan telt el.
 

Július 26.

Reggel felkeltem, megreggeliztem, és hogy egy kicsit fel voltam dobva, hogy levezessem felesleges energiáimat, Et. néni adott feladatot nekem.
Et. néni készített vizet. Jó hypo-s vizet. Zs.-vel felmostuk a szobákat. Zs. mosta a 2-es szobát, én az 1-es szobát, majd utána a 3-ast. Majd Zs. mosta a többit. Én addig felmostam a fürdõszobát, majd a vécét. Utána cseréltünk másik vizet, és felmostuk a nõvérit, majd a folyosót, meg a társalgót. Ragyogott minden.
Meg lettünk dicsérve és kaptunk szörpöt, kávét és cigarettát...
 

Július 27.

Nagyon jól kezdõdött a nap. Szokásom szerint reggel felkelek, megreggelizek, és utána következnek a boldog pillanatok. Mikor olyan kedvem van, akkor segédkezek és nagyon jól érzem magam.
Munka után hallgatom a magnót. Természetesen nem egyedül, hanem a társaimmal meg a nõvérkékkel. Elbeszélgetünk, nevetgélünk, egyszóval jókat szórakozunk. Így eltelik a nap hamar.
Történt egyszer, amikor nem volt a szobában senki, K.M. elvitte a füzetet és a könyvet. Nem is értem, hogyan történhetett meg. Már este volt, Zs. meg én beszélgettünk Et. nénivel meg Ed-del. Jókat nevetgéltünk... Eltelt az idõ. Elköszöntünk Et. néniéktõl és mentünk aludni... Nem volt ott a könyv meg a füzet.
Kerestem én... Csak nem gondoltam, hogy M. vitte el. Annyira felzaklattam magam, hogy nincs itt a könyv meg a füzet, hogy elkezdtem keservesen sírni. Na, egy idõ után bekopogtam Et. nénihez, és közöltem vele, mi történt...
Et. néni is megnézte a szobában, de nem volt ott. Akkor azt mondja Et. néni, hogy megnézi reggel M.-nél.
Kaptam egy gyógyszert meg egy cigarettát, hát jön M. Et. néni kérdi, hogy nem õ "gyûjtötte-e be" a könyvet és füzetet. Mire M. mondja: Megnézzem? Et. néni mondja: Igen!
És Et. néninek köszönhetõen meglett. Ott volt nála, minek nagyon megörültem. A bocsánatkérés után lefeküdtem és el is aludtam. Reggel vidáman ébredtem fel...
És ami történt... M. nem szándékosan tette, hanem õ egy ilyen gyûjtögetõ. Ezért meg is bocsátottam neki.
 

Dátum nélkül

Reggel 7.45-kor keltem, megreggeliztem és utána visszafeküdtem, és aludtam majdnem 11.15-ig. Utána egy kicsit még fáradt voltam, de nem feküdtem vissza.
Megebédeltem és utána jobb volt a kedvem, és délután felhúzgáltuk az ágynemût. Én csak két matracot húztam be, de azért nem voltam elfáradva és segédkeztem.
Most nem volt olyan mozgalmas ez a mai nap. Este 9-kor elkértem J.-tõl a kazettákat. Mondom, meghallgatom és utána visszaadom a kazettákat, meg odaadom a magnót. De húzta a szalagot. Szóltam Zs.-nek, hogy csinálja meg, de õ azt mondta, hogy nem jó.
Õ nem tudja megcsinálni. Na, jól van, visszaadtam J.-nek a kazettákat.
Jön Sz., hogy odaadom-e a magnót. Mondom: Nem! Jól van, elmegy Sz. Akkor néhány másodperc múlva megyek, hogy megnézzem Gy. magnóját. De nem jó...
Na, megyek aludni! Akkor Zs. kérte a kávét J.-tõl. Azt mondja Zs., adjam oda a magnót, megcsinálja...
Az volt a legbosszantóbb, hogy nekem nem csinálta meg. J.-nek megcsinálta...Azért tudta J.-nek megcsinálni, mert mindig kap tõle kávét.
Sz. akkor vissza akarta adni a magnót, de én erélyesen rákiáltottam: Vidd vissza a magnót, mert neked megyek! De utána már bántott, hogy rákiabáltam... Néhány másodperc után bekopogtam, kértem gyógyszert, és elnézést kértem, hogy olyan csúnyán beszéltem vele.
 

Szeptember 24.

Már reggel jól kezdõdött a nap. Reggel jön J., hogy keljek fel, mert jöttek hozzám. Én kiugrottam az ágyból, kiszaladtam. Hát An. volt! Hozott sok mindent. Beszélgettünk sokat. Sok finomságot hozott An., aminek nagyon megörültem.
Voltak olyan pillanatok, hogy nem nagyon örültem, mert Ar. néni kinevetett bennünket. Ezért elment a kedvem mindentõl, nem is ettem ebédet. De E. néniék félretették. Mikor An. elment, elfogyasztottam az ebédet. A kekszet pediglen széjjelosztottam a betegtársaim között...
Nagyon örültem, hogy itt volt An. Már alig várom, hogy december legyen. Ugyanis akkor visz el An.
 
 

Kiadja a Lélek-Hang Egyesület
1072 Budapest, Klauzál u. 31. fszt. 6.
tel. és fax: (1) 268 99 17

A kiadó köszönettel tartozik mindazoknak, akik lehetõvé tették e kis válogatás megjelentetését. Hálásak vagyunk a londoni Hamlet Trustnek és a Soros Alapítványnak, hogy az általuk finanszírozott projekt keretében megismerkedhettünk néhány elmeszociális otthonban élõ sorstársaink hétköznapjaival. Több otthonban az ott dolgozók partnernek tekintettek bennünket és együtt gondolkodhatunk az ott élõk jövõjérõl. Az Almássy téri Szabadidõközpont és Erzsébetváros anyagilag segítette az Antológia elkészültét.

Vissza a nyitólapra                                                                                                                                     English main page