Klió 1999/1.

8. évfolyam

Az 1598-as váradi hadjárat oszmán forrásai

A hosszú háború 400 éves évfordulója kapcsán 1994. április 6–8-a között a budapesti Hadtörténeti Intézetben rendezett konferenciára sikerült két kiváló török történészt is meghívni.

Közülük Mehmet Ipşirli professzor arról nevezetes, hogy néhány évvel ezelőtt újraalapította a levéltár tanszéket az Isztambuli Egyetemen, illetve hogy két kötetben kiadta Musztafa Szelániki igen jelentős krónikáját, amely éppen az 1591 és 1600 közti évek eseményeit írja le részletesen.

A másik török résztvevő Feridun M. Emecen professzor volt, aki Ipşirlinél fiatalabb ugyan, de sokirányú és fáradságot nem ismerő munkássága révén a legmegbecsültebb történészek közé tartozik hazájában. Már doktori disszertációjával felhívta magára a figyelmet. Szemben sok más hasonló munkával, ő nemcsak kiadta, hanem igen alaposan fel is dolgozta azokat a deftereket, amelyek a XVI. századi oszmán népesedés- és gazdaságtörténet fő forrásai. Az értekezés XVI. asˇrda Manisa kazâsˇ = A maniszai kaza (bírósági terület) a XVI. században címen 1989-ben jelent meg Ankarában. Azóta is nehéz olyan tanulmánykötetet vagy folyóiratszámot kézbe vennünk, amelyben ne találnánk egy elmélyült Emecen-cikket. Ezekből mindig kitűnik szerzőjük szerteágazó forrásismerete és a külföldi szakirodalomban való alapos tájékozottsága; ez utóbbi sajnos általában nem jellemző török kollégáinkra.

Örültünk tehát, hogy a konferencián éppen ők ketten képviselték hazájukat, majd várakozással tekintettünk angol nyelvű előadásaik megjelenése elé. Aztán lassanként kiderült, hogy a szimpózium anyagának kiadásához a pénzforrások hiányoznak. Feridun Emecen végül az Isztambuli Egyetem Történeti Intézetének folyóiratában törökül tette közzé tanulmányát, egy olyan kötetben, amelyet Münir Aktepe professzor (1917–1996) emlékének szenteltek. (Ő főleg a XVIII. századdal foglalkozott behatóbban, de kiadta pl. a Szigetvári szandzsák egyetlen, 1579-ből fennmaradt kánunnáméját, azaz ‘törvénykönyvét’ is.)

A jócskán kibővített és függelékekkel ellátott dolgozat elsősorban kortárs, sőt szemtanú krónikások beszámolói alapján próbálja rekonstruálni az 1598-as, Várad elleni sikertelen hadjárat lefolyását, s – érthető módon – csak kisebb mértékben támaszkodik levéltári forrásokra. A négy történetíró egyaránt viszonylag fiatal írnokként élte át a szóban forgó ostromot. Hárman közülük biztosan jelen is voltak ott. Haszánbejzáde a vállalkozás fővezére, Szaturdzsu Mehmed pasa mellett szolgált, Abdülkadir efendi a pattantyúsok papírmunkáit végezte (innen Topcsular Kjátibi mellékneve), Ibrahim Pecsevi pedig az akkori ruméliai beglerbég, Lala Mehmed pasa közelében sürgölődött. A negyedik személyről, Mehmed bin Mehmedről nem deríthető ki egyértelműen, hogy hol tartózkodott a kérdéses időszakban, de – Emecen szerint – kifejezésmódja közvetlen tapasztalatokat tükröz. Hadd tegyem hozzá: valamennyi mű viszonylag (köz)érthetően íródott, nem pedig a kevesek számára követhető, hasonlatokkal és szóképekkel agyonzsúfolt prózastílusban, amelynek ekkor is voltak képviselői.

Megfigyelhető tehát, hogy mind a négy férfiú kicsit más szemszögből látta az eseményeket, s így olyan részletekre is kitért, amelyekre társai nem. Máskor persze ellentmondanak egymásnak, s ilyenkor nehéz eldönteni, kinek is van igaza. A gondos elemzés eredményeként bizonyosra vehető, hogy az oszmánok eredendően rablóportyát terveztek csak Erdély ellen, de aztán – félretájékozódva és rosszul felmérve a vár véderejét – változtattak a terven: előbb Váradot akarták elfoglalni, s csak utána bátorkodtak volna beljebb merészkedni. Tény, hogy a más céllal útra kelő sereg ágyúkkal meglehetősen gyengén volt ellátva, ám nem annyira, mint Pecsevi alapján eddig véltük, aki mindössze három darabról szólt. Abdülkádir efendi e téren sokkal több információval rendelkezett, s ő összesen húsz különféle lőalkalmatosságot sorolt fel. A sikertelenségben nagyobb szerepe volt a Becskereknél elvesztegetett közel két hónapnak, ám úgy tűnik, a tatár kánt mindenképpen meg akarták várni, bízva embereinek a becsapásokban való nagyobb jártasságában.

Az esettanulmánynak nem szándéka, hogy következtetéseit az európai források tanúságával szembesítse. Ezt én sem kísérlem most meg, csak két apróságra térek ki. Hajlamosak vagyunk gyanúsnak tartani, ha megvert katonák az alkalmatlan időjárást hibáztatják a fiaskóért. Ezúttal is azt olvassuk, hogy a sok eső miatt kellett visszavonulni a falak alól. Csakhogy a másik oldal is ugyanerre panaszkodik (Illésházy kijelentéseit l. Magyarország hadtörténete. I. Szerk. Borus József. Budapest, 1984, 222), igaz, nekik Buda vívásával kellett kényszerűen felhagyni. De a mindkét oldalról egyformán elhangzó állítás alapján elhihetjük: csapadékos volt 1598 októbere.

Másik megjegyzésem az ostromok tartamára vonatkozik. E témában kicsit laikusként azt várnám, hogy a XVI. század végén napra meg lehessen mondani, mikor dördült el az első lövés, s mikor az utolsó egy adott hadszíntéren. De úgy érzékelem, nem egészen így van. Emecen szerint október 2-tól november 3-ig próbálkoztak az oszmánok Várad megvételével, Buda kézre kerítésével viszont ennél egy nappal hamarabb hagytak fel a Habsburgok. Hazai kézikönyveink picit másként rögzítik a dátumokat, de korántsem egységesen. A Magyarország történeti kronológiája szerint Várad október 3. és november 3. között volt körülvéve, s pont e napon távoztak Buda alól is az október 5. óta ott időző katonák. A Magyarország története 1526–1686 nem ad kezdő dátumot Váraddal kapcsolatban, Budánál pedig csak november 2-ig állomásoztatja a hadakat (a másik két dátum azonos). Az imént idézett Magyarország hadtörténete szerint viszont Szaturdzsi Mehmed már szeptember 29-én megérkezett Váradhoz s november 3-ig maradt ott, Buda viszont október 4. és november 1. között védekezett a Habsburg-rohamok ellen. Elismerve, hogy 400 év távlatából plusz mínusz egy nap látszólag nem bír jelentőséggel, a korabeli szenvedő alanyoknak távolról sem volt mindegy, hogy azért vesztették szeretteiket, mert pont egy nappal előbb kezdődött vagy ennyivel tartott tovább az ostrom...

Feridun M. Emecen, Onbeş Yil Savaşlari tarihinden bir safha: Osmanlˇ kaynaklarˇna göre 1598 Varad seferi (Egy szakasz a 15 éves háború történetéből: az 1598-as váradi hadjárat az oszmán források tükrében). Tarih Enstitüsü Dergisi (Prof Dr. Münir Aktepe’ye Armagan) 15 (1995–1997), 265–303.

Dávid Géza