Klió 1998/2.

7. évfolyam

Régészet

Tankönyv – történelem szakos főiskolai hallgatók részére. Szerzője a Szibériai Kemerovoi Egyetem tanszékvezető tanára. A címnél kissé szűkebben értelmezve, a kötetben valójában Európa régészetéről kapunk áttekintést az őskortól kezdve egéssen a Kr. u. XVI. századig, 24 fejezetben. A könyvhöz rövid terminológiai szótár (408–415. old.) és időrendi áttekintő táblázat csatlakozik (405-407. old.), de ez az utóbbi csak az őskort foglalja magában, a vaskorszakig, viszont felsorolja a legfontosabb oroszországi és kaukázusi régészeti kultúrákat is. Bibliográfiája fejezetenként átlag 15, csupán csak a legfontosabb munkákat tartalmazza, ami főiskolai fokon elégséges, hiszen ezekben a felsőoktatási intézményekben nem folyik régészképzés. A Szovjetunióban régebben kiadott hasonló munkák – elsősorban a moszkvai Arcihovszkij professzor háromszor is kiadott könyvére gondolunk – más célt követtek, az elsőéves egyetemi régész hallgatók oktatását is szolgálták a főiskolai hallgatókon kívül.

Bevezető fejezetében (6–25. old.) általánosságban ír a régészet fogalmáról, és figyelemreméltó és ritka dolog benne a marxizmussal kapcsolatos módszertani tévelygés bátor kritikája (24. old.). Egyúttal bírálja a kulturológiai irányzatot is a régészetben, amely bizonyos korszakok alapvonásait, trendeket hagy figyelmen kívül. Mindezt – helyesen – az orosz és a szovjet régészet történetére „fűzi fel”. Ennek a fejezetnek az irodalomjegyzékében három, orosz nyelvre 1952 és 1991 között lefordított magasszintű népszerűsítő „nyugati” könyv is szerepel, ilyenek még ritkábban a többi fejezetekben is előfordulnak. A ritkaság oka az, hogy keveset fordítottak le közülük.

Ami a rajzos illusztrációkat illeti, azok jók, egyöntetű jellegűek, térképek és rekonstrukciók vannak köztük, de sajnos hiányzik róluk a lelőhelyekre történő utalás. Egy-két helyen pedig meg van nevezve a forrás, a szerző neve szerepel, az irodalomjegyzékből viszont már hiányzik.

Martinov professzor elsősorban ősrégész, ezért a szakterületéhez közelebb álló fejezetek jobban sikerültek. A szerző ismeri a friss szakirodalmat, stílusa világos, jól tekinti át azt a sokféle régészeti kultúrát, melyet a jelzett földrajzi térség és az időhatárok megkívántak. Természetesen csak a legfontosabbakra gondoltak. Néhány problémát ugyan nem érint, mint pl. az ázsiai hunok kultúrájának eredetét.

A kötet a célnak megfelel és jobb, mint a korábbi hasonló tankönyvek. Magyarországon sem ártana már valami hasonló kiadása. A Régészeti Kézikönyv ugyanis más típusú tankönyv volt, 1954-ben jelent meg. Egy, a Martinovéhoz közel álló jellegű kötet megírását nálunk megnehezíti például az, hogy a magyar régészet történetét összefoglalóan még nem írták meg. Oroszországban viszont ez már a kijevi V. F. Gening részéről megtörtént. Mint jó példát ismertettük Martinov professzor 10 000 példányban megjelent könyvét. Hasonló újabban született már nálunk is, Debrecenben, a KLTE-n, ahol a néprajz szakos hallgatók számára adtak ki jól sikerült régészeti tankönyvet.

A. I. Martinov: Archeologija (Régészet). Moszkva, 1996. 415 p., rajzokkal illusztrálva

Erdélyi István