Dokumentumok
--
--
A LÁNC Szövetség véleménye a rehabilitációról
A krónikus betegséggel élő emberek esetében kívülállók gyakran úgy tartják nincsen szükség rehabilitációra, hiszen az egészségügyi ellátásuk lehető legmagasabb színvonala, egyben a számukra lehetséges legegészségesebb életet biztosítja. Való igaz, hogy a krónikus betegségek kordában és szinten tartása a legfontosabb, ezen belül speciális egészségügyi speciális ellátásuk minősége. Ez azonban csak a hangsúly eltolódását jelenti. Az ő esetükben, csakúgy, mint a fogyatékkal élők esetében szükség van az élet minden területén való normális, teljes és egészséges élet kialakítására és biztosítására. Ennek eszköze pedig a komplex rehabilitáció. Komplex abban az értelemben, hogy magában öleli az egészségügyi ellátást és a megelőzést, komplex abban az értelemben, hogy idetartozik a fizikai állapot fenntartásának minden tartozéka, a mozgásterápiák és a sport illetve ezek oktatása és hozzáférhetősége – minden értelemben.
Komplex, mert ideértjük az ember testi képességein és jóllétén túl a lélek és a szellem “egész-ségét”, teljes és az élet lehető legteljesebb élvezetét biztosító ellátásokat.
És végül komplex a lehető legtágabb értelemben, mert ideértjük a normális életvitel biztosítását. Az élet minden területén, és mindenütt a többiekkel együtt. Ez bizony nehezen megoldható feladatokat jelent, a munka, az oktatás, a lakás, a családi és a gazdasági problémák terén is. Természetesen az élet minden terén az önmagáról való döntés, a választás szabadságának biztosításával.
A krónikus betegségek gyakran titkolhatók - legalábbis első látásra nem egyértelmű, hogy mennyire egészséges az előttünk álló ember. Ez jelent könnyebbséget és nehézségeket is. Másfajta nehézségeket jelent. Itt is, mint a hagyományos fogyatékkal élőknél vannak könnyű és nehéz esetek: bicegők és enyhe diétán élők, kerekesszékben és műveséhez kötötten élők. S a kettő között mindenféle átmenet. Sokan hajlanak a fogyatékosságok súlyozására, mások a fogyatékosság és a krónikus betegségek összehasonlítására, sőt a mozgalmon belül egymással való szembeállítására, egyfajta tudatos vagy öntudatlan “oszd meg és uralkodj” elv alapján.
Úgy reméljük, az élet, a mozgalom és a politika, a politikusok, a szakemberek fejlődése lassan de biztosan csökkenti e konfliktusok lehetőségét.
Tehát számunkra alapvető az egészségügyi ellátás minősége, benne a gyógyszerellátás, a speciális ellátások, kezelések és a testi egészségünk “karbantartása”.
De túl ennek jelentőségének ugyanolyan teljes, egészséges és szabad életet keresünk, mint minden egészségkárosodott ember és mindezek hozzátartozói.
Szükségünk lenne tehát komplex rehabilitáció:
Ezen belül: mozgásfejlesztés és képességfejlesztés és szintentartása
testi, szellemi és lelki egészség biztosítása
normális és önálló életvitel (ideértve a munka, a lakás, a megélhetés és a társadalmi lét feltételeit)
stigma, azaz sajnálat és könyörületmentes, szenteknek és mártíroknak járó tiszteletmentes, szabad és önálló, méltóság- és örömteljes, kudarcokkal és sikerekkel kísért, normális élet.
Az egészségügyi ellátáson belül és határán:
A lehető legjobb, egyenlő esélyű és összehangolt komplex ellátás biztosítása.
Együttműködés a különféle orvosi és nem orvosi szakmák között, a szakemberek és önkéntesek ellátásai, és emberei közt (a jelenlegi vetélkedések és közönyös egymás mellett élés helyett).
“A betegséget az orvos, de egy-egy beteget önmaga ismer legjobban” - elven működő, a lehetőségek szerinti egyenlőséget biztosító “partneri” orvos-beteg kapcsolat.
Kliens döntésétől függő és méltóságát biztosító jó minőségű ellátásra.