Vagyonos rabszolgák az ókori Athénban

A szerző kiindulópontja az alábbi történelmi tény: a klasszikus Athénban egyes rabszolgák mint üzletemberek vagy mint állami hivatalnokok jelentős vagyonra és tekintélyre tettek szert, s ennek ellenére jogilag mégis rabszolgák maradtak. A philadelphiai egyetem neves professzora tanulmányában elsősorban arra keres választ, hogyan tölthettek be rabszolgák ilyen előkelő társadalmi pozíciót, s mi gátolta meg e rabszolgák felszabadulását.

Cohen álláspontja szerint az egyes rabszolgarétegek felemelkedésének legfőbb társadalmi oka a szabad athéniak munkavállalással kapcsolatos erkölcsi felfogása volt. Athén polgárai ugyanis nem szívesen vállalkoztak beosztottként hosszabb ideig tartó munkavégzésre. Egy-két napra még el-elszegődtek dolgozni valahová, a huzamosabb szolgálat azonban megalázó lett volna számukra. Azok a szabadok, akik nem tudtak megélni vagyonukból vagy saját, önálló vállalkozásukból, általában a népgyűlésen való részvételért kapott díjazásból fedezték megélhetésüket. Az alkalmazotti réteg így Athénban szinte kizárólag rabszolgákból verbuválódott, akik viszont ily módon alapos jártasságot szerezhettek mind az üzleti, mind a hivatali ügyekben.

A rabszolgák helyzete az athéni társadalomban egészen más volt, mint Rómában. Bár a házközösségen belül teljesen jogfosztottak voltak, a házközösségen kívüli társadalmi és gazdasági élet számos területén ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a szabadok. Például jelentős összegeket vehettek fel mindennemű ellenőrzés nélkül a bankoktól, szabadon köthettek üzleteket, és semmi sem gátolta azt, hogy egy rabszolga a bíróság előtt peres félként vagy tanúként eljárjon. Tény, hogy Athén üzleti életében – különösen a pénzügyi szférában – a vezető szerepet rabszolgák játszották. Athén legnagyobb bankjának vezetői például a források szerint egytől egyig rabszolgák voltak. Ezek az ügyes, megfelelő szakértelemmel rendelkező és szorgalmas rabszolgák fokozatosan gyarapíthatták saját vagyonukat. A különféle üzleteket ugyanis a saját nevükben bonyolították le, s az elért nyereséget megtarthatták, gazdáiknak csupán hasznuk egy részét – gyakran egy fix pénzösszeget – kellett átadniuk.

Az amerikai szerző tanulmányában rámutat arra, hogy e vagyont és tekintélyt szerzett rabszolgák felszabadulását leginkább a felszabadítás jogi következményei gátolták. Ebből a szempontból az athéni jogot érdemes összevetni a római joggal. Rómában a felszabadított rabszolga jogilag nem szakadt el gazdájától: a libertinus számos kötelezettséggel tartozott felszabadítójának, így például rendszeresen munkát kellett végeznie számára, s a patrónus többek között öröklési joggal is rendelkezett libertinusa után. A felszabadított rabszolga így Rómában még jelentős hasznot hajthatott volt gazdájának. Athénban ezzel szemben a felszabadítás ténye mindenfajta jogi kapcsolatot végérvényesen megszakított a felek között. Az athéni rabszolgatartót ezért a római gazdánál jóval nagyobb anyagi veszteség érte egy-egy rabszolga felszabadításakor. Így nem csoda, hogy Athénban sokkal kevesebb rabszolga szabadult fel, mint Rómában. A felszabadítás helyett itt inkább az volt jellemző, hogy a rabszolgák a családjukkal együtt elköltöztek uruktól, külön háztartást vezettek, önállóan gazdálkodtak, s bár de iure rabszolgák maradtak, de facto szabadokként éltek. Szabadságuk csak annyiban volt korlátozva, hogy urukkal szemben bizonyos gazdasági kötelezettségek terhelték őket: munkájuk eredményének bizonyos részét időszakonként kötelesek voltak átadni gazdájuknak. Helyzetük így sokban hasonlított a római felszabadított rabszolgákéhoz.

A tanulmány jelentősége főként abban rejlik, hogy a szerző az ókori világ még viszonylag feltáratlan, széles körben kevéssé ismert társadalmi, gazdasági és jogi összefüggéseire világít rá. Külön emeli a munka tudományos értékét a témához kapcsolódó antik források (elsősorban Démoszthenész, Xenophón és Arisztotelész műveiből vett részletek) gazdag bemutatása.

Edward E. Cohen: The wealthy slaves of Athens: legal rights, economic obligations (Athén vagyonos rabszolgái: törvényes jogok és gazdasági kötelezettségek). In: Le monde antique et les droits de 1'homme (Actes de la 50e Session de la Société Internationale Fernand De Visscher pour l'Histoire des Droits de l'Antiquité, szerk.: Huguette Jones), Bluxelles, 1998., 105–129. p.
Sáry Pál