"Az elme szabad állat, õtet sem lánccal,
sem kötéllel meg nem kötözheted.
Hanem mindenkor, éjjel és nappal mikor
alszunk álmunkban, csak elforog."
Bornemissza Péter

Koncepció: Szabó Réka
Koreográfia és tánc: Gold Bea, Hód Adrienn, László Mónika, Szabó Réka
További szereplõk: Gavallér Csaba, Gulyás Péter, Kertész András, Szabó Dávid
Zene: montázs (eszkimó népzene, Timothy Leary, Deutsch Nepal)
Jelmez: Kovács Gabriella
Fény: Bánki Gabi
Ötletgazda: Gulyás Péter

Támogatók: Új Elõadómûvészeti Alapítvány, Soros Alapítvány, Mûhely Alapítvány, NKA, Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága.
Köszönet nekik: Nagy Péter, Bujáki Marica, Similart, Juhos Gábor, Aranytíz.

A darabról

1997 tavaszán "Szonáta" címû produkciómmal elnyertem az Inspiráció (a Mûhely Alapítvány által fiatal koreográfusok számára kiírt verseny) koreográfiai fõdíját és a MU Színház közönségdíját. A fõdíj 200 000 forint volt, melyet egy új táncszínházi produkció elkészítésére fordíthattam. A darab el is készült, "Kontroll kontra" címmel 1998 április elsején volt a bemutatója a MU Színházban.
A színpadot négy bicikli veszi körül, melyek hátsó része a földtõl kicsit elemelkedve, egy állványon áll, lehetõvé téve a hátsó kerék szabad futását. A hátsó kerekeken dinamók, a kormányokon lámpák. A négy biciklin négy férfi, a színpadon négy nõ. A férfiak tekernek, világítanak, figyelnek, követnek. Kontrollálnak. Azután egyszer csak valami történik, a fények villódzni kezdenek, majd kialszanak. Sötét van. Mi van, ha nincs kontroll? Ha nincs, aki figyel?
A darab elsõ része visszafogott: a biciklik vibráló fényében egy furcsa rendszerbe pillanthatunk be, ahol korlátokon belül marad minden, a jelentõséggel bíró pillanatok kihasználatlanul múlnak el. A dinamók surrognak, mûködik a gépezet. A második részben (immár színházi fényekkel és árva biciklikkel) csupa ismert helyzet bukkan fel, csakhogy most mindegyik valahogy elferdül, eldurvul. Mindenki megtesz valamit, amit normálisan nem tenne meg. Azután csak kiszolgáltatottság, fásultság marad. A biciklisták visszatérnek, újra halljuk a beinduló kontroll zúgását, de már csak sejthetjük, hogy az egész kezdõdik elõlrõl. A darab vízió egy nôi lélek átsuhanó érzelmeirôl, majd egy felbolydult állapotról. Megjelenik a hiúság, az agresszivitás, a magakelletés, a kiszolgáltatottság.

A csoportról

Gold Bea elvégezte a Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskolát, itt is érettségizett. Részt vett a dekaDANCE csoport megalapításában 1993-ban. Egyik munkájukkal ("Madárka") elnyerték az elsõ Inspiráció fõdíját. A csoport tagjaként dolgozott Goda Gáborral, Suzanne Martinnal, Kovács Gerzson Péterrel. 1997-ben elkészítette elsõ önálló munkáját "Pártában" címmel, melyet a MU Színház ma is mûsoron tart.
Hód Adrienn a Budapest Tánciskola növendéke volt 1993-tól 1997-ig. Diáktársaival már 1995-ben létrehozták az OFF táncszínházi csoportot, melynek azóta is vezetõje. Kísérletezõ, bátor, a mai fiatalokhoz szóló darabjaikkal rendszeresen lépnek fel vidéken és a MU Színházban.
László Mónika a Szegeden eltöltött tanulóévek után Pestre jött, ahol további tanulmányok mellett elvégezte a Modern Táncpedagógus Képzõt. Háromszor is járt a torontói Graham Iskolában (The School of the Toronto Dance Theatre) vendégtanulóként. Dolgozott Rui Hortával, szerepelt Lõrinc Katalin "Száz év magány" c. produkciójában, Barkóczi Gyõrggyel készített munkájukkal pedig az Arany János Színházban léptek fel. Meghívták a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskolába tanítani és vizsgadarabot készíteni.

Technikai igények

Fekete táncszônyeg, min. 10 m x 8 m-es tér. 1 db. mikrofon.
Generál világításhoz: 8 db. 1 kW Fresnel terelôlemezzel, 20 db. 1 kW PC terelôlemezzel, 6 db. alacsony állvány, 6 db. nagy állvány.
Speciális fényekhez: 1 db. 1 kW halogén (terelôlemezes), 2 db. 1 kW profil (késekkel és kis állvánnyal), 3 db. 1 kW Fresnel, 2 db. 1 kW PC.