Az Országgyûlés az Alkotmányból és a nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ feladatok teljesítése érdekében, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ tüzek megelõzése, a tûzeseteknél, a mûszaki mentéseknél való segítségnyújtás, és a tûz elleni védekezésben résztvevõk jogainak, kötelezettségeinek, valamint a védekezés szervezeti, irányítási rendjének, személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek szabályozására a következõ törvényt alkotja :

1. § (1) A törvény hatálya kiterjed
a) a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magánszemélyekre;
b) a Magyar Köztársaság területén levõ jogi személyekre, magán- és jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteire, ha ezekre vonatkozóan jogszabály vagy nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik, ezek hiányában a viszonosság irányadó;
c) a Magyar Köztársaság területén folytatott, a tûzvédelemre kiható valamennyi tevékenységre és a tûzoltóság által végzett mûszaki mentésre.
(2) A diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvezõ személyekre a nemzetközi szerzõdésekben foglaltak, ezek hiányában a viszonosság az irányadó.
(3) A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügyminiszter, a külügyminiszter és a belügyminiszter együttes nyilatkozata az irányadó.
(4) A törvény hatálya nem terjed ki a Magyar Honvédség létesítményeire és a bányák föld alatti részeire.
2. § (1) A tûzvédelemmel és a mûszaki mentéssel kapcsolatos kötelezettségeket az e törvény hatálya alá tartozóknak a jogszabályokban és kötelezõen alkalmazandó szabványokban meghatározottak szerint kell megvalósítani.
(2) A tûzoltás és a mûszaki mentés azon önkormányzatok kötelezõ közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tûzoltósággal rendelkeznek.
(3) A tûzoltás és a mûszaki mentés az e törvényben meghatározott kivételekkel térítésmentes.
(4) A hivatásos, az önkéntes és a létesítményi tûzoltóságok a tûzvédelmi és mûszaki mentési feladataik ellátása során kötelesek egymással együttmûködni.
3. § A hivatásos állami, a hivatásos önkormányzati, az önkéntes és a létesítményi tûzoltóság (a továbbiakban együtt: tûzoltóság) a tûz oltása, illetõleg a mûszaki mentés érdekében a személyes szabadságra, a magánlakás sérthetetlenségére és a tulajdonra vonatkozó alkotmányos jogokat – az e törvényben meghatározottak szerint – olyan mértékben korlátozhatja, amely arányban áll az élet, a testi épség és anyagi javak védelmével.

Értelmezõ rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában
a) tûz (tûzeset): az az égési folyamat, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz;
b) tûz elleni védekezés (a továbbiakban: tûzvédelem): a tûzesetek megelõzése, a tûzoltási feladatok ellátása, a tûzvizsgálat, valamint ezek feltételeinek biztosítása;
c) tûzmegelõzés: a tüzek keletkezésének megelõzésére, továbbterjedésének megakadályozására, illetõleg a tûzoltás alapvetõ feltételeinek biztosítására vonatkozó, a létesítés és a használat során megtartandó tûzvédelmi jogszabályok, szabványok, hatósági elõírások rendszere és az azok érvényesítésére irányuló tevékenység;
d) tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítvány: az az irat, amely igazolja, hogy az építési anyag, szerkezet, építési mód, tûz- vagy robbanásveszélyes anyag – a robbanó- és a robbantóanyag kivételével –, készülék, gép, berendezés, technológia, tûzoltótechnikai eszköz és oltóanyag megfelel a jogszabályokban, szabványokban meghatározott tûzvédelmi követelményeknek;
e) tûzoltási feladat: a veszélyeztetett személyek mentése, a tûz terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tûz eloltása és a szükséges biztonsági intézkedések megtétele, továbbá a tûz közvetlen veszélyének elhárítása;
f) tûzvizsgálat: a tûzoltóságnak azon szakmai tevékenysége, amely a tûz keletkezési idejének, helyének és okának felderítésére irányul;
g) mûszaki mentés: természeti csapás, baleset, káreset, rendellenes technológiai folyamat, mûszaki meghibásodás, veszélyes anyag szabadba jutása vagy egyéb cselekmény által elõidézett veszélyhelyzet során az emberélet, a testi épség és az anyagi javak védelme érdekében a tûzoltóság részérõl – a rendelkezésére álló, illetõleg az általa igénybe vett eszközökkel – végzett elsõdleges beavatkozói tevékenység.

A tûzjelzés

5. § (1) Aki tüzet vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a tûzoltóságnak, vagy ha erre nincs lehetõsége, a rendõrségnek vagy a mentõszolgálatnak, illetõleg a települési önkormányzat polgármesteri hivatalának (körjegyzõségnek).
(2) A törvény hatálya alá tartozók a tûz jelzéséhez, a segítségkéréshez híradási eszközüket kötelesek rendelkezésre bocsátani, szükség esetén jármûveikkel segítséget nyújtani.
(3) A rendõrség, a mentõszolgálat, a polgármesteri hivatal (körjegyzõség), a hozzá beérkezett tûzjelzést köteles haladéktalanul továbbítani az állandó készenléti szolgálatot ellátó tûzoltósághoz.
(4) A tûzjelzés lehetõségét az állandó készenléti szolgálatot ellátó tûzoltósághoz minden településrõl és az Országos Tûzvédelmi Szabályzatban meghatározott létesítménybõl biztosítani kell. Az ezzel kapcsolatos költségek a települési önkormányzatot, illetõleg a létesítmény fenntartóját terhelik. Több fenntartó esetén az érdekeltek a költségeket érdekeltségük arányában viselik.
(5) Tûzjelzés céljára a településen mindenki által bármikor igénybe vehetõ nyilvános távbeszélõ állomást kell üzemben tartani.
(6) Az állandó készenléti szolgálatot ellátó tûzoltóságnál az ügyeleti szolgálati helyen távbeszélõ és más, attól független hírközlõ berendezést kell üzemeltetni. A tûz és káreset jelzésének fogadására összevont ügyelet is létesíthetõ.
(7) A tûzjelzés díjtalan és más hívásokkal szemben elsõbbséget élvez.

A tûzoltás

6. § (1) A törvény hatálya alá tartozók a tûzoltásban, a mûszaki mentésben – ellenszolgáltatás nélkül – életkoruk, egészségi, fizikai állapotuk alapján elvárható személyes részvétellel, adatok közlésével kötelesek közremûködni.
(2) Azokat a változásokat, amelyek a településen, illetõleg a létesítményben a tûzoltást befolyásolhatják (út, közmûvezetékek elzárása, forgalom elterelése stb.), a kezdeményezõ vagy az elhárításért felelõs szerv haladéktalanul köteles az állandó készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, illetõleg önkéntes tûzoltóságnak szóban azonnal és írásban is bejelenteni.
7. § (1) A tûz oltásának felelõs vezetõje a tûzoltásvezetõ, aki csak a tûzoltóság tagja lehet. A tûzoltás színhelyén más személy csak a tûzoltásvezetõ elõzetes egyetértésével intézkedhet.
(2) A tûzoltásvezetõ a tûzoltáshoz
a) a fegyveres erõk, a rendõrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási és a környezetvédelmi szervek, a mentõszolgálatok és a közüzemi vállalatok kirendelését igényelheti. Ezek a szervek, ha az az alapfeladataik ellátását nem veszélyezteti, kötelesek eleget tenni a kirendelésnek;
b) magánszemélyeket a tûz oltásában és a mentési munkálatokban az életkoruk, egészségi és fizikai állapotuk alapján elvárható közremûködésre kötelezhet;
c) az a) alpontban nem említett jogi személyeket, valamint a magán- és jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteit a tûz oltásában és a mentési munkálatokban való közremûködésre kötelezhet;
d) az a)–c) pontban felsoroltak jármûveit, eszközeit, felszereléseit, anyagait igénybe veheti;
e) elrendelheti a Riasztási és Segítségnyújtási Tervben meghatározott tûzoltóságok riasztását;
f) igényelheti az e) ponton kívüli tûzoltóságok riasztását;
g) a karitatív szervezetek egységeinek közremûködését kérheti;
h) elrendelheti, hogy a tûzoltásban résztvevõk – az 1. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – magánlakásba, illetõleg jogi személyek, a magánszemélyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek tulajdonában, használatában, kezelésében álló területre, létesítménybe, épületbe, helyiségbe bontással is behatolhassanak.
(3) A tûzoltásvezetõ a tûz által veszélyeztetett és a tûz oltásához szükséges területen minden tevékenységet korlátozhat, megtilthat, elrendelheti az illetéktelen vagy a veszélyeztetett személyek, valamint az anyagi javak eltávolítását, a terület kiürítését.
(4) A (2) bekezdés a) pontjában felsorolt szervek egységeinek a tûzoltásvezetõ csak a jelenlevõ parancsnokaik, illetve vezetõik útján adhat utasítást a tûzoltásban való közremûködésre.
8. § (1) A tûzoltóság által a tûzoltás, a mûszaki mentés vagy az ezzel kapcsolatos gyakorlatok során okozott kár, illetõleg a tûzjelzésben, tûzoltásban, mûszaki mentésben közremûködõknek a közremûködésükkel, jármûveik, eszközeik, felszereléseik igénybevételével közvetlen összefüggésben keletkezett, más forrásból meg nem térülõ kárának megtérítésére – az elmaradt haszon kivételével –, ha e törvény kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni.
(2) Nem kell megtéríteni annak a kárát, aki a tüzet szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozta.
(3) A kártérítési, illetve kártalanítási ügyekben a kárt okozó tûzoltóság fenntartója jár el.
(4) Köteles a tûzoltással, mûszaki mentéssel és ezek jelzésével kapcsolatosan keletkezett költségek megtérítésére az, aki
a) a beavatkozást igénylõ eseményt szándékosan okozta;
b) a tûzoltásra vagy a mûszaki mentésre vonatkozóan szándékosan megtévesztõ jelzést adott.

A mûszaki mentés

9. § A mûszaki mentések jelzésére, a jelzés feltételeinek biztosítására, a mûszaki mentésben való részvételre, irányítására – ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik – az 5–7. §-okban foglaltakat kell értelemszerûen alkalmazni.
10. § (1) A tûzoltáson és a mûszaki mentésen kívül a tûzoltóság egyéb beavatkozást az érdekelt kérelmére és költségére végezhet.
(2) A tûzoltási és a mûszaki mentési eszközök térítés ellenében történõ igénybevétele csak a riaszthatóság megtartása mellett történhet.

Tûzvédelmi hatósági feladatok

11. § A tûzvédelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben engedélyezõ, tiltó és korlátozó intézkedéseket tesz, a tûzesettel kapcsolatban hatósági bizonyítványt ad ki, valamint a tûzvédelmi kötelezettségeiket megsértõkkel szemben tûzvédelmi bírságot szab ki.
12. § (1) Tûzvédelmi hatóságként a 13. §-ban meghatározott kivételekkel elsõ fokon a települési önkormányzat jegyzõje (körjegyzõ), fõvárosban a fõjegyzõ, másodfokon a megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje jár el.
(2) A tûzvizsgálatban, a tûzvédelmi ellenõrzés során és a szakhatósági ügyekben az illetékes önkormányzati tûzoltóparancsnok jár el.
13. § (1) Az új tûzoltótechnikai eszközök és oltóanyagok gyártásának, forgalmazásának, a meglévõk módosításának engedélyezése, valamint a jogszabályban, szabványban meghatározott tûzvédelmi követelményektõl való eltérés ügyében tûzvédelmi hatóságként elsõ fokon az országos parancsnok, másodfokon a belügyminiszter jár el.
(2) Az új építési anyag, szerkezet, építési mód, tûz- vagy robbanásveszélyes anyag – a robbanó- és robbantóanyag kivételével –, készülék, gép, berendezés, technológia alkalmazásának, gyártásának engedélyezéséhez az országos parancsnok egyetértése szükséges.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt esetekben a hatósági engedély, illetõleg az egyetértés csak megfelelõségi tanúsítvány megléte esetén adható meg.

A tûzvizsgálat

14. § (1) A tûzvizsgálatot a tûzoltásvezetõnek kell megkezdenie, aki bûncselekmény gyanúja esetén értesíti az illetékes rendõri szervet.
(2) A tûzoltóság a rendõrség kiérkezéséig köteles biztosítani a tûzeset helyszínét, továbbá azoknak a dolgoknak a megõrzését, amelyek a bûncselekmény gyanújának bizonyítékául szolgálhatnak.
 

A magánszemélyek tûzvédelemmel és mûszaki mentéssel kapcsolatos feladatai

15. § (1) A magánszemélyeknek meg kell ismerniük és meg kell tartaniuk, illetõleg meg kell tartatniuk a tulajdonukban, használatukban levõ épületek, lakások, jármûvek, gépek, berendezések, eszközök és anyagok használatára és mûködtetésére vonatkozó tûzmegelõzési szabályokat.
(2) A magánszemélyek kötelesek gondoskodni az (1) bekezdésben felsoroltaknak a jogszabályban, kötelezõen alkalmazandó szabványban meghatározott tûzvédelmi felülvizsgálatáról, és biztosítani a tûzvédelmi ellenõrzés lehetõségét.
16. § A magánszemélyeknek meg kell ismerniük a tûzesetek és a mûszaki mentést igénylõ balesetek, káresetek jelzésével, továbbá a tûz oltásával és a mûszaki mentéssel kapcsolatos kötelezettségeiket.
17. § A magánszemélyek kötelesek gondoskodni arról, hogy a nevelésük, felügyeletük alatt álló személyek a 15. § (1) bekezdésében foglalt tûzvédelmi ismereteket megszerezzék, és tevékenységük során ne okozzanak tüzet vagy közvetlen tûzveszélyt.

A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi személyeknek, a jogi és magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek tûzvédelemmel és mûszaki mentéssel kapcsolatos feladatai

18. § (1) A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, jogi személyeknek, a jogi és magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek a létesítmények, az építmények, a technológiai rendszerek megvalósításával, üzemeltetésével, fejlesztésével összhangban gondoskodniuk kell a jogszabályokban és kötelezõen alkalmazandó szabványokban meghatározott tûzvédelmi követelmények megtartásáról, valamint a tevékenységi körükkel kapcsolatos veszélyhelyzetek megelõzésének és elhárításának feltételeirõl.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek
a) a közvetlen tûzvédelmüket szolgáló – jogszabályban, kötelezõen alkalmazandó szabványban, hatósági határozatban elõírt – tûzvédelmi berendezést, készüléket, felszerelést, technikai eszközt állandóan üzemképes állapotban tartani, idõszaki ellenõrzésükrõl, valamint az oltóvíz és egyéb oltóanyagok biztosításáról gondoskodni;
b) a tûzoltóság részére a tûz oltására, a mûszaki mentésre szolgáló felkészítés érdekében – elõzetes egyeztetés alapján – a helyszíni gyakorlatok megtartását lehetõvé tenni és abban közremûködni;
c) a tevékenységi körükkel kapcsolatos tûzesetek megelõzésének és oltásának, valamint a mûszaki mentésnek jogszabályokban és kötelezõen alkalmazandó szabványokban meghatározott feltételeit biztosítani;
d) biztosítani a tûzvédelmi ellenõrzés lehetõségét.
(3) Az erdõ és a parlag tûz elleni védelme – a tûzesetek megelõzése, a tûzoltás feltételeinek biztosítása – a tulajdonos, a kezelõ, illetve használó feladata.
19. § (1) A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi személyeknek, a jogi és a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteinek, ha a munkavégzésben részt vevõ családtagokkal együtt ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, vagy ha ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítményt mûködtetnek, illetve a fokozottan tûz- és robbanásveszélyes besorolás esetén és kereskedelmi szálláshelyeken tûzvédelmi szabályzatot kell készíteniük.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak kötelesek gondoskodni arról, hogy munkavállalóik (a munkavégzésben részt vevõ családtagjaik) a jogszabályokban, kötelezõen alkalmazandó szabványokban foglalt elõírások szerint végezzék a tevékenységüket, illetõleg a létesítmény, építmény, helyiség igénybe vevõi a tûzvédelmi szabályzatban foglaltakat megismerjék és megtartsák.
(3) Az (1) bekezdésben felsoroltaknak a fokozottan tûz- és robbanásveszélyes, a tûz- és robbanásveszélyes, valamint a tûzveszélyes tûzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben megfelelõ szervezettel, tûzvédelmi szakképesítéssel rendelkezõ személlyel, illetõleg szolgáltatás igénybevételével kell gondoskodniuk a tûzvédelem biztosításáról.
20. § (1) A tûzvédelmi helyzetre kiható olyan tevékenységet, amely a létesítmény, az épület, az építmény, a helyiség vagy a szabadtér tûzveszélyességi osztályba sorolásának megváltoztatását teszi szükségessé, annak megkezdése elõtt legalább tizenöt nappal a kezdeményezõ az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságnál – az új tûzveszélyességi osztályba sorolásra vonatkozó javaslat megküldésével – köteles bejelenteni.
(2) Minden új tûz- vagy robbanásveszéllyel járó készülék, gép, berendezés, technológia, anyag bevezetése, illetõleg alkalmazása elõtt elsõdlegesen a gyártó, amennyiben az nem gondoskodott arról, akkor a forgalomba hozó köteles a tûzvédelmi rendelkezések megállapítása céljából szükséges vizsgálatokat elvégezni, illetve elvégeztetni.
21. § (1) A felelõs tervezõ köteles a tervekhez tûzvédelmi fejezetet készíteni, amely tartalmazza a vonatkozó jogszabályokban, kötelezõen alkalmazandó szabványokban és hatósági elõírásokban foglalt követelmények kielégítését.
(2) A kivitelezõ köteles a tervben szereplõ tûzvédelmi követelményeket a kivitelezés során megtartani, megvalósítani, a tervezési hiányosságok megszüntetését a felelõs tervezõnél, illetõleg a beruházónál kezdeményezni.
(3) A felelõs tervezõnek és a kivitelezõnek az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítésérõl írásban kell nyilatkoznia.
22. § (1) Az általános és középiskolákban, a szakképzõ iskolákban, valamint a felsõoktatási intézményekben a tanulmányi követelményekbe építve, továbbá a szaktanfolyamokon, továbbképzéseken oktatni kell az általános és az egyes szakanyagokhoz kapcsolódó tûzvédelmi ismereteket. Az oktatásról a nevelési-oktatási intézmény és az oktatást végzõ szerv köteles gondoskodni.
(2) Jogszabályban meghatározott foglalkozási ágakban és munkakörökben csak tûzvédelmi szakvizsgával rendelkezõ személy foglalkoztatható. A tûzvédelmi szakvizsgáztatást az adott foglalkozási ágra (munkakörre) képesítést adó oktatás (szaktanfolyam) keretében az oktatást végzõ köteles megszervezni.
(3) A munkáltató köteles gondoskodni a munkavállalói, illetõleg a munkavégzésben részt vevõ családtagjai tûzvédelmi oktatásáról és rendszeres továbbképzésérõl, valamint arról, hogy azok a munkakörükkel, tevékenységükkel kapcsolatos tûzvédelmi ismereteket a foglalkoztatásuk megkezdése elõtt elsajátítsák, a tûz esetén végzendõ feladataikat megismerjék.
(4) A munkáltató azt a munkavállalót, illetõleg a munkavégzésben részt vevõ családtagot, aki a tevékenységéhez szükséges tûzvédelmi ismeretekkel, illetõleg az elõírt tûzvédelmi szakvizsgával nem rendelkezik, az adott tevékenységgel nem foglalkoztathatja.

A belügyminiszter irányító tevékenysége

23. § (1) A tûzvédelem és a mûszaki mentés, valamint a tûzoltóság tevékenységének központi irányítását a belügyminiszter gyakorolja.
(2) A belügyminiszter (1) bekezdésben meghatározott irányító jogköre – a Magyar Honvédség létesítményei és a bányák föld alatti részei kivételével – a tûzvédelmet és a mûszaki mentést ellátó és az abban közremûködõ valamennyi szervre, minden tûzvédelmi és mûszaki mentési ügyre és tevékenységre kiterjed.
24. § A belügyminiszter
a) elõkészíti a tûzvédelemre, a mûszaki mentésre és a tûzoltóságra vonatkozó magasabb szintû jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, valamint a nemzetközi szerzõdések tervezeteit, illetõleg a hatáskörébe tartozó rendeletalkotás és az állami irányítás egyéb jogi eszközei útján, az érdekelt miniszterekkel egyetértésben szabályozza a tûzvédelmet és a mûszaki mentést, valamint a tûzoltóság tevékenységét;
b) egyetértési jogot gyakorol a más miniszter által tervezett – a tûzvédelmet, a mûszaki mentést és a tûzoltóságot érintõ – szabályozásokkal kapcsolatban;
c) gyakorolja a hivatásos önkormányzati tûzoltóság létesítésével, átszervezésével és megszüntetésével kapcsolatos egyetértési jogot;
d) meghatározza a tûzoltási, mûszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó tûzvédelmi technika tervezése, fejlesztése, rendszeresítése, ellenõrzése, felülvizsgálata és javítása követelményeit;
e) meghatározza a tûzoltóság tagjaira vonatkozó szakmai képesítési követelményeket, a képzés rendszerét és elveit;
f) gyakorolja a hivatásos állami és önkormányzati tûzoltóságok, valamint a tûzoltó szakiskolák hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatban, illetõleg társadalombiztosítási ellátásáról szóló jogszabályok alkalmazása során az illetékes minisztert megilletõ jogokat;
g) munkáltatói jogkört gyakorol az országos parancsnok és helyettese felett;
h) meghatározza a tûzoltóság szakmai információs és adatszolgáltatási rendszerét.

Az országos parancsnok tevékenysége

25. § Az országos parancsnok figyelemmel kíséri és segíti az önkormányzatok tûzvédelmi, mûszaki mentési és tûzoltósággal kapcsolatos tevékenységét, koordinálja a tûzvédelmi kutatómunkát, kapcsolatot tart a tûzvédelemmel foglalkozó köztestületek, egyesületek országos szövetségeivel.
26. § Az országos parancsnok
a) irányítja az állami tûzoltóság tevékenységét;
b) javaslatot tesz a belügyminiszter részére a tûzoltóság tevékenységére vonatkozó szakmai mûködési elõírások, a tûzoltóság szakmai információs és hírrendszerére, továbbá a tûzvédelmi felvilágosítás, tájékoztatás és képzés, valamint a tûzoltóság szakmai képzése rendszerének és elveinek szabályozására, illetõleg ellátja a tûzvédelmi és a tûzoltóképzés szakfelügyeletét;
c) a tûzoltóság nemzetközi kapcsolatainak szervezésében való közremûködése során együttmûködési megállapodást köt és viszonosság alapján együttmûködik a külföldi és nemzetközi tûzvédelmi szervekkel;
d) közvetlen utasítást adhat a tûzoltóság egységeinek a tûzoltási és a mûszaki mentési tevékenységre, az ezzel kapcsolatos felkészítésre és jelentéstételre, mûködési területük elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelésére;
e) felügyeli a tûzoltóság szakmai tevékenységét;
f) gyakorolja a jogszabályban részére meghatározott engedélyezési jogkört;
g) gyakorolja a részére belügyminiszteri rendeletben megállapított hatásköröket;
h) munkáltatói jogkört gyakorol a megyei tûzoltóparancsnok felett;
i) véleményezési jogkört gyakorol a fõvárosi tûzoltóparancsnok kinevezésénél és felmentésénél.
A megyei tûzoltóparancsnok tevékenysége
27. § A megyei tûzoltóparancsnok
a) irányítja a megyei tûzoltó-parancsnokság tevékenységét;
b) figyelemmel kíséri és segíti a helyi önkormányzatok tûzvédelmi, mûszaki mentési és tûzoltósággal kapcsolatos tevékenységét;
c) a hivatásos önkormányzati, valamint az önkéntes tûzoltóság szakmai felügyelete során a megye területén gyakorolja a 26. § d) – a rendkívüli készenléti szolgálata elrendelésének kivételével –, e) és a megyei tûzoltó-parancsnokság tekintetében a g) pontban meghatározott jogosítványokat;
d) ellátja az önkéntes és a létesítményi tûzoltóság tevékenységének szakmai felügyeletét, segíti a tûzoltó egyesületek szakmai munkáját;
e) javaslatot tesz az országos parancsnoknak a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóság rendkívüli készenléti szolgálatának elrendelésére, valamint az összevont és az ellenõrzõ gyakorlatok tartására;
f) véleményezési jogkört gyakorol a hivatásos önkormányzati tûzoltóság parancsnokának kinevezésénél, illetve felmentésénél;
g) véleményezési jogkört gyakorol a létesítményi tûzoltóság parancsnokának kinevezésénél, illetve felmentésénél.

A helyi önkormányzatok tûzoltósággal kapcsolatos tevékenysége

28. § (1) A hivatásos önkormányzati tûzoltósággal rendelkezõ települési, fõvárosban a fõvárosi önkormányzat képviselõ-testülete
a) átszervezheti, megszüntetheti a belügyminiszter elõzetes egyetértésével a hivatásos önkormányzati tûzoltóságot;
b) elrendelheti az irányítása alá tartozó tûzoltóság rendkívüli készenléti szolgálatát;
c) a fõvárosban az országos parancsnok véleményének kikérésével kinevezi és felmenti a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot, gyakorolja a vele kapcsolatos – jogszabályban meghatározott – munkáltatói jogköröket;
d) az illetékes megyei tûzoltóparancsnok véleményének kikérésével kinevezi és felmenti a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot, gyakorolja a vele kapcsolatos – jogszabályban meghatározott – munkáltatói jogköröket;
e) önkéntes tûzoltóság alapításában vehet részt;
f) beszámoltatja a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokot.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltósággal nem rendelkezõ települési önkormányzat képviselõ-testülete
a) a belügyminiszter elõzetes egyetértésével hivatásos önkormányzati tûzoltóságot hozhat létre;
b) önkéntes tûzoltóság alapításában vehet részt;
c) gondoskodik az önkéntes tûzoltóság fenntartásáról, mûködtetésérõl és fejlesztésérõl;
d) megállapítja az önkéntes tûzoltóság fenntartásához, illetõleg a költségvetéséhez való hozzájárulás mértékét;
e) hozzájárulhat más tûzoltóság létesítéséhez.
29. § (1) A településen az oltóvíznyerési lehetõségek biztosítása az önkormányzat feladata.
(2) Az e törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában felsoroltak az általuk mûködtetett létesítmények oltóvíz ellátásáról saját maguk kötelesek gondoskodni.
(3) Az önkormányzatok részt vesznek a lakosság tûzvédelmi felvilágosításában, a tûzvédelmi propagandában.

A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság

30. § (1) A hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság (a továbbiakban együtt: hivatásos tûzoltóság) egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv.
(2) A hivatásos állami tûzoltóság országos tûzoltó-parancsnokságból és megyei tûzoltó-parancsnokságokból áll. Az országos parancsnokság és a megyei tûzoltó-parancsnokság jogi személy.
(3) A hivatásos tûzoltóság központi szakmai felügyeleti szerve az országos parancsnokság. Területi feladatait a megyei tûzoltó-parancsnokságok útján látja el.
(4) Az országos parancsnokság hatósági tevékenységet végez.
(5) Az országos és megyei tûzoltó-parancsnokság
a) ellátja, illetõleg koordinálja a tûzvédelmi oktató tevékenységet,
b) tûzvédelmi felvilágosítást és tájékoztatást végez;
c) jogszabályban meghatározott esetekben szakhatóságként jár el;
d) szakértõi tevékenységet lát el;
e) ellátja a jogszabályokban meghatározott gazdálkodási, anyagi, pénzügyi feladatokat.
31. § (1) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság a községekben, a városokban, a megyei jogú városokban és a fõvárosban az önkormányzat intézményeként mûködik.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság
a) tûzoltási és mûszaki mentési tevékenységet végez, illetõleg közremûködik közvetlen tûz- és robbanásveszély esetén a biztonsági intézkedések végrehajtásában, ennek érdekében állandó készenléti szolgálatot tart;
b) ellátja az e törvény 12. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 30. §-ának (5) bekezdésében felsorolt tevékenységeket.
(3) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feladatok ellátására is mûködtethetõ.
32. § (1) A hivatásos tûzoltóság és a tûzoltó szakiskolák hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartoznak.
(2) A hivatásos tûzoltóság és a tûzoltó szakiskolák polgári állományú tagjai köztisztviselõk vagy közalkalmazottak.

A tûzoltó egyesület és az önkéntes tûzoltóság

33. § A tûzoltó egyesület a településen a tûzmegelõzési, valamint a tûzoltási és mûszaki mentési feladatok ellátásában közremûködõ társadalmi szervezet.
34. § (1) Az önkéntes tûzoltóság a települési önkormányzat és a tûzoltó egyesület által közösen alapított köztestület (Ptk. 65. §), amely tûzoltási és mûszaki mentési célokra folyamatosan igénybe vehetõ készenléti szolgálatot lát el, és önálló mûködési területtel rendelkezik. A mûködési terület megállapítását a székhely szerinti települési önkormányzat képviselõ-testülete kezdeményezi a belügyminiszternél.
(2) Az önkéntes tûzoltóság parancsnokát a megyei tûzoltóparancsnok véleményének kikérése mellett a köztestület nevezi ki.
(3) Az önkéntes tûzoltóság székhelye szerinti települési önkormányzat részére a központi költségvetés az átvállalt feladattal arányos költségfedezetet biztosítja.

A létesítményi tûzoltóság

35. § (1) A létesítményi tûzoltóság a gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy tevékenységével összefüggõ tûzoltási és más mûszaki mentési feladatok elsõdleges ellátására létrehozott és fenntartott szervezet. A létesítményi tûzoltóságot több gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy közösen is létrehozhatja és fenntarthatja.
(2) A létesítményi tûzoltóság a fenntartó szervezetén belül, annak szervezeti egységeként, gazdasági társaságként vagy közhasznú társaságként is mûködhet.
(3) A létesítményi tûzoltóság vezetõjét (parancsnokát) a munkáltató nevezi ki és menti fel.
(4) Jogszabály a gazdálkodó szervezetet vagy más jogi személyt létesítményi tûzoltóság mûködtetésére kötelezhet.
(5) A fenntartó szervezetén belüli létesítményi tûzoltóság fõfoglalkozású, továbbá alkalomszerûen igénybe vehetõ létesítményi tûzoltókból is állhat. Készenléti szolgálatot a fenntartó által meghatározottak szerint lát el.
Az önkéntes és a létesítményi tûzoltóságra vonatkozó közös rendelkezések
36. § Az önkéntes, illetõleg a létesítményi tûzoltóság feladatainak ellátására a 35. § (1) bekezdés szerint létesítésre kötelezettek megállapodást köthetnek egymással, illetõleg a települési önkormányzattal. Az önkéntes és a létesítményi tûzoltóság létrehozását és megszüntetését, továbbá a tûzoltói feladatok ellátására kötött megállapodást az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságnak be kell jelenteni.
37. § (1) Az önkéntes és a létesítményi tûzoltónak a tûzoltás, mûszaki mentés, az ezekre való felkészítés és a rendkívüli készenléti szolgálat idõtartamára a munkahelyén történt munkavégzési kötelezettség alóli felmentés miatt kiesett jövedelmét az igénybe vevõ téríti meg. Ennek alapján az igénybe vett önkéntes és létesítményi tûzoltó társadalombiztosítási ellátásra is jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátására igénybe vett önkéntes és létesítményi tûzoltó élelmezésérõl és elszállásolásáról, valamint a felmerült szükségszerû és indokolt költségeinek megtérítésérõl az igénybe vevõ köteles gondoskodni.
(3) Az önkéntes és a létesítményi tûzoltó kiesett jövedelme, illetve az általa elszenvedett kár megtérítésére, illetõleg kártalanítására, ha az igénybevétel
a) a mûködési területen belül történt, akkor a székhely szerinti települési önkormányzat, illetõleg a létesítmény fenntartója;
b) a mûködési területen kívül történt, akkor külön jogszabályban meghatározott módon az országos parancsnokság köteles, amennyiben azok más jogviszonyból nem térülnek meg.
38. § A készenlétet ellátó önkéntes és létesítményi tûzoltó mentesíthetõ
– a tartalékos katonai szolgálat,
– a polgári védelmi kötelezettség,
– részben vagy teljesen a helyi adó megfizetése
alól.
39. § Az önkéntes és a létesítményi tûzoltó, valamint a tûzoltó egyesület tagja egyenruha viselésére jogosult.
40. § A fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek kártérítési felelõsségérõl rendelkezõ jogszabályokat az önkéntes és a létesítményi tûzoltókra is alkalmazni kell. Az ennek alapján járó összeget az igénybe vevõ fizeti meg.

A tûzoltóság anyagi, pénzügyi ellátása

1. § (1) A hivatásos állami tûzoltóság fejlesztésével, mûködésével és fenntartásával kapcsolatos költségek fedezetét ouml;zponti költségvetés a Belügyminisztérium útján biztosítja.
(2) A hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként, a létesítés és a fejlesztés költségeit pedig pályázati formában a Belügyminisztérium útján biztosítja. A pályázat – a belügyminiszter által rendeletben szabályozott feltételek szerint – a fejlesztési költség egészére vagy annak meghatározott részére irányulhat.
(3) A központi költségvetésbõl történõ hozzájárulás mértékét legalább a hivatásos önkormányzati tûzoltóság elõírt legkisebb létszámának és gépjármûállományának figyelembevételével kell megállapítani.
(4) A hivatásos és az önkéntes tûzoltóság fenntartásával és mûködésével kapcsolatos rendkívüli kiadások fedezetére a Belügyminisztérium fejezet költségvetésében elkülönített tartalékalapot kell biztosítani. Ebbõl kell gondoskodni a mûködési területen kívüli vonulások költségeirõl, illetõleg a szolgálati feladatok ellátása során súlyos munkabalesetet szenvedett tûzoltók kártérítésérõl.
(5) A tûzoltóság fenntartója a tûzoltóság készenléti szolgálatot, illetve a tûzoltás irányítását ellátó tagjai részére szolgálati tevékenységükre vonatkozóan köteles élet- és baleset-biztosítást kötni.
(6) Az önkéntes tûzoltóságok létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és mûködésével kapcsolatos költségek fedezetérõl a székhely szerinti települési önkormányzat, valamint az átvállalt feladattal arányosan a központi költségvetés gondoskodik.
(7) A tûzoltóságok tagjai a belügyminiszter által rendeletben elõírt képesítés megszerzése során a Belügyminisztérium tûzoltó szakiskoláiban tandíjmentességet élveznek. A képzéssel kapcsolatos egyéb költségek fedezetét a hivatásos tûzoltóság tagja és az önkéntes tûzoltóság tisztségviselõi esetében a központi költségvetésbõl a Belügyminisztérium biztosítja, más hallgatók esetében a küldõ szerv vagy a hallgató viseli.
42. § A létesítményi tûzoltóság létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és mûködésével kapcsolatos költségek fedezetérõl a tûzoltóság létesítõje gondoskodik.