Madridban 1998-ban díszes albumot jelentettek meg. Bőrbe volt kötve, a vastag könyv gerincén aranyozás volt olvasható; 480 x 330 milliméteres nagyságú. Több mint 600 oldalas, 3000-nél több fényképpel. Az árát nem hozták nyilvánosságra. A díszes könyv nem más, mint az Aranygyapjas Rend története.
Három nagy részből áll. Az első része felvázolja a Rend történetét, az alapítástól napjainkig, tíz kronológiai részre osztva a múltat. A második rész tartalmazza annak az összes lovagnak a jegyzékét, akik viselték vagy viselhetik a jelvényeket, 1200(!)-an vannak eddig. A harmadik nagy egység a dokumentáció, ebben vannak a mutatók, a forrásjegyzék, a bibliográfia.
Az igazság az, hogy az 500. évforduló még 1996-ban volt, akkor csak az ötlet született meg Don Micolás Cotonery Cotoner, Mondejar XX. márkijának fejében, aki maga is az Aranygyapjas Rend lovagja – mondván, hogy meg kellene ünnepelni ezt a nevezetes dátumot. Spanyolországhoz akkor került a Rend, amikor Szép Fülöp főherceg, Burgundia hercege, és Dona Juana, Kasztilia és Aragónia főhercegnője összeházasodtak (Dona Juana a jövendő spanyol királynő volt).
A másik hely, Madridon kívül, Dijon városa volt, ahol a 600 éves évfordulót ünnepelték, pontosabban a Rend alapítóját, Jó Fülöpöt, Burgundia hercegét. Ez a mindenképpen nevezetes, az egyik legnagyobb kitüntetés története az ókorba nyúlik vissza.
Az ókori legenda szerint Ino,
Orcomenos királyának Atamentének második felesége nem szívlelhette a király
első házasságából, Mefelétől származó gyerekeket. Ez a királynő megmentette
az életüket. A két gyermeket: Frixot és Helét elküldte Kolkiszba egy arany
bikabőrért, Aia királyához. Csak Frixo érkezett meg. A másik testvér, Hele
a tengerbe fulladt. (Ezt a helyet nevezik ma Hellespontusnak). Frixo megérkezett
a célba, összeházasodott a király lányával, Kalkiopéval. Az aranyozott
gyapjút Zeusznak ajánlották, aztán egy fára akasztották föl, és sárkány
őrizte. Az Argosz hajó matrózai, az argonauták nem tudtak belenyugodni
abba, hogy a gyapjú nem Orcomenoszé, és elhatározták, hogy visszaszerzik.
Hála Medeának, a király lányának, aki elaltatta a tűzokádó sárkányt, Jázonnak
sikerült még ilyen lehetetlen körülmények között is kiszedni a sárkány
fogai közül a gyapjút és visszahajózni Orcomenoshoz.
A legenda átváltozása
Amikor Burgundiában megalakult a Rend és megszületett a jelvény, már jellegzetesen középkori ideológiát tükrözött. A Rend elsődleges célja Isten dicsőségének hirdetése, a vallás, a katolikus hit védelme, Szűz Mária és Szent András, Burgundia védőszentjének tisztelete. Másodsorban a lovagság és a lovagiasság és a “jó szokások” tisztelete. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a rend nem áll összefüggésben a területtel, (mint például a Máltai Lovagrend) hanem a “vér jogán”, az alapítók, illetve a Nagymester nevezi ki őket.
Eredetileg az első alapszabály – 1431 novemberében született – 21 lovagban határozta meg a rend tagjainak létszámát. Ez a szám lényegében nem változott. Az egyház nagy befolyása miatt, miután “kényelmetlen erkölcsi kérdéseket” vetett fel az őslegenda, az ősi mítosz Jázonát a Biblia Gedeonjára változtatták. Gedeon többszörös csodát művelt akkor, amikor egyszer úgy tett csodát, hogy nem hagyta kiszáradni a gyapjút, más alkalommal vizet fakasztott (facsart) belőle. A Bírák Könyvének Gedeonja így győzte le a madianitákat a Biblia szerint...
Guillaume Fillastre, az egyik nagymester még ennél is tovább ment. Szerinte Jázon tette és a legenda a nagylelkűség szimbóluma lett, Jákob az igazságosságé, Gedeon (Gidon) a kegyelem, a bölcsesség jelképe, Mesa vagy Moáb a hűség; Jób a türelemmé, míg Dávid a kegyelemé és a kegyességé...
Ezekből az ún. lovagi erények maradtak fenn. A Rend lovagjait életük végéig nevezik ki. Csak kivételes esetekben lehet valakit kizárni a Rendből, eretnekség, a feljebbvalóval szembeni hitszegés, és aljasság esetén és akkor, ha megfutamodik valaki a csatamezőn...
A Rend, a jó kormányzás elősegítése érdekében, 4 tagú vezető testületet tart fenn: egy kancellár (a nagymester) a Gracier (bírói feladatokkal megbízva), a kincstárnok és a fegyverek királya (Rey de Armas) afféle fegyvermester, bár az utóbbi szerepe jelképes.
A római pápa 1433-ban hagyta
jóvá a rend megalakulását. A Rend öltözete (a spanyol és osztrák Habsburg-ág
szétválása, illetve megszűnése után) a következő. A spanyoloknak nincs
köpenye. Az osztrák Rend öltözete: skarlát bársony öltöny, felette köpeny.
Bíborvörös föveg, veres cipők és harisnyák. Sokkal ismertebb a híres jelvény.
A Rend jelvénye
Az eredeti (még a középkorból származó) jelvény egy tűzzománc berakásos B betűt formázó díszes lánc, amelyről középen lóg le az aranyozott birkabőr. Illusztrációként III. Fülöpöt (1598–1621) mutatja az ábra, teljes díszben, tehát köpennyel és harisnyával együtt.
Érdekes módon Magyarországon
a Habsburg-császárok révén nem a bársonyszalagon viselt változatot ismerik,
hanem a módosított (leegyszerűsített) variánsát. Ezzel ábrázolták Ferenc
József császárt és IV. Károly császárt is. Ez egy egyenruhához hordott
tűzzománcos kis lánc, a gallér összekapcsolásánál lóg a nevezetes birkabőr.
Mányoki Ádám híres festményén II. Rákóczi Ferenc is viseli az Aranygyapjas
Rendet, vörös bársony szalagon. Érdemes elgondolkodni azon, ha a császári
ház iránti hűséget (is) jutalmazták, miért kaphatta meg a Rendet a birodalmi
herceg és későbbi fejedelem (?).
Akik most viselhetik
– János Károly király, a Rend nagymestere. A spanyol folyóiratban van egy jegyzék az 1977-től adományozott jelvényről.
– Fernandez Miranda, Fernandez Miranda hercege, Spanyol grand (1977)
– Don Nicolás Cotoner Y Cotoner, Mondejón márkija. Spanyol grand (1977)
– Fülöp herceg
– Borbón Y Borbón Y Grecia. Asturias hercege (1981)
– Don José Maria Pemán író, nyelvész, akadémikus (1981)
– XVI. Károly Gusztáv svéd király (1983)
– I. János, Luxemburg nagyhercege (1983)
– V. Olaf norvég király (1983)
– Aki Hito japán trónörökös (1985)
– Husszein Bin Tabl, Jordánia királya (1985)
– Beatrix holland királynő (1985)
– II. Margit dán királynő (1985)
– II. Erzsébet Anglia királynője (1985)
– Don Beltrán Osorio Y Diez de Rivera. Albuguergue XVII. hercege, spanyol grand (1983)
– II. Albert belga uralkodó (1994)
– V. Harald norvég király (1995)
Hittoria del Toisón de oro (Az Aranygyapjas Rend története). Blanco Y Megro, 1998. december 52–61 p.
Rozsnyai Jenő