Elõadásunk létrejöttét Vaslav Nijinski megdöbbentõ erejû naplója, valamint Egy Faun délutánja c. tánctörténeti mûve inspirálta. A darab nem kíván az elõzõek parafrázisa lenni. A történet arról a vákuum állapotról szól, amely egy konkrét darab esti premierszédületétõl a másnap reggeli újrakezdésig tart. A - valami után - és a -valami elõtt - közötti történés titkait keresi, azt a köztes létet, amely - talán - sokkal fontosabb a látható, tapintható s a gravitáció által meghatározott világunknál. Rólunk szól, a tánc nyelvén, vizuális környezetben. A gondosan gyûjtött eredeti forrásanyagok - bármivel behelyettesíthetõ ürügyként - segítik az alkotók több síkon mozogó fantáziáját.
A közös munka célja volt egy olyan elõadás létrehozása, melynek a látvány, a zene és a mozgás egyformán fontos eleme.

Lábjegyzet:
nimfa: a görög mitológiában a szép természetet megszemélyesítõ, halandó, de hosszú életû és örökké fiatal istennõk elnevezése. 1. Vizinimfák a naiászok (najádok), tengerinimfák a néreiszek (nereidák) és az ókeániszok (ókeanidák), az erdõket népesítik be a driászok (driádok), a ligeteket és a réteket, hegyeket az oreiászok (oreádok). 2. a részleges átalakulással (hemimetemorfózis) fejlõdõ rovarok (pl. szitakötõk) egyik fejlõdési alakja, amelyen már a szárnykezdemények is megjelennek. Bábállapot nélkül, egy vagy több vedlés után válik belõle kifejlett állat * imágó.

nimfománia: a görög nimfa és örjöngés szóból, a nemi túlérzékenység nõknél elõforduló alakja, kórosan fokozott, csillapíthatatlan nemi vágy, melyben a nemi közösülés sem nyújt kellõ kielégülést.

faun: a római mitológiában eredetileg a termékenység istene, az erdõk és fõleg nyájak védelmezõje a farkassal szemben. Késõbb a görög Pán istennel azonosították. Szarvakkal, kecskelábbal ábrázolták. Átvitt értelemben kéjsóvár, élvhajhász ember.

szatír: Dionüszosz isten kíséretéhez tartozó ló vagy kecskefarkú, disznófülû, a nimfákat bujaságukkal egyre zaklató könnyelmû istenségek a görög mitológiában.

Dionüszosz: az ógörög mitológiában a gondoktól megszabadító mámor, az ihletettség istensége, a szölõmûvelés feltalálója és védnöke. Kultuszának jellegzetes része volt az õrjöngésig fokozódó tömegtánc. Ünnepségeibõl fejlõdött ki a bacchanália.