7. § (1) Az építményt, építményrészt (helyiséget, tûzszakaszt), a vegyes rendeltetésû épületet csak a használatbavételi (üzemeltetési, mûködési, telephely) engedélyben megállapított rendeltetésnek megfelelõen szabad használni.
(2) A termelést (elõállítást, feldolgozást), a használatot, a tárolást, a forgalomba hozatalt, illetõleg az egyéb tevékenységet (a továbbiakban együtt: tevékenység) csak a tûzvédelmi követelményeknek megfelelõ szabadtéren, veszélyességi övezetben, helyiségben, tûzszakaszban, építményben szabad folytatni.
(3) A veszélyességi övezetben, helyiségben, építményben és szabadtéren csak az ott folytatott folyamatos tevékenységhez szükséges anyagot és eszközt szabad tartani. Az épületben raktározott, tárolt anyag, termék mennyisége nem haladhatja meg a vonatkozó nemzeti szabványban megengedett tûzterhelési értéket.
(4) A veszélyességi övezetbõl, helyiségbõl, szabadtérbõl, a géprõl, a berendezésrõl, az eszközrõl, készülékrõl a tevékenység során keletkezett éghetõ anyagot, hulladékot folyamatosan, de legalább mûszakonként, illetõleg a tevékenység befejezése után el kell távolítani.
(5) Éghetõ folyadékkal, zsírral szennyezett éghetõ hulladékot jól záró fedõvel ellátott, nem éghetõ anyagú edényben kell gyûjteni, majd erre a célra kijelölt helyen kell tárolni.
8. § (1) Az éghetõ folyadékot, éghetõ és égést tápláló gázt szállító csõrendszernél és tárolóedénynél, továbbá minden gépnél, berendezésnél és készüléknél az éghetõ folyadék csepegését, elfolyását, illetve a gáz szivárgását meg kell akadályozni. A szétfolyt, illetõleg kiszivárgott anyagot haladéktalanul fel kell itatni, a helyiséget ki kell szellõztetni, és a felitatott anyagot erre a célra kijelölt helyen kell tárolni.
(2) Az üzemszerûen csepegõ éghetõ folyadékot nem éghetõ anyagú edénybe kell felfogni. A felfogó edényt szükség szerint, de legalább a mûszak befejezésével ki kell üríteni, és az erre a célra kijelölt helyen kell tárolni.
(3) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó folyadékot alkalomszerûen csak szabadban vagy hatékonyan szellõztetett helyiségben szabad használni, ahol egyidejûleg gyújtóforrás nincs.
9. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményben, helyiségben, veszélyességi övezetben olyan ruha, lábbeli és eszköz nem használható, amely gyújtási veszélyt jelenthet.
(2) Az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségekben öltözõszekrényt nem szabad elhelyezni.
(3) Olajos, zsíros munkaruha, védõruha (ruhatár-rendszerû öltözõ kivételével) csak fémszekrényben helyezhetõ el.
(4) A munkahelyeken a tevékenység közben és annak befejezése után ellenõrizni kell a tûzvédelmi használati szabályok megtartását, és a szabálytalanságokat meg kell szüntetni.
(5) A helyiség - szükség szerint az építmény, létesítmény - bejáratánál és a helyiségben jól látható helyen a tûz- vagy robbanásveszélyre, valamint a vonatkozó elõírásokra figyelmeztetõ és tiltó rendelkezéseket tartalmazó piktogrammot, táblát kell elhelyezni.
(6) A közmû nyitó- és zárószerkezetet, a füstelvezetõ kezelõszerkezetet, a nyomásfokozó szivattyú kapcsolóját, valamint a beépített tûzvédelmi berendezés kézi kezelõ szerkezetét és a közvetlen tûzjelzõ távbeszélõ készüléket jól láthatóan meg kell jelölni.
10. § (1) Az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek ajtóit önmûködõ csukószerkezettel kell ellátni, és azt csukva kell tartani. Ha ez üzemeltetési okokból nem lehetséges, a nyitvatartás ideje alatt állandó helyszíni felügyeletrõl kell gondoskodni, illetõleg füst vagy hõ hatására automatikusan mûködõ csukóberendezéssel kell ellátni.
(2) A munkahelyeken az üzemeltetés alatt az olyan helyiség ajtóit, amelyben emberek tartózkodnak, nem szabad lezárni. Ha a munka jellege az ajtók zárva tartását szükségessé teszi - veszély esetére -, az ajtók külsõ nyithatóságát is biztosítani kell.

11. § (1) Tûzveszélyes tevékenységet tilos olyan helyen végezni, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat.
(2) Állandó jellegû tûzveszélyes tevékenységet csak a tûzvédelmi követelményeknek megfelelõ, erre a célra alkalmas helyen szabad végezni.
(3) Alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységet - a (4) bekezdés kivételével - elõzetesen írásban meghatározott feltételek alapján szabad végezni. A feltételek megállapítása a munkát elrendelõ feladata.
 (4) Amennyiben az alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységet végzõ személy azt saját tulajdonában lévõ létesítményben, épületben, szabadtéren folytatja, úgy a feltételek írásbeli meghatározása nem szükséges.
(5) A külsõ szervezet vagy személy által végzett tûzveszélyes tevékenység feltételeit a tevékenység helye szerinti létesítmény vezetõjével vagy megbízottjával egyeztetni kell, aki ezt szükség szerint - a helyi sajátosságnak megfelelõ - tûzvédelmi elõírásokkal köteles kiegészíteni.
(6) Az alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységre vonatkozó feltételeknek tartalmaznia kell a tevékenység idõpontját, helyét, leírását, a munkavégzõ nevét és - tûzvédelmi szakvizsgához kötött munkakör esetében - a bizonyítvány számát, valamint a vonatkozó tûzvédelmi szabályokat és elõírásokat.
(7) Jogszabályban meghatározott tûzveszélyes tevékenységet csak érvényes tûzvédelmi szakvizsgával rendelkezõ, egyéb tûzveszélyes tevékenységet a tûzvédelmi szabályokra, elõírásokra kioktatott személy végezhet.
(8) A tûzveszélyes környezetben végzett tûzveszélyes tevékenységhez a munka kezdésétõl annak befejezésig a munkát elrendelõ - szükség esetén mûszeres - felügyeletet köteles biztosítani.
(9) A tûzveszélyes tevékenységhez a munkát elrendelõ az ott keletkezhetõ tûz oltására alkalmas tûzoltó felszerelést, készüléket köteles biztosítani.
(10) A tûzveszélyes tevékenység befejezése után a munkavégzõ a helyszínt és annak környezetét tûzvédelmi szempontból köteles átvizsgálni, és minden olyan körülményt megszüntetni, ami tüzet okozhat.
12. § (1) A szabadban tüzet gyújtani, tüzelõberendezést használni csak úgy szabad, hogy az a környezetére tûz- vagy robbanásveszélyt ne jelenthessen.
(2) A szabadban a tüzet és az üzemeltetett tüzelõberendezést õrizetlenül hagyni nem szabad. Veszély esetén vagy ha arra szükség nincs a tüzet azonnal el kell oltani.
(3) Szabadban a tüzelés, a tüzelõberendezés használatának helyszínén olyan eszközöket, illetõleg felszereléseket kell készenlétben tartani, amelyekkel a tûz terjedése megakadályozható, illetõleg a tûz eloltható.

13. § (1) Égõ dohánynemût, gyufát és egyéb gyújtóforrást tilos olyan helyre tenni, illetve ott eldobni, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat.
(2) Dohányozni nem szabad az "A"-"C" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, szabadtéren, helyiségben, továbbá ott, ahol az tüzet vagy robbanást okozhat. A dohányzási tilalmat nemzeti szabványban meghatározott táblával, illetõleg piktogrammal kell jelölni.
(3) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségbe, építménybe, szabadtérbe gyújtóeszközt, gyújtóforrást bevinni csak az alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységre jogosító, írásban meghatározott feltételek alapján szabad.

14. § (1) Veszélyes áruk szállítása esetén a Szabályzat elõírásait csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a veszélyes áruk szállításáról szóló nemzetközi egyezmények tûzvédelmi elõírásai másként nem rendelkeznek.
(2) Az "A"-"C" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, építményben csak olyan jármûvek használhatók, amelyeknél a vonatkozó mûszaki és biztonsági elõírások megtartása és rendeltetésszerû használata esetén tûz- vagy robbanásveszély nem következhet be.
(3) A vasúti mozdonyok az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó szabadtéri tárolót és technológiai berendezést a vonatkozó jogszabályban, nemzeti szabványban meghatározottak szerint, az ezekben nem szabályozott esetekben legfeljebb 50 méterre közelíthetik meg. A megközelítés határát feltûnõ módon meg kell jelölni.
(4) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot szállító jármûvön és a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot szállító jármû rakodóterén dohányozni, nyílt lángot használni nem szabad.
(5) A jármûvek tûz- vagy robbanásveszélyes rakományát a veszélyes mértékû felmelegedéstõl, valamint az egyéb, tüzet vagy robbanást elõidézhetõ veszélyektõl védeni kell.
15. § (1) Éghetõ folyadékot, éghetõ és égést tápláló gázt közúton, illetõleg közúti jármûvön csak a nemzetközi elõírásnak, szabványnak, egyéb tûzvédelmi elõírásnak megfelelõ, hibátlan állapotban levõ, tömören zárható, illetõleg zárt edényben (palackban, kannában, hordóban), valamint konténerben, tartályban, tartányban és erre a célra engedélyezett típusú tartálykocsikon szabad szállítani.
(2) Az éghetõ folyadékot tartalmazó zárt edényt a jármûvön kiöntõnyílásával felfelé fordítva úgy kell elhelyezni és rögzíteni, hogy az a szállítás közben ne mozduljon el, illetõleg ne sérüljön meg.
(3) Az éghetõ folyadékot szállító tartálykocsi, illetõleg tehergépjármû mindkét oldalán és hátsó részén jól láthatóan "TÛZVESZÉLYES", az éghetõ és égést tápláló gázt szállító jármûvön "TÛZ- és ROBBANÁSVESZÉLYES" feliratot vagy táblát kell elhelyezni. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó anyagokat szállító jármûvek, vontatmányok esetében e felirat vagy tábla mellõzhetõ.
(4) A 25 liternél nem nagyobb névleges ûrtartalmú, éghetõ folyadékot tartalmazó zárt edényeket - megfelelõ sorelválasztással, egymás felett több sorban - jármûvön legfeljebb a rakfelület oldalfalának magasságáig elhelyezve vagy zárt konténerben szabad szállítani. A 25 liternél nagyobb névleges ûrtartalmú, éghetõ folyadékot tartalmazó zárt edények csak egy sorban helyezhetõk el.
(5) A tartálykocsin éghetõ folyadék vagy éghetõ gáz szállítása közben, továbbá az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot szállító jármûvön a jármûvezetõn és a jármûkísérõn kívül más személy nem tartózkodhat.

16. § (1) Egy helyiségben az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó különbözõ halmazállapotú anyagok vagy a "C" és "D" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagokkal együtt - amennyiben nemzeti szabvány ettõl eltérõen nem rendelkezik - nem tárolhatók.
(2) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot, "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó éghetõ folyadékot kiszerelni, csomagolni csak nemzeti szabványban meghatározottak szerint, ennek hiányában olyan helyen szabad, ahol nincs gyújtóforrás és hatékony szellõzést biztosítottak.
 (3) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot, valamint a "C" és "D" tûzveszélyességi osztályba tartozó éghetõ folyadékot csak jogszabályban, nemzeti szabványban meghatározott zárt csomagolásban, edényben szabad tárolni, szállítani és forgalomba hozni.
(4) Öngyulladásra hajlamos anyagot egyéb éghetõ anyaggal, továbbá olyan anyagokat, amelyek egymásra való hatása hõt fejleszthet, tüzet vagy robbanást okozhat, együtt tárolni nem szabad. Az öngyulladásra hajlamos anyag hõmérsékletét naponta, vagy - ha azt az anyag tulajdonságai szükségessé teszik - folyamatosan ellenõrizni kell és a veszélyes felmelegedést meg kell akadályozni.
(5) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyag, valamint a "C" tûzveszélyességû éghetõ folyadék egyedi és gyûjtõcsomagolásán - amennyiben jogszabály, nemzeti szabvány ettõl eltérõen nem rendelkezik - az anyag tûzveszélyességi osztályát szövegesen, illetve piktogrammal kell jelölni. A jelölést a gyártó vagy a csomagoló, kiszerelõ, illetve a forgalomba hozó, valamint - a felhasználáshoz külföldrõl közvetlenül érkezõ anyag, éghetõ folyadék esetében - a felhasználó köteles elvégezni.
(6) A kereskedelmi létesítményekben az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagok elhelyezésének módját és mennyiségét az üzemeltetõnek írásban kell meghatároznia.
(7) Veszélyes áruk szállításával összefüggõ átmeneti (ideiglenes) tárolás esetén a nemzeti szabványban elõírtakat kell alkalmazni.
17. § (1) Szilárd éghetõ anyag szabadban tárolt egységeinek méreteit, a tárolási egység és az építmény közötti távolságot a Szabályzat 3. számú melléklete tartalmazza.
(2) Az éghetõ anyag tárolási egysége és a kerítés között legalább 1 méter széles, éghetõ anyagtól mentes területet kell tartani.
(3) A szabadban elhelyezett tárolási egységek között a Szabályzatban, nemzeti szabványban meghatározott, azok hiányában legalább a magasabb tárolási egység magasságával egyenlõ távolságot kell biztosítani.
(4) Tetõtérben és talajszint alatti helyiségben "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot tárolni nem szabad.
(5) Az épület tetõterében, padlásán éghetõ anyagot csak úgy és olyan mennyiségben szabad elhelyezni, hogy azok a tetõszerkezet, valamint a kémény megközelítését ne akadályozzák, szükség esetén eltávolíthatók legyenek a tetõszerkezet éghetõ anyagú elemeitõl és a kéménytõl legalább 1 méter távolságra helyezkedjenek el.
(6) A raktárban éghetõ anyagú födéme, tetõszerkezete és a tárolt éghetõ anyag között legalább 1 méter távolságot kell biztosítani.
(7) A raktározás, tárolás területét éghetõ hulladéktól, száraz növényzettõl mentesen kell tartani.
(8) Az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot és az éghetõ folyadékot raktározni, tárolni csak nem éghetõ anyagból készült állványon, polcon szabad.
(9) Tûzgátló elõtérben mindennemû tárolás tilos.

18. § (1) Az építményekben a tûz terjedésének megakadályozása céljából tûzszakaszokat kell kialakítani. A tûzszakaszokat egymástól tûzgátló szerkezettel (tûzfal, tûzgátló fal, tûzgátló födém stb.) kell elválasztani.
(2) A tûzszakaszokat és a tûzterhelést nemzeti szabvány szerint kell kialakítani, illetve számítani.
(3) Ha jogszabály vagy nemzeti szabvány másként nem rendelkezik, a tûzszakaszok közötti határoló szerkezeten átvezetett közlõmûvet, csõvezetéket stb. - a szállítószalag kivételével - nem éghetõ anyagból kell készíteni, s az átvezetési helyeken a berendezés körüli nyílások elzárásáról olyan - nem éghetõ anyagú - tûzgátló tömítéssel, szerkezettel, berendezéssel kell gondoskodni, amely megfelel a tûzgátló szerkezettel szemben támasztott tûzállósági határérték követelménynek.
(4) Ha a jogszabály vagy nemzeti szabvány másként nem rendelkezik, akkor a gépi szellõzõ berendezések csatornáit a tûzszakaszok közötti határoló szerkezeten való átvezetésnél az épületszerkezethez kapcsolódó, nem éghetõ anyagú, önmûködõ elzáró szerkezettel (csappantyúval) kell ellátni. Az elzáró szerkezet tûzállósági határértékének - a csatornával együtt vizsgálva - legalább 0,5 órának kell lenni.
(5) A kábel- és közmûalagútnál, illetve a közmûfolyosónál tûzszakaszonként legalább két helyen biztosítani kell az oltóanyagok bejuttatásának a lehetõségét.
19. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget más tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségtõl tûzgátló fallal kell elválasztani, vagy közvetlenül a szabadba szellõztetett tûzgátló elõtérrel szabad összekapcsolni. Mesterséges szellõztetés esetén az elõtérben legalább 50 Pa (0,0005 bar) relatív túlnyomást kell biztosítani.
(2) A tûzgátló elõteret éghetõ anyaggal burkolni nem szabad. Az elõtér ajtajait önmûködõ csukószerkezettel kell ellátni és egymástól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy azok egy idõben egy személy által ne legyenek nyithatók.

20. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiséget - a robbanási túlnyomás levezetése céljából - hasadó-nyíló felület alkalmazásával kell létesíteni. A hasadó-nyíló felületet nemzeti szabvány szerint kell kialakítani.
(2) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségeknél a hõ- és füstelvezetõ szerkezet - a gépi szellõztetés kivételével - hasadó-nyíló felületként is figyelembe vehetõ, ha az arra meghatározott követelményeket is kielégíti.

21. § Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben a padozat és lábazat burkolatát - a vonatkozó nemzeti szabvány szerint - úgy kell kialakítani, hogy az bármilyen más anyaggal, illetve tárggyal történõ érintkezése során ne okozzon tüzet vagy robbanást.
Tûzoltási út, terület és egyéb utak
22. § (1) A tûzoltóság vonulása és mûködése céljára - ha arról jogszabály, illetve nemzeti szabvány másként nem rendelkezik - az építményekhez olyan utat, illetõleg területet kell biztosítani, amely alkalmas a tûzoltó gépjármûvek nem rendszeres közlekedésére és mûködtetésére.
 (2) Az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó 1 ha-nál, "C" tûzveszélyességi osztály esetén 5 ha-nál nagyobb alapterületû létesítménynél két, a tûzoltó gépjármûvek közlekedésére alkalmas bejáratot - ha erre lehetõség van két oldalon - kell létesíteni. Nem kell két oldalon bejáratot létesíteni zárt beépítés esetén, továbbá azoknál a mezõgazdasági létesítményeknél, amelyek megközelítése csak külön út építésével lenne biztosítható.
23. § (1) Az üzemi helyiségben és a raktározásnál - ömlesztett tárolást kivéve - legalább a következõ szélességû utat kell biztosítani:
a) a 40 méternél szélesebb helyiségben, középen vagy két oldalon, a 80 méternél szélesebb helyiségben pedig 40 méterenként, hosszirányban egyenes vonalban végighaladó 3 méter széles, mindkét esetben 30 méterenként, 1,8 méter széles keresztirányú utat;
b) a 40 méternél nem szélesebb helyiségben hosszirányban 2,40 méter széles, valamint 30 méterenként 1,8 méter széles keresztirányú utat;
c) a 15 méternél nem szélesebb helyiségben 1,2 méter, a 10 méternél nem szélesebb helyiségben 1 méter széles hosszirányú utat;
d) éghetõ anyag zárttéri raktározásánál, tárolásánál 5 méter tárolási magasságig 1,8 méter, nagyobb tárolási magasság esetén 3 méter széles hosszirányú, s azon keresztirányban 25 méterenként 1 méter széles utat;
e) a hûtõházak hûtött tereiben, valamint az állványos vagy rakodólapos raktározás esetén a technológia szerinti utat.
(2) A létesítmény közlekedési, tûzoltási felvonulási útvonalait, területeit, valamint vízszerzési helyekhez vezetõ útjait állandóan szabadon és olyan állapotban kell tartani, amely alkalmas a tûzoltó gépjármûvek közlekedésére és mûködtetésére.
(3) Az építményben, helyiségben és szabadtéren a villamos berendezés kapcsolóját, a közmû nyitó- és zárószerkezetét, a tûzjelzõ kézi jelzésadóját, a nyomásfokozó szivattyút, valamint hõ- és füstelvezetõ kezelõszerkezetét, nyílásait, továbbá a tûzvédelmi berendezést, felszerelést és készüléket eltorlaszolni, a közlekedési utakat, ajtókat és a kiürítési utakat leszûkíteni még átmenetileg sem szabad.
(4) Az üzemi és tároló helyiségekben - a 400 m2-nél kisebb alapterületû helyiség és az állványos raktározás kivételével - a 2,4 méteres és az ennél szélesebb utak széleit jól láthatóan meg kell jelölni. Nem kell megjelölni azokat az utakat, amelyeket falsík, beépített gépsorok és berendezések határolnak.

24. § (1) Az építményt úgy kell kialakítani, hogy tûz vagy robbanás esetén az ott tartózkodók eltávozhassanak, illetve eltávolíthatók legyenek.
(2) Az eltávozást a szabadba - átmenetileg -, védett tûzszakaszba, füstmentes lépcsõházba, a tetõfödémre, illetve a tûzvédelmi hatóság engedélyével erre a célra kijelölt térbe kell biztosítani.
(3) A helyiség, a tûzszakasz és az építmény kiürítési útvonalait, valamint az azokon elhelyezett kijáratokat - a kiürítési idõ alapulvételével - nemzeti szabványban foglalt számítás alapján kell méretezni.
25. § (1) A vészlétrát (kilépõt), a vészhágcsót, valamint a kiürítés célját szolgáló egyéb szerkezetet nemzeti szabványban meghatározottak szerint kell létesíteni.
(2) A vészlétra (kilépõ) és a vészhágcsó teherbírását, mûszaki állapotát nemzeti szabványban meghatározottak szerint kell ellenõrizni, a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni.

28. § (1) Az égéstermék-elvezetõvel rendelkezõ tüzelõ- és fûtõberendezés csak a teljesítményének megfelelõ, illetõleg arra méretezett kéményhez csatlakoztatható.
(2) Az építményben, helyiségben csak olyan fûtési rendszer létesíthetõ, illetõleg használható, amely rendeltetésszerû mûködése során nem okoz tüzet vagy robbanást.

29. § (1) Csak engedélyezett típusú, kifogástalan mûszaki állapotú tüzelõ- és fûtõberendezést szabad használni.
 (2) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben nyílt lánggal, illetõleg izzással vagy veszélyes felmelegedéssel üzemelõ berendezés (pl. kazán) - a tevékenységet kiszolgáló technológiai berendezés kivételével - nem helyezhetõ el. Technológiai tüzelõberendezés létesítése esetén a tûz vagy robbanás keletkezésének lehetõségét megfelelõ biztonsági berendezéssel kell megakadályozni.
(3) Az éghetõ gázzal és az éghetõ folyadékkal üzemeltetett tüzelõ-, illetõleg fûtõberendezés, készülék mûködtetése alatt a nemzeti szabványban meghatározott kezelési osztálynak megfelelõ felügyeletrõl kell gondoskodni.
(4) A tüzelõ-, fûtõberendezés felügyeletét csak a berendezés mûködését ismerõ és arra alkalmas személyre szabad bízni.
(5) A szilárd tüzelõanyag-üzemelésû tüzelõ- és fûtõberendezést csak szilárd tüzelõ- vagy engedélyezett begyújtó anyaggal szabad begyújtani és üzemeltetni.
30. § (1) A tüzelõ- és a fûtõberendezés, az égéstermék-elvezetõ, valamint a környezetében levõ éghetõ anyag között olyan távolságot kell megtartani, illetve olyan hõszigetelést kell alkalmazni, hogy az éghetõ anyag felületén mért hõmérséklet a legnagyobb hõterheléssel való üzemeltetés mellett se jelenthessen az éghetõ anyagra gyújtási veszélyt.
(2) A gyártó, illetve külföldi termékek esetében a forgalomba hozó a fogyasztók részére köteles meghatározni a tüzelõ-, a fûtõ- és a hozzá csatlakozó hõhasznosító berendezés használatára és karbantartására vonatkozó tûzvédelmi követelményeket, valamint - az (1) bekezdésre figyelemmel - a berendezéstõl megtartandó távolságokat. Az üzemeltetõ, illetve a berendezés kezelésével megbízott köteles a használati (kezelési) utasításban foglaltakat megtartani, a berendezést annak megfelelõen üzemeltetni.
31. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó anyagot, valamint az éghetõ folyadékot a központi fûtõberendezés vezetékétõl és fûtõtestétõl 1 méter távolságon belül nem szabad elhelyezni.
(2) Éghetõ padozatú vagy padlóburkolatú helyiségben a szilárd tüzelõanyaggal üzemeltetett tüzelõberendezés ajtaja elé olyan nem éghetõ anyagú parázsfelfogót kell elhelyezni, amely biztosítja, hogy a kihulló vagy kipattanó parázs (szikra) ne juthasson az éghetõ padozatra, illetõleg az a tüzelõberendezés környezetében elhelyezett éghetõ anyagra gyújtási veszélyt ne jelentsen. Ha a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben a tüzelõberendezés 5 méteres körzetében a tevékenység során éghetõ hulladék keletkezik vagy ott elõfordulhat, a szilárd tüzelõanyaggal üzemelõ tüzelõberendezés alá, annak függõleges vetületét legalább 0,3 méterrel meghaladó, vízzel telt tálcát kell elhelyezni.
(3) Kokszkosaras szárítókályha és az éghetõ anyag között legalább 2 méter távolságot kell tartani.
(4) Éghetõ padozatú helyiségben a kokszkosaras szárítókályhát nem éghetõ, megfelelõ hõszigetelõ anyagra kell helyezni úgy, hogy az a kályha függõleges vetületét legalább 0,5 méterrel meghaladja.
32. § (1) A munkahelyen a munka befejezésekor az égésbiztosítás nélküli gáz- és olajtüzelésû berendezésben a tüzelést meg kell szüntetni, a vaskályhákban pedig a tüzet el kell oltani és a salakot el kell távolítani. Cserépkályhában a tüzelést a munka befejezése elõtt 2 órával meg kell szüntetni és a kályhaajtót a helyiség elhagyásakor le kell zárni. A munkahely elhagyása elõtt meg kell gyõzõdni a fûtõberendezés veszélytelenségérõl.
(2) Salakot és hamut csak teljesen lehûtött állapotban, erre a célra szolgáló edénybe, a kijelölt salaktárolóba, illetõleg a kijelölt egyéb helyre szabad kiönteni.

33. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben és veszélyességi övezetben a szellõzés lehetõségét biztosítani kell.
(2) Mesterséges szellõzés esetén olyan szellõztetõ berendezést kell használni, hogy annak bekapcsolásakor, illetõleg üzemeltetés közben gyújtószikra ne keletkezzen, és a berendezésen keresztül külsõ gyújtóforrás gyújtási veszélyt ne jelentsen.
(3) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben tevékenység csak hatékony szellõztetés mellett végezhetõ.
(4) Jogszabályban, nemzeti szabványban vagy a tûzvédelmi hatóság által megállapított esetekben olyan automatikus észlelõ- és jelzõberendezést kell alkalmazni, amely az alsó éghetõségi határkoncentráció 20%-ának elérésekor jelzést ad, továbbá az alsó éghetõségi határkoncentráció 40%-ának elérésekor a szükséges beavatkozásokat (pl. vésszellõzés indítása, technológia leállítása stb.) elvégzi.
(5) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben vagy annak veszélyességi övezetében recirkulációs szellõztetés nem alkalmazható.
34. § (1) A tûzszakaszon belül, más helyiségen is átvezetett szellõzõcsatornát legalább nehezen éghetõ anyagból kell készíteni, kivéve az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségeket, ahol azok csak nem éghetõ anyagúak lehetnek.
(2) A szennyezett levegõ kivezetési helyét úgy kell kialakítani, hogy az a környezetét ne veszélyeztesse.
(3) Éghetõ anyag elszívása esetén a porkamra, ülepítõ csak nem éghetõ anyagból alakítható ki.
(4) Az "A"-"C" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetek, helyiségek szellõztetõ berendezéseit (csatornát, porkamrát és ülepítõt) rendszeresen tisztítani kell.
(5) A szellõztetõ rendszer nyílásait eltorlaszolni nem szabad.
(6) Szellõztetésre a hõ- és füstelvezetõk is igénybe vehetõk.

35. § (1) Huzamos emberi tartózkodásra igénybe vett ipari üzemek, mûhelyek, továbbá tárolási épületek, áruházak, kiállítási csarnokok és a nagy forgalmú épületek 1600 m2-nél nagyobb alapterületû helyiségeiben, továbbá ott, ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány elõírja, a tûzesetek során keletkezõ hõ és füst elvezetésérõl gondoskodni kell.
(2) A hõ- és füstelvezetést nemzeti szabvány szerint kell kialakítani és felülvizsgálni, a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni.
(3) Hõ- és füstelvezetésre a helyiség szellõztetõ berendezése is figyelembe vehetõ, ha mûködése a tûz idején is biztosítható.
Csatornahálózat
36. § (1) Éghetõ gázt, gõzt vagy folyadékot, valamint az ilyen anyagot oldott állapotban tartalmazó szennyvizet, illetõleg vízzel vegyi reakcióba lépõ és éghetõ gázt fejlesztõ anyagot a közcsatornába vagy a szikkasztóba bevezetni nem szabad.
 (2) Abban a létesítményben, ahol a szenny- és csapadékvíz éghetõ folyadékot (gázt, gõzt) tartalmazhat, a csatornahálózatot berobbanás ellen - az üzemeltetés zavartalanságának biztosításával - vízzárral szakaszokra kell bontani.
Gépi berendezés
37. § (1) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba sorolt veszélyességi övezetben csak robbanásbiztos erõ- és munkagépet, készüléket, eszközt szabad elhelyezni, illetõleg használni.
(2) A "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó szabadtéren, helyiségben, illetõleg építményben csak olyan erõ- és munkagépet szabad elhelyezni, használni, amely környezetére gyújtási veszélyt nem jelent.
(3) A talajszint alatti helyiségben, illetõleg térben, ahol a 0,8-nál nagyobb relatív sûrûségû tûz- vagy robbanásveszélyes gáz vagy gõz jelenlétével lehet számolni, csak olyan gép és berendezés, eszköz helyezhetõ el, amely a környezetére tûz-, illetõleg robbanásveszélyt nem jelent.
(4) Azoknál a gépeknél, amelyeknél a hõfejlõdés vagy a nyomás emelkedése tüzet vagy robbanást idézhet elõ, a technológiai szabályozó berendezéseken túl olyan korlátozó berendezést kell alkalmazni, amely a gép mûködését, illetve a hõmérséklet vagy nyomás további emelkedését - technológiai utasításban meghatározott biztonsági határérték elérésekor - megszünteti.
(5) Ha a gépbe jutó idegen anyag tüzet vagy robbanást okozhat, gondoskodni kell a bejutás megakadályozásáról.
(6) A forgó, súrlódó gépalkatrésznél és tengelynél tûzveszélyt jelentõ felmelegedést meg kell elõzni.
(7) A tûzveszélyes gépeket a gyártó - külföldi termék esetében -, a forgalomba hozó a biztonságos használatra vonatkozó technológiai, illetõleg kezelési utasítással köteles ellátni.

38. § (1) Az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben robbanást nem okozó, a "C"-"E" tûzveszélyességi osztályba tartozó veszélyességi övezetben, helyiségben, szabadtéren, építményben a környezetére gyújtási veszélyt nem jelentõ világítás használható.
(2) A világító berendezést, eszközt úgy kell elhelyezni, rögzíteni és használni, hogy az a környezetére tûzveszélyt ne jelentsen.
(3) Villamos világítást nemzeti szabványok szerint kell létesíteni és használni.
(4) Az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményben, valamint nagy forgalmú és tömegtartózkodásra szolgáló helyiségben, szabadtéren és építményben, továbbá ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tûzvédelmi hatóság elõírja, biztonsági és irányfény-világítást kell létesíteni.

40. § (1) Villám elleni védelmet kell biztosítani az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építménynél, valamint ott, ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány elõírja.
(2) A villámvédelmi berendezést nemzeti szabványok szerint kell létesíteni és felülvizsgálni.
(3) A villámvédelmi berendezést, ha jogszabály, illetve nemzeti szabvány másként nem rendelkezik
a) az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményben és szabadtéren legalább háromévenként,
b) a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményben és szabadtéren legalább hatévenként,
c) a "D" és "E" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményben és szabadtéren legalább kilencévenként
tûzvédelmi szempontból felül kell vizsgáltatni, és a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni.
(4) Azoknál az épületeknél, szabadtereknél, technológiai folyamatoknál, illetve berendezéseknél, ahol a sztatikus feltöltõdés tüzet vagy robbanást okozhat, a megfelelõ védelemrõl nemzeti szabvány szerint kell gondoskodni.

41. § A nyilvános távbeszélõ készülékek mellett, továbbá a távbeszélõ alközpontokban - ennek hiányában a létesítmények fõvonalú távbeszélõ készülékei mellett - a tûzoltóság hívószámát jól láthatóan fel kell tüntetni.
42. § (1) A tûz észlelésére, jelzésére, oltására nemzeti szabványnak megfelelõ beépített tûzjelzõ, tûzoltó berendezést kell létesíteni az olyan berendezéseknél, helyiségekben és építményekben, ahol azt jogszabály, nemzeti szabvány, illetve - a tûz- vagy robbanásveszélyre, illetõleg a rendeltetésre tekintettel - a tûzvédelmi hatóság elõírja.
(2) Az (1) bekezdésben elõírt tûzjelzõ és/vagy -oltó berendezés létesítésére készített mûszaki tervdokumentációt, továbbá a telepítést követõen a berendezések használatbavételét a tûzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell.
(3) Tûzvédelmi berendezés tervezését az országos parancsnokság által nyilvántartott, tûzvédelmi szakvizsgával rendelkezõ személy végezheti.
(4) A létesített tûzjelzõ és/vagy -oltó berendezés feleljen meg a jogszabály, nemzeti szabvány elõírásainak.
(5) Vagyonvédelmi berendezés tûzjelzés céljára csak ott létesíthetõ, ahol a beépített tûzjelzõ berendezés alkalmazását jogszabály, nemzeti szabvány vagy tûzvédelmi hatóság nem írja elõ.
43. § (1) Abban a helyiségben, ahol a tûzjelzõ központot vagy annak kezelõ/kijelzõ egységét elhelyezték - a jelzéseit automatikusan a tûzoltósághoz továbbító központok kivételével - legalább egy, a tûzjelzésre és a berendezés kezelésére kioktatott személynek kell állandóan tartózkodnia.
(2) A tûzjelzõ központ jelzései átjelzéssel olyan helyre is továbbíthatók, ahol állandó felügyelet van, (pl. rendõrség, diszpécserszolgálat) és onnan a tûzjelzés továbbításának lehetõsége közvetlenül biztosított.
(3) A tûzjelzõ berendezéshez tartozó jelzésadók, érzékelõk helyeirõl nyilvántartást kell készíteni és azt tûzjelzõ központnál, vagy annak kezelõ/kijelzõ egységénél ki kell függeszteni, kivéve azokat a központokat, amelyek jelzéskor megjelenítik a jelzésadó, érzékelõ helyét.
44. § (1) A beépített habbal oltó berendezés oltóanyag-kiömlõ nyílása és a védendõ anyag között az oltóanyag bejuttatása érdekében megfelelõ távolságot kell szabadon hagyni.
(2) Nagy habkiadóságú habbal oltó berendezés alkalmazása esetén a védett tûzszakaszokban elhelyezendõ berendezések számát úgy kell megállapítani, hogy a habbal oltók mûködésének kezdetétõl számítva legfeljebb 5 perc alatt a tûzszakasz teljes térfogata feltölthetõ legyen.
(3) A kézi indítású habfejlesztõ berendezés vagy a mobil habbal oltó felszerelés számára a tûzszakasz külsõ határoló falain megfelelõen kialakított nyílást kell biztosítani.
(4) Az egészségre káros hatású oltóanyaggal mûködõ, illetve a teljes légtér elárasztására tervezett berendezéseknek emberek tartózkodására szolgáló helyiségbe történõ beépítése esetén olyan riasztóberendezést kell létesíteni, amely az oltóberendezés mûködésbe lépése elõtt - a nemzeti szabványban meghatározott kiürítési idõt is számításba véve - figyelmeztetõ jelzést ad.
45. § (1) A tûzjelzõ készüléket, beépített tûzjelzõ, valamint tûzoltó berendezést állandóan üzemképes állapotban kell tartani, annak meghibásodását a hivatásos önkormányzati, illetõleg az önkéntes tûzoltóságnak be kell jelenteni.
(2) A beépített tûzvédelmi berendezéseket jogszabályban, nemzeti szabványokban foglaltak, ezek hiányában a gyártási vagy forgalmazási engedély szerint kell ellenõrizni és karbantartani.

46. § (1) Tûzoltás céljára a településen és a létesítményeknél az (5) bekezdésben meghatározott oltóvíz-intenzitást kell biztosítani.
(2) Az oltóvizet, ha nemzeti szabvány szerint meghatározott számított, vagy normatív tûzterhelés
a) legfeljebb 400 MJ/m2, legalább egy órán,
b) 400 MJ/m2-nél nagyobb, de legfeljebb 800 MJ/m2, legalább másfél órán,
c) 800 MJ/m2 felett pedig legalább két órán
keresztül kell folyamatosan biztosítani.
(3) Idõszakos vízszerzési lehetõség nem vehetõ oltóvízként figyelembe.
(4) A településen és a létesítményben a mértékadó tûzszakasz területére meghatározott vízmennyiséget kell biztosítani.
(5) A szükséges oltóvíz-intenzitást a mértékadó tûzszakasz alapterülete alapján a következõk szerint kell meghatározni:
 
 
   Mértékadó tûzszakasz terület (m2) Szükséges oltóvíz-
                                                             intenzitás  (liter/min)
 
 
   - 0-tól 50-ig                                                      -
   - nagyobb, mint   50  ,
     de legfeljebb  150                                       600
   - nagyobb, mint  150  ,
     de legfeljebb  300                                       900
   - nagyobb, mint  300  ,
     de legfeljebb  500                                      1200
   - nagyobb, mint  500  ,
     de legfeljebb  800                                      1500
   - nagyobb, mint  800  ,
     de legfeljebb  1 200                                   1800
   - nagyobb, mint  1 200  ,
     de legfeljebb  1 600                                   2100
   - nagyobb, mint  1 600  ,
     de legfeljebb  2 000                                   2400
   - nagyobb, mint  2 000  ,
     de legfeljebb  2 500                                   2700
   - nagyobb, mint  2 500  ,
     de legfeljebb  3 200                                   3000
   - nagyobb, mint  3 200  ,
     de legfeljebb  3 900                                   3300
   - nagyobb, mint  3 900  ,
     de legfeljebb  4 600                                   3600
   - nagyobb, mint  4 600  ,
   de legfeljebb  5 400                                     3900
   - nagyobb, mint  5 400  ,
     de legfeljebb  6 200                                   4200
   - nagyobb, mint  6 200  ,
     de legfeljebb  7 200                                   4500
   - nagyobb, mint  7 200  ,
     de legfeljebb  8 200                                   4800
   - nagyobb, mint  8 200  ,
     de legfeljebb  9 200                                   5100
   - nagyobb, mint  9 200  ,
     de legfeljebb  10 400                                 5400
   - nagyobb, mint  10 400
     de legfeljebb  12 000                                 5700
   - nagyobb, mint  12 000                              6000
 
(6) Az I-III. tûzállósági fokozatú épületeknél a mértékadó tûzszakasz terület, amennyiben abban a szintek száma:

   - 2-5              30%-kal,
   - 6-11            40%-kal,
   - 11 felett      50%-kal

csökkentett területtel vehetõ figyelembe.
 (7) Az 1200 m2-nél nagyobb alapterületû állattartási épületeknél a szükséges oltóvíz-intenzitás 1800 liter/min.
(8) A település és a létesítmény közös vízellátási rendszere esetén a vízvezeték-hálózatot úgy kell méretezni, hogy az a településen a kommunális átlagos, a létesítményben pedig a technológiai víz mellett a meghatározott oltóvízmennyiséget egyidejûleg biztosítsa.
(9) Település, illetve létesítmény létesítése vagy bõvítése esetén az oltóvizet az egyes szakaszok használatbavételével egyidejûleg kell biztosítani.
(10) Az oltóvíz szomszédos létesítményeknél - megállapodás esetén - közösen is biztosítható.
(11) A vízszerzési helyet úgy kell kialakítani, hogy az tûzoltó gépjármûvel mindenkor megközelíthetõ, az oltóvíz akadálytalanul kivehetõ legyen.
47. § (1) A településen és a létesítményben az oltóvizet is biztosító vízvezeték-hálózat belsõ átmérõjét az oltóvíz-intenzitás és a kifolyási nyomásigény alapján, valamint a közmûrendszer kialakítását figyelembe véve kell méretezni. Egyirányú táplálás esetén a vezeték legalább NA 100, körvezeték esetén pedig legalább NA 80 legyen.
(2) A tûzvédelmi hatóság engedélyével az oltóvizet biztosító vízvezeték-hálózat az (1) bekezdéstõl eltérõen méretezhetõ azon az 1000 fõnél kevesebb állandó lakosú településen
a) amelyben vagy azon kívül, de annak minden védendõ építményétõl, illetve szabadterétõl 500 méteres távolságon belül oltóvízellátásra figyelembe vehetõ - a település mértékadó tûzszakasz területének megfelelõ mennyiségû vizet biztosító - természetes vagy mesterséges víznyerõ hely van;
b) amelyben a település mértékadó tûzszakasz területének megfelelõ oltóvíz-intenzitást más mûszaki megoldásokkal (pl. víztároló) biztosítják.
(3) A vízmû magas, illetõleg mély tárolójánál a tûzoltó gépjármû részére NA 100 belsõ átmérõjû, mûszakilag és a vonatkozó nemzeti szabványnak megfelelõ kialakítású, A jelû (NA 100) csonkkapoccsal és kupakkapoccsal ellátott csatlakozó helyet kell kialakítani. Térszint feletti tároló esetén a csatlakozó helyet vízszintesre, a talajszinttõl 0,8 méter magasságban kell kialakítani.
48. § (1) Az oltóvizet szállító vízvezeték-hálózatban a vízkivétel szempontjából legkedvezõtlenebb tûzcsapnál 200 mm2-es kiáramlási keresztmetszetnél:
a) legalább 400 kPa (4 bar) kifolyási nyomást kell biztosítani az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben;
b) legalább 300 kPa (3 bar) kifolyási nyomást kell biztosítani a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben;
c) legalább 200 kPa (2 bar) kifolyási nyomást kell biztosítani:
- a fali tûzcsapoknál, és
- a "D" és "E" tûzveszélyességi osztályba tartozó nem mezõgazdasági létesítményekben.
(2) A Szabályzat hatálybalépése elõtt létesített mezõgazdasági létesítményekben és azok fali tûzcsapjainál 100 kPa (1 bar) kifolyási nyomást kell biztosítani a "D" és "E" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményekben.
(3) Az éghetõ folyadékot feldolgozó finomítóknál, valamint az "A"-"B" tûzveszélyességi osztályba tartozó éghetõ folyadékot, 1000 m3-nél nagyobb tárolási egységekben tároló tartálytelepeken, valamint azon gáztároló esetében, ahol a nyomás alatti vagy mélyhûtött "A"-"C" tûzveszélyességi osztályba tartozó gázt tároló tartály befogadóképessége meghaladja a 200 tonnát, olyan oltóvízvezeték-hálózatot kell létesíteni, amely a vízkivétel szempontjából a legkedvezõtlenebb tûzcsapnál legalább 1200 kPa (12 bar) kifolyási nyomást biztosít.
49. § (1) A településen és a létesítményben - a 47. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - az oltóvizet vezetékes vízellátás létesítése esetén föld feletti tûzcsapokkal kell biztosítani.
(2) A tûzcsapok, valamint szerelvényeik és tartozékaik feleljenek meg a vonatkozó nemzeti szabványokban foglaltaknak.
(3) A tûzcsapok telepítési helyét a hivatásos önkormányzati tûzoltósággal egyeztetni kell.
(4) A létesítményben annyi tûzcsapot kell létesíteni, hogy az oltáshoz szükséges vízmennyiség egy idõben kivehetõ legyen. A tûzcsapokat szerelvénnyel kell ellátni.
(5) A tûzcsapokat a védendõ szabadtéri éghetõ anyag tároló területétõl, építménytõl a megközelítési útvonalon mérten 100 m-nél távolabb és - a tûzcsapcsoportok kivételével - egymáshoz 5 m-nél közelebb elhelyezni nem szabad.
(6) A létesítményben nem szükséges tûzcsapokat létesíteni, ha a szomszédos létesítmény vagy a közterület tûzcsapjai az oltáshoz szükséges vízmennyiséget biztosítják és az (5) bekezdés kölményei is teljesülnek.
(7) A tûzcsapokat állandóan hozzáférhetõen kell tartani, azokat eltorlaszolni még ideiglenesen sem szabad.
(8) A tûzcsapoknál a tûzoltó gépjármûvek részére úgy kell felállási helyet biztosítani, hogy azok mellett legalább egy nyomsávú közlekedési út szabadon maradjon.
50. § (1) Vezetékes vízellátás esetén a 49. §-ban meghatározottakon túl - kivéve a középmagas vagy magasépületnek nem minõsülõ lakóépületeket és a (2) bekezdésben meghatározott építményeket - fali tûzcsapot is kell létesíteni:
a) ahol azt jogszabály vagy nemzeti szabvány elõírja;
b) a vonatkozó nemzeti szabvány hatálya alá nem tartozó középmagas és magas épületekben szintenként
- az "A" tûzveszélyességi osztályba tartozó 200 m2-nél,
- a "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó 300 m2-nél,
- a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó 500 m2-nél,
- a "D" tûzveszélyességi osztályba tartozó 1000 m2-nél,
nagyobb alapterületû építményben.
(2) Nem szabad fali tûzcsapot létesíteni azokban az épületekben, ahol a víz használata életveszélyt, tüzet, robbanást okozhat, vagy a tûz terjedését elõsegítheti.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott helyeken, továbbá ahol a víz nem alkalmas az építményben keletkezhetõ tûz oltására, a fali tûzcsap helyett az ott lévõ anyag oltására alkalmas - a tûzvédelmi hatóság által meghatározott - tûzoltó berendezést, eszközt, készüléket, felszerelést, illetõleg anyagot kell a helyszínen készenlétben tartani.
(4) A fali tûzcsapok, valamint a (3) bekezdés szerint helyettük biztosított tûzoltó berendezés, eszköz, készülék, felszerelés, illetõleg anyag mennyiségét és helyét - ha azt jogszabály vagy nemzeti szabvány nem szabályozza - a tûzvédelmi hatóság határozza meg.
51. § (1) Az oltóvíz biztosítására - ha az más módon nem oldható meg - önálló víztárolót (medencét, tartályt) kell létesíteni.
(2) A víztároló befogadóképessége nem lehet kisebb 50 m3-nél, alsó szintje pedig legfeljebb 7 méterrel lehet mélyebben a talajszintnél.
(3) A víztároló kivételi helyét tûzoltó gépjármûvel megközelíthetõen kell kialakítani.
(4) A víztároló és a védeni kívánt építmény, szabadterület közötti távolság nem haladhatja meg az 500 métert.
 (5) Oltóvízként figyelembe vehetõ:
- a hûtõtorony vízmedencéjének vagy az egyéb, technológiai víznek - a tûzoltásra való felhasználás miatt - a technológiai berendezésben veszélyt nem elõidézõ,
- a település közüzemi vízmûve víztárolójának tûzoltási célra biztosított
vízmennyisége is.
52. § (1) A tûzoltási célra figyelembe vehetõ 100 m3 alatti önálló víztárolót legalább egy, az ennél nagyobbakat pedig minden megkezdett 100 m3 térfogat után egy-egy szívócsõvezetékkel kell ellátni.
(2) A szívóvezeték belsõ átmérõje legalább NA 100 legyen, alsó végzõdését szûrõvel, felsõ vízszintes irányú végzõdését pedig szabványos A jelû (NA 100) csonkkapoccsal és kupakkapoccsal kell ellátni.
(3) A szívócsõvezetékeket egymástól legalább 5 m távolságra kell elhelyezni.
53. § (1) Oltóvízként számításba vehetõk azok a nem idõszakos természetes felszíni vizek (pl. folyók, patakok, tavak) is, amelyek a védendõ építménytõl 500 méternél nincsenek nagyobb távolságra.
(2) A vízszerzési helyet úgy kell kiépíteni, hogy az tûzoltó gépjármûvel mindenkor megközelíthetõ és az oltóvíz - a vízállástól függetlenül - mindig akadálytalanul kiemelhetõ legyen.
54. § (1) Az oltóvizet szolgáltató berendezések, valamint tartozékaik és szerelvényeik üzemképességérõl, karbantartásáról, továbbá fagy elleni védelmérõl a fenntartónak kell gondoskodnia.
(2) A tûzoltó vízforrásokat, valamint azok szerelvényeit és tartozékait nemzeti szabvány szerint kell felülvizsgálni, illetve karbantartani.
(3) A tûzoltó vízforrásokat nemzeti szabványnak megfelelõ jelzõtáblával kell ellátni.
55. § A tûzoltó berendezések, tûzoltó készülékek, felszerelések és egyéb technikai eszközök mûködéséhez szükséges oltó- és egyéb anyagokat biztosítani kell.

56. § (1) A létesítményekben a (2) bekezdésben foglalt kivételektõl eltekintve legalább 1-1 db, az ott keletkezõ tûz oltására alkalmas - a vonatkozó jogszabályokban és nemzeti szabványokban foglalt követelményeket kielégítõ - tûzoltó készüléket kell elhelyezni
a) az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiségekben, illetve veszélyességi övezetekben minden megkezdett 50 m2 alapterület után;
b) az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építmények, illetve szabadterek a) pont hatálya alá nem esõ részein - attól függõen, hogy azok milyen tûzveszélyességi osztályúak - a c)-e) pontban foglaltak szerint;
c) a "C" tûzveszélyességi osztályba tartozó építmények, illetve szabadterek a) pont hatálya alá nem esõ részein az - "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiség, valamint veszélyességi övezet területével csökkentett - alapterület minden megkezdett 200 m2-e után, de legalább szintenként;
d) a "D" tûzveszélyességi osztályba tartozó építmények, illetve szabadterek a) pont hatálya alá nem esõ részein az - "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó helyiség, valamint veszélyességi övezet területével csökkentett - alapterület minden megkezdett 600 m2-e után, de legalább szintenként;
e) az "E" tûzveszélyességi osztályba tartozó építmények, illetve szabadterek a) pont hatálya alá nem esõ részein szükség szerint.
(2) Ha jogszabály vagy nemzeti szabvány másként nem rendelkezik, nem kell tûzoltó készüléket elhelyezni a lakás céljára szolgáló építményekben és a hozzájuk tartozó szabad területeken, kivéve a lakóépületekben kialakított egyéb rendeltetésû (pl. kereskedelmi, iroda) helyiségeket, amelyek tekintetében - gazdálkodó, illetve rendeltetési egységenként - az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(3) Jogszabály vagy nemzeti szabvány, illetõleg a tûzvédelmi hatóság az (1) bekezdésben meghatározottakon túl további tûzoltó készülékek, illetõleg eszközök, felszerelések és anyagok elhelyezését is elõírhatja.
(4) A tûzoltótechnikai eszközt, felszerelést jól láthatóan, könnyen hozzáférhetõen, a veszélyeztetett hely közelében kell elhelyezni, és állandóan használható, üzemképes állapotban kell tartani, a rendeltetésétõl eltérõ célra használni csak külön jogszabályban meghatározottak szerint szabad.
(5) A tûzoltó berendezést, készüléket, eszközt, felszerelést és anyagot jogszabály, illetve nemzeti szabvány elõírásai szerint, azok hiányában félévenként kell ellenõrizni. Ha a tûzoltó készülék, felszerelés elõírt idõszakos ellenõrzését nem hajtották végre, akkor az nem tekinthetõ üzemképesnek.

58. § A mûvelõdési, a sport-, az oktatási létesítményekben, helyiségekben esetenként nem az eredeti rendeltetésnek megfelelõ rendezvényekre (vásár, bemutató, kiállítás stb.), illetõleg az 500 fõnél nagyobb befogadóképességû nem mûvelõdési és sportlétesítményben, helyiségben tartott alkalomszerû kulturális és sportrendezvényekre (színi, zenekari, cirkuszi elõadás, táncos összejövetel, disco, koncert stb.) a vonatkozó tûzvédelmi elõírásokat, biztonsági intézkedéseket a rendezvény szervezõje, rendezõje köteles írásban meghatározni.
59. § Az ipari, a kereskedelmi, illetve mezõgazdasági vásár területén biztosítani kell a tûzoltójármûvek közlekedéséhez szükséges utat. A létesítmények kiürítési útvonalait és kijáratait - a várható legnagyobb látogatási létszám figyelembevételével, számítás alapján kell méretezni. A rendezõ szervnek a létesítményekre és szabadtérre elrendezési tervet kell készíteni, s azt elõzetesen, tájékoztatás céljából az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltó-parancsnokságnak meg kell küldeni.

60. § (1) A gyártó, külföldrõl történõ beszerzés esetén a forgalomba hozó, illetõleg az üzemben tartó köteles gondoskodni arról, hogy a jármû olyan mûszaki kivitelben készüljön, illetõleg olyan állapotban üzemeljen, hogy rendeltetésszerû használata esetén tûz vagy robbanás ne keletkezhessen.
(2) A jármûre vonatkozó tûzvédelmi szabályok megtartásáért az üzemben tartó, illetõleg a jármû vezetõje a felelõs.
(3) A forgalomba hozó, illetõleg az üzemben tartó a külön jogszabályban meghatározott jármûveket az ott megállapított típusú, nagyságú és számú tûzoltó-készülékkel köteles ellátni.
(4) A tûzoltó-készüléket a jármûvön a vonatkozó jogszabály szerint kell elhelyezni úgy, hogy állandóan hozzáférhetõ, vontatás esetén a vontató és a szállítmány tûzvédelmére egyaránt felhasználható legyen.
61. § (1) A jármûvek jogszabályban meghatározott idõszakos mûszaki felülvizsgálata során a vizsgálatot végzõ szervnek a vonatkozó általános tûzvédelmi követelmények érvényesülését is ellenõrizniük kell.
(2) Az éghetõ folyadékot vagy gázt szállító tartálykocsinál - minden töltés és lefejtés után közvetlenül - az üzemben tartó, illetve megbízottja köteles ellenõrizni és biztosítani a tartályok csepegés- és szivárgásmentességét.
(3) A jármû elõmelegítésére csak olyan eszközt, anyagot szabad használni, amely tüzet vagy robbanást nem okozhat. Erre a célra nyílt lángot használni tilos.
(4) A járó motorú jármû üzemanyagtartályába üzemanyagot tölteni nem szabad.
(5) A jármû utasterében, csomagterében elhelyezett edénybe üzemanyag töltése tilos.
62. § (1) A gépjármûtároló helyiséget és a tárolóhelyet úgy kell kialakítani és használni, hogy a gépjármûvek - szükség esetén - gyorsan és biztonságosan eltávolíthatók legyenek.
(2) Több gépjármû tárolása esetén azokat úgy kell elhelyezni, hogy a gépjármûvek ajtajai legalább az egyik oldalon teljes szélességükben nyithatók legyenek, az egymás mögött álló gépjármûvek között pedig legalább 0,80 méter távolságot kell megtartani.
(3) Az éghetõ folyadékot és gázt szállító gépjármûvet csak erre a célra létesített külön gépjármûtároló helyiségben vagy tárolóhelyen, illetõleg a más gépjármûvektõl elkülönítve szabad elhelyezni úgy, hogy azok bármelyike a többi gépjármû mozgatása nélkül kiállhasson. A jármû villamos berendezését feszültségmentesíteni kell.
(4) Gépjármûvet középület kapualjában tárolni nem szabad, egyéb kapualjban csak úgy szabad elhelyezni, hogy a gépjármû egyik oldalán a közlekedésre legalább 2 méter széles út szabadon maradjon.
(5) Gépjármûvet udvarban az ajtótól, ablaktól, kiürítésre, menekítésre szolgáló lépcsõtõl legalább 2 méter távolságra szabad elhelyezni.
(6) Gépjármûtároló helyiségben vagy tárolóhelyen éghetõ folyadékot, éghetõ gázt - a gépjármûbe épített üzemanyagtartály kivételével - tárolni nem szabad. Üzemanyagot, éghetõ folyadékot, gázt lefejteni, illetõleg a gépjármûvet üzemanyaggal feltölteni, tûzveszéllyel járó tevékenységet, továbbá a gázüzemanyag ellátó berendezésen javítást végezni tilos.
(7) A tisztán gázüzemû, a vegyes üzemû, illetõleg a kettõs üzemû jármûvet tilos elhelyezni:
a) cseppfolyós (propán bután) üzemanyag esetén:
- talajszint alatti egyedi vagy több jármû tárolására alkalmas tárolókban,
- talajszint alatti parkolókban, parkolóházakban,
- tömegtartózkodású vagy nagy forgalmú épületek alatti terekben,
- olyan jármûtárolókban, amelyekben akna, vízzár nélküli csatornaszem, pincelejárat van, vagy amelybõl talajszint alatti, illetõleg olyan helyiség nyílik, amelynek teljes levegõcseréje nem biztosított,
- ahol az átszellõzés el nem zárható módon nem biztosított;
b) sûrített földgáz üzemanyag esetén:
- tömegtartózkodású vagy nagy forgalmú épülethez közvetlenül csatlakozó zárt, át nem szellõzött terekben,
- ahol az átszellõzés el nem zárható módon nem biztosított;
c) a földszintesnél magasabb olyan építményben - kétszintes lakásokat tartalmazó egyemeletes lakóépületek kivételével - ahol az esetleges gázrobbanás a tartószerkezet összeomlását idézheti elõ.

63. § (1) A kalászos termény betakarítását lehetõleg a közút, illetõleg a vasútvonal mentén kell elõször elvégezni.
(2) A learatott kalászos terményt, szalmát a vasútvonal szélsõ vágányától és a vasútállomástól legalább 100 méter, a közúttól legalább 25 méter távolságra szabad elhelyezni. Ha a távolságok nem tarthatók, akkor a kalászos terményt, a szalmát az aratással egyidejûleg, a szálas takarmányt pedig kiszáradáskor azonnal el kell szállítani. A vasút és a közút mentén az aratást követõen legalább 3 méter széles védõszántást kell alkalmazni.
(3) Gabonatáblán dohányozni még a jármûvek, erõ- és munkagépek vezetõ fülkéiben sem szabad.
 (4) Az aratás idejére a gabonatáblától legalább 15 méterre éghetõ anyagtól és növényzettõl mentes dohányzóhelyet lehet kijelölni. A dohányzóhelyen a dohánynemû gyûjtéséhez és eloltásához megfelelõ mennyiségû vizet tartalmazó edényt kell elhelyezni.

64. § (1) A mezõn (határban) összerakott kazal, valamint a szérû és rostnövénytároló elhelyezésénél a szélsõ tárolási egység és a környezõ építményektõl a következõ tûztávolságot kell megtartani:
a) az "A" és "B" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményektõl legalább 200 métert;
b) a "C"-"E" tûzveszélyességi osztályba tartozó építményektõl legalább 100 métert;
c) a vasúti vágányoktól és a vasútállomástól - a rostnövénytároló ipari vágányát kivéve - legalább 100 métert;
d) a közúttól, erdõtõl, lábon álló gabonától legalább 25 métert;
e) nagyfeszültségû, föld feletti villamos vezetéktõl a legfelsõ villamos vezeték és talaj közötti távolság háromszorosát, de legalább 20 métert.
(2) Az állattartási telepeken a legfeljebb egy évre elegendõ alomszalma- és szálastakarmány-szükségletet üzemi tárolásnak kell tekinteni, és ezekre a 17. §-ban meghatározottakat kell alkalmazni.
(3) A szérûben csak kalászos terményt, szálas takarmányt és szalmát, a rostnövénytároló telepen pedig csak rostnövényt szabad elhelyezni.
(4) A szérûn és a rostnövénytárolón a kazlakat úgy kell elhelyezni, hogy a második sorban levõ kazal az elõzõ sorban levõ két kazal közé kerüljön.
(5) A kazlak, valamint a sorok között a nagyobb kazalmagasság háromszorosát, de legalább 20 méter távolságot kell biztosítani.
(6) A mezõn (határban) összerakott szálastakarmány-, szalma-, rostnövény- stb. kazlakat, legalább 3 méter széles védõszántással kell körülvenni.
65. § (1) A szérû és a rostnövénytároló területét az éghetõ hulladéktól, elszáradt gaztól stb. állandóan tisztán kell tartani.
(2) Dohányozni a szérû és a rostnövénytároló szélsõ tárolási egységétõl, illetõleg a más helyen lévõ kazaltól legalább 30 méter, tüzet rakni legalább 100 méter távolságra, a kijelölt helyen szabad. A tilalmakat a szérû és a rostnövénytároló bejáratainál táblákkal jelölni kell.
66. § (1) A rostnövény osztályozása esetén egy idõben legfeljebb 4 kazal, tárolási egység bontható meg.
(2) A rostnövényt kisátorozni csak a tárolón kívül és a szélsõ kazaltól 10 méteren túl szabad. A sátorozási területen minden megkezdett 10 000 m2 alapterület után 10 méteres tûztávolságot kell biztosítani.
(3) A pozdorja kazal legnagyobb megengedett alapterülete 300 m2. A kazlakat egymástól legalább 10 méter, rostkazaltól, épülettõl legalább 20 méter távolságra szabad helyezni.

67. § (1) A tarlóégetés alkalomszerû tûzveszélyes tevékenység.
(2) A tervbe vett tarlóégetés helyét, idõpontját és terjedelmét a megkezdés elõtt legalább 24 órával az illetékes hivatásos önkormányzati tûzoltóságnak be kell jelenteni.
(3) A tarlóégetést a learatott gabonatáblákon úgy kell végrehajtani, hogy a tûzterjedés irányában a hasznos vad elmenekülhessen. A tarlónak minden oldalról egyidejûleg történõ felgyújtása tilos. Az égetéshez csak a tarlómaradványok használhatók fel. A szalmát elégetéssel megsemmisíteni, lábon álló gabonatábla mellett tarlót égetni tilos.
(4) Kukoricatarló-égetésnél a (3) bekezdésben foglaltakat kell értelemszerûen alkalmazni.
(5) A cséplési hulladékokat, így pillangósvirágú magvak hulladékait és egyéb hulladékot, a fatisztogatás hulladékait (a továbbiakban: növényi hulladékok), a hernyófészkeket és az arankafoltokat - megfelelõ tûzvédelmi óvórendszabályok betartásával - csak a helyszínen szabad elégetni.
(6) Tarló- vagy a növényi hulladékégetés csak úgy végezhetõ, hogy az a környezetére tûz- és robbanásveszélyt ne jelentsen.
Ennek érdekében
a) a tarlót, illetve az érintett szakaszokat az égetés megkezdése elõtt legalább 3 méter szélességben körül kell szántani, és az adott területen az apró vadban okozható károk elkerülése érdekében vadriasztást kell végrehajtani. A fasorok, facsoportok védelmére a helyi adottságoknak megfelelõ, de legalább 6 méteres védõsávot kell szántással biztosítani;
b) a tarlóégetést 30 ha-nál nagyobb területen szakaszosan kell végezni, és csak az egyik szakasz felégetése után szabad a másik szakasz felégetéséhez hozzáfogni;
c) a tarlóégetés idõtartamára tûzoltásra alkalmas kéziszerszámmal ellátott, megfelelõ létszámú, kioktatott személy jelenlétérõl kell gondoskodni, és legalább egy traktort ekével a helyszínen készenlétben kell tartani;
d) a tarló- vagy a növényi hulladékégetés célját szolgáló tüzet õrizetlenül hagyni tilos és veszély esetén vagy ha a tûzre már szükség nincs, azt azonnal el kell oltani.
(7) A tarló- vagy a növényi hulladékégetés befejezése után a helyszínt gondosan át kell vizsgálni és a parázslást, izzást - vízzel, földtakarással, kéziszerszámokkal stb. - meg kell szüntetni.

68. § (1) A kalászos termény betakarítási, kazalozási, szalmaösszehúzási és bálázási munkáiban csak az a tûzvédelmi követelményeknek megfelelõ, legalább egy 13A és 89B vizsgálati egységtûz oltására alkalmas tûzoltó készülékkel is ellátott erõ- és munkagép, valamint egyéb jármû vehet részt, amelynek tûzvédelmi felülvizsgálatát az üzemeltetõ a betakarítást megelõzõen elvégezte, és ezt igazolja. Az igazolás egy példányát az erõ- és munkagépen el kell helyezni.
(2) Az üzemelõ erõ- és munkagép kezelõje szükség szerint, de legalább naponta egyszer köteles a kipufogó-vezeték és szikratörõ mûszaki állapotát felülvizsgálni és a rárakódott éghetõ anyagtól szükség esetén megtisztítani.
(3) A tartalék üzem- és kenõanyagot az erõ- és munkagéptõl, a kazaltól és a gabonatáblától legalább 20 méter távolságra kell elhelyezni éghetõ hulladéktól, növényzettõl mentes területen.
(4) Erõ- és munkagépen, gépjármûvön olyan karbantartás, javítás, amely nyílt láng használatával jár, vagy üzemanyag elfolyásával járhat gabonatáblán, szérûn és a rostnövénytároló területén nem végezhetõ.
(5) Munkaszünet idejére az arató-, cséplõgépet, az erõgépet és az egyéb munkagépet a lábon álló kalászos terménytõl, a tarlótól, továbbá a kazaltól legalább 15 méter távolságra kell elhelyezni, éghetõ hulladéktól, növényzettõl mentes területen. Ha a tarlótól ez a távolság nem biztosítható, akkor 3 méter széles védõszántáson kívül kell az arató-, cséplõ-, erõ- és az egyéb munkagépet elhelyezni.
 (6) Az arató-, cséplõgépet hajlékony földelõvezetékkel, akkumulátorát pedig legalább nehezen éghetõ, villamosságot nem vezetõ anyagú védõburkolattal kell ellátni.
(7) Az erõ- és munkagépet, arató-, cséplõgépet a kezelõ üzemeltetés közben nem hagyhatja el, egyéb munkát nem végezhet.
69. § (1) A szalmaösszehúzást és a kazalozást végzõ erõgép az összehúzott szalmát és kazlat csak olyan távolságra közelítheti meg, hogy az erõgép égésterméke, illetõleg annak elvezetõ csöve gyújtási veszélyt ne jelentsen.
(2) A szalmaösszehúzásban és a kazalozásban résztvevõ erõgépet a ráhullott szalmától, szénától stb. rendszeresen meg kell tisztítani.
(3) Az összehúzott szalma alapterülete nem haladhatja meg az 1000 m2-t.

70. § (1) Szellõztetéssel történõ szárítás esetén:
a) szálas takarmányt kazalozni csak akkor lehet, ha a takarmány nedvességtartalma 40-45% alá csökkent;
b) a kazlak méretének meghatározásánál a szellõzõventilátor teljesítõképességét és e szabályzat 3. számú mellékletének elõírásait kell figyelembe venni;
c) a takarmányt felületi víztõl mentesen kell a megfelelõen elõkészített kazalszárító berendezésre behordani, és - elõírt rétegvastagságig, illetõleg magasságig - kazalozni;
d) a szénát egyenletes rétegbe, tömör gócok nélkül kell teregetni. A rétegenkénti kazalozás során új réteget csak az elõzõ réteg teljes kiszáradása után szabad felrakni;
e) a kazlat beázástól védeni kell;
f) a kazal belsõ hõmérsékletét rendszeresen és szakszerûen mérni kell;
g) a szénakészítés technológiai leírását a szénakészítést végzõk részére ki kell adni.
(2) Terményszárító berendezéssel történõ szárítás esetén a tûzvédelmi elõírások megtartásáért és annak folyamatos üzemelés közbeni ellenõrzéséért az üzemeltetõ, illetõleg a kezelõ személyzet a felelõs. A szárítóberendezés üzemeltetése során a gyártó kezelési utasítását figyelembe kell venni.

Az Országos Tûzvédelmi Szabályzat egyes rendelkezései alól eltérést engedélyezõ tûzvédelmi hatóságok
1. A települési önkormányzat jegyzõje (körjegyzõ), fõvárosban a fõjegyzõ:
6. § (3)-(4) bekezdés; 9. § (2)-(3) bekezdés; 14. § (3) bekezdés; 16. § (1) bekezdés; 17. § (1)-(8) bekezdés; 22. § (1)-(2) bekezdés; 23. § (1)-(4) bekezdés; 29. § (1)-(2) bekezdés; 30. § (1) bekezdés; 31. § (1)-(4) bekezdés; 39. § (2), (3), (6) bekezdés; 46. § (1)-(11) bekezdés; 47. § (1), (3) bekezdés; 48. § (1)-(3) bekezdés; 49. § (1), (4), (5), (8) bekezdés; 51. § (2), (4) bekezdés; 52. § (1), (3) bekezdés; 53. § (2) bekezdés; 56. § (4) bekezdés; 57. § (2), (4) bekezdés; 62. § (1)-(6) bekezdés; 63. § (1)-(4) bekezdés; 64. § (1)-(6) bekezdés; 65. § (1)-(2) bekezdés; 66. § (1)-(3) bekezdés; 67. § (2)-(5) bekezdés; 68. § (3)-(6) bekezdés; 69. § (3) bekezdés és 1-3. számú mellékletek.
2. Az országos parancsnok az 1. pontban nem említett rendelkezésektõl.