Klió 1997/3.

6. évfolyam

Jan Masaryk

Jan Masaryk a Csehszlovák Köztársaság alapító elnökének a fia volt. 1991-ben a prágai Közgazdasági Főiskolán elhatározták egy központ létrehozását a nemzetközi kapcsolatok kutatására, Jan Masaryk nevén, később róla elnevezett alapítvány is létrejött. Ez és a főiskola rendezett 1996 szeptemberében kétnapos ülésszakot születésének 110. évfordulóján, ennek az ülésszaknak az előadásait adták ki ebben a kötetben.

Otto Klička, az alapítvány elnöke a konferencia teendőiről és Masaryk mai jelentőségéről írt bevezetőt. Ő értette meg először az emberi dimenzió jelentőségét. Antonín Sum, az alapítvány titkára ugyancsak Masaryk hagyatékáról értekezett, s ennek kapcsán arra utalt, hogy az egész cseh történelem személyiségeit kell értékelni. Csehország a nyugati keresztény kultúra része. Benešhez képest Masaryk hajlékonyabb volt. Halálával kapcsolatban egyértelműen az öngyilkosság mellett foglalt állást. Eduard Goldstücker emigráns egyetemi tanár személyes élményeit mondta el angliai és 1948 előtti hazai találkozásaikról. Az öngyilkosság vagy a gyilkosság alternatíváját nyitva hagyja.

Ezután következnek a szakmai előadások. Vladimír Kopal beszámol arról, hogy 1947-ben Masarykot választották meg az ENSZ-társaságok szövetségének az elnökévé. A kisállamok nemzetközi jelentőségét hangsúlyozva utal arra, hogy Masaryk mindig a béke és a szociális gondoskodás embere volt. Karel Krátký izgalmas bestzámolót ad a Marshall-terv elfogadása vagy elvetése körüli harcokról. Beneš jóváhagyásával 1947. július 2-án Masaryk mint külügyminiszter elfogadta a nemzetközi tárgyalásra szóló meghívást, ki akarta kérni a szovjetek beleegyezését. A szovjet vezetésen belül is harc folyt az elfogadás vagy elutasítás kérdésében. Július 8-án csehszlovák kormánydelegáció utazott Moszkvába, Gottwald miniszterelnök előzetesen tárgyalt Sztálinnal, másnap este fogadta Sztálin az egész küldöttséget és az elutasítást szorgalmazta. Masaryk Csehszlovákia nyugati kapcsolataira hivatkozva az elfogadás mellett érvelt, azután kompromisszumos javaslatot tett: a kormányküldöttség utazzon el a konferenciára, de a második napon hagyja el. Sztálin azonban, nagyon dühösen, ezt is elvetette. Kimondta, hogy március 10-én délutánig a csehszlovák kormány utasítsa el a részvételt, arra hivatkozva, hogy más szláv országok is elutasították. Gottwald hazaérkezve tárgyalt Benešsel, aki szélütése következtében félig öntudatlan volt, Gottwald szerint beleegyezett a megoldásba, a szerző is valószínűnek tartja, hogy egészségesen is ezt tette volna. Masaryk még a repülőgépen hazafelé azt mondta, ez „Finis Bohemiae”, és hogy úgy indult Moszkvába, mint egy független állam külügyminisztere, és Sztálin lakájaként tér haza. Személy szerint is nagy csapás volt számára a látogatás, mert úgy sejttette, hogy Sztálin háborúra készül. Robert Kvaček Nehéz küldetés címen Masaryk harmincas évekbeli szerepét tárgyalja, amikor londoni követ volt és szembe kellett szállnia az appeasement-politikával, eredménytelenül.

Az irodalomtörténész Antonín Měšťan Masaryk és a művészetek kapcsolatát mutatja be. Masaryk jól zongorázott, néha művészi karrierre is gondolt, de a modern képzőművészethez nem volt érzéke. Maga mondta, hogy nem sokat olvasott. Věra Olivová részletesen ismerteti Masaryk londoni jelentéseit az 1938-as őszi csehszlovák válság idején. Márciusban az angol külögyminiszter még azzal nyugtatta meg, hogy Anglia nem hagyja cserben Csehszlovákiát. Ellenezte a szudétanémet területek átadását. Chamberlain angol miniszterelnököt gyengén informált kisembernek nevezte. December 6-án kelt utolsó hivatalos jelentése. A követség épületében atyja arcképét maga vette le a falról, nehogy valamelyik alkalmazottnak kelljen ezt megtennie. Alexandr Ort politológus részleteket ismertet életéből. Akarata ellenére lett diplomata. Mint követ, többször beszélt telefonon is Benešsel, ezeket a beszélgetéseket a németek lehallgatták. Az angol rádióban tevékenykedett. 1939-ben London lett a cseh emigráció központja, ez felértékelte személyét. Amikor 1940-ben megalakult az emigráns kormány, ő lett a külügyminiszter, a londoni rádió útján bíztatta honfitársait. Nem tudták az emigrációban szembeállítani Benešsel. Csak 1945 júliusában tért haza. Népszerű volt széles körökben. Demokrata volt. Amikor 1946-ban szembekerültek egymással a háborús szövetségesek, ezt ellenezte, mert melyik oldalra álljon? Az emberi dimenzió figyelembevételével megelőzte korát. Az egyenlőség híve volt, érdekelte a közemberek sorsa. Olvasmányai és tapasztalatai tették humanistává. Szerinte a humanizmus a családban kezdődik. Az embereknek akart szolgálni. Kitűnően értett ahhoz, hogy a dolgokat tömören fejezze ki.

A diplomata Vratislav Pěchota Masaryknak az ENSZ-hez fűződő kapcsolatait tárgyalja. Részt vett kormánya nevében az alapító közgyűlésen. Felvetődött az, hogy 1946-ban főtitkár vagy a közgyűlés elnöke legyen, de ez nem valósult meg. Londoni éveiből sok barátja volt, itt újakat szerzett hozzá, nagy tekintélye volt. A megnyitóülésen a 11 szónok egyike volt, ő írta alá országa nevében a Chartát. A lengyel részvétel ügyében Molotov parancsára a szovjetbarát lengyel kormány képviselete mellett szavazott, nem nagy meggyőződéssel. Igyekezett mindkét féllel jóban lenni. A következő két közgyűlésen is ő képviselte országát. Igyekezett a szervezetet a szociális kérdések felé fordítani. Az 1947-es közgyűlés után sokan azt javasolták neki, ne menjen haza. 1948 januárjában Prágában beszélgetett Trygve Lie főtitkárral, panaszkodott a kommunistákra. Mojmír Povolný tanulságokat von le Masaryk szellemében: erkölcsi megújhodásra van szükség. Csehszlovákia felbomlása a csehek számára is veszteség. A németek kitelepítése jogos volt. Az emigráns szerző szerint Csehországnak nem kell „visszatérnie” Európába, hiszen mindig is oda tartozott. Antonín Seifert a diáksággal való kapcsolatait elemzi. Nem volt jó tanuló, a családi légkör számára túl intellektuális volt. Egész életében annyi könyvet olvasott, mondta, mint atyja egy hónap alatt. Brno-ban, díszdoktorrá avatása alkalmából beszélt az ENSZ szociális missziójáról. Dagmar Švihlová levéltáros Masaryk korai diplomáciai tevékenységére hoz levéltári anyagot. 1919-ben ő volt a washingtoni ügyvivő, de szemrehányásokat kapott, hogy nem szervezte meg jól. Persze a külügyminisztérium szevezése is még kezdeti stádiumban volt. 1920-tól ott dolgozott, 1922-ben lett a londoni követség tanácsosa, majd 1925-től követ. Beszámolt arról, hogy angliai körökben a magyar arisztokratákat sokkal jobban kedvelik, mint a cseheket, ezen igyekezett segíteni. Jaroslav Valenta a londoni emigráns kormányon belüli tevékenységéről, sajnos keveset tud mondani, feljegyzései alig maradtak, a memoár-irodalom is csekély számú. Az egész problematikát sokáig elhanyagolták. 1940-ben folytak tárgyalások a lengyelekkel egy konföderáció ügyében, de ezeket gyakorlatilag Beneš vezette.

Az egyetlen szlovák szerző, Želmíra Zelenáková Masaryk részvételét tárgyalja a Magyarországgal folytatott béketárgyalásokon. Az eddigi szlovák álláspontot nem haladja meg: magyar részről soviniszta és reviziós felfogás mutatkozott, a csehszlovák álláspont jogos volt, Magyarország igyekezett megakadályozni a megegyezést – állítja. Ismerteti Masaryk és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter beszédeit a tárgyalásokon.

Végül néhány kortárs személyes visszaemlékezése következik. Gordon Evans 1945-48 közti kapcsolataikra emlékezik. A cseh férjhez ment amerikai Patricia Jostenová férje, Josef sorsát mondja el, aki 1945-ben került a külügyminisztériumba, 1948-ban elbocsátották. Karel Kraus három rövid történettel ecseteli Marsaryk emberi vonásait (külügyminiszterként magával vitte őt hivatali kocsijában a városba). Julius Mičko a protokolosztályon dolgozott minisztersége idején. Egyszer este egy norvég miniszterasszonyt vártak fogadásra. Masaryk a többiek előtt az egyik beosztottnak elmondta, ő is lehetne a legközelebbi külügyminiszter, hiszen van szmokingja. Az igazi utód, Vladimír Clementis hallgatott. Josef Patejdl arra emlékezik, hogy 1946-ban Párizsban egy újságírónőnek azt mondta, a csehszlovák követelés Olaszországgal szemben mindössze annyi, hogy a télre odarepülő cseh fecskéket ne egyék meg. Masaryk megdicsérte a titoktartásért.

Természetesen nem várható el a kötettől egy teljes életrajz. Sok részlet mégis kiderült. Masaryk csakugyan mint kissé bohém, az embereket szerető humanista lép elénk a cikkekből. A kötetet angol rezümé egészíti ki.

Jan Masaryk. Diplomat, státník, humanista (Jan Masaryk, a diplomata, államférfi, humanista) Praha, 1996, Vysoká škola ekonomická 223 l.

Niederhauser Emil