Klió 1997/3.

6. évfolyam

A Mussolini-ellenes merényletek

„Se avanzo, seguitemi, se indietreggio, uccidetemi, se mi uccidono vendicatemi” (Ha előretörök, kövessetek, ha meghátrálok, öljetek meg, ha meggyilkolnak, bosszuljatok meg!) – hangzott el Benito Mussolini szájából 1926. április 7-én, öt órával azután, hogy csodával határos módon megmenekült Violet Gibson, egy paranoiás ír nő revolverének golyójától. (A fenti mondatot egyébként nem Mussolini találta ki. Ő maga „a francia forradalom egyik hősének” tulajdonította, valójában a francia ellenforradalom – 1793, Vendée – egyik ifjú vezéralakjától, La Rochejaquelein grófjától származik.) Ezzel a történettel kezdik tanulmányukat az olasz szerzők, Lorenza Paoloni és Alessandro Aquaviva, amelyben a Duce ellen 1925 és 1932 között elkövetett összesen hat merényletet dolgozzák fel.

A merénylők többféle módon próbálkoztak, a végeredmény viszont mindig azonos volt: teljes kudarc. A merényleteknek azonban, sikertelenségük ellenére is, volt hatásuk: mindegyik újabb ürüggyel szolgált a fasiszta diktatúra kiépítése és megszilárdítása érdekében szükséges intézkedések meghozatalára.

A római Hotel Dragoni egyik szobájában, amely éppen a Palazzo Chigi azon erkélyével szemben feküdt, ahonnét a Duce a beszédeit szokta intézni népéhez, 1925. november 4-én letartóztatták Tito Zaniboni egykori ellenzéki képviselőt. Zaniboni már mindent előkészített a Mussolini elleni merénylethez, amikor meglepték. Mindez, természetesen, nem a véletlen műve volt. Az egykori képviselő titkára ugyanis kettős játékot űzött: nemcsak az összeesküvők barátja volt, hanem a rendőrség besúgójaként is működött. Zanibonit tettestársával, a torinói Luigi Capelloval együtt harminc év börtönbüntetésre ítélték. A merénylet meghiúsult, a fasiszták számára azonban kiváló lehetőséget kínált az egész ellenzék megrendszabályozására.

Ezerkilencszázhuszonhatot nyugodtan nevezhetnénk a Mussolini elleni merényletek évének, ugyanis három próbálkozás is történt. Április 7-én egy középkorú ír nő, a már említett Violet Gibson célzott a Duce arcára, de a golyó csak az orrát érte. A hölgy valójában eszelős volt, aki aznap már megpróbált merényletet elkövetni a pápa ellen is. Violet Gibsont szabadon engedték és kitoloncolták az országból. A fasiszta propaganda nem szalasztotta el ezt az alkalmat sem: sajtókampányt indítottak az Olaszországra leselkedő külföldi antifasiszta veszély ellen. Szeptember 11-én egy huszonhatéves kőfaragó, az anarchista Gino Lucetti hajított bombát Mussolini autójára. A bomba az autó oldalsó ablakáról a földre esett, s csak akkor robbant fel, amikor az autó már továbbhaladt, így Mussolini sértetlenül került ki az incidensből. A francia emigrációból a merénylet céljából hazatérő meggyőződéses anarchista Lucellit elfogták, a fasiszta párt főtitkára pedig a büntetőtörvények azonnali megszigorítását követelte.

Az év harmadik merényletére alig másfél hónappal később, október 31-én került sor Bolognában. Az autóján a vasútállomás felé tartó Ducére az út szélén álló tömegből rálőttek, a golyó egyik kitüntetésének szalagját átlyukasztotta, Mussolini azonban ismét sértetlenül került ki a merényletből. Az elkövetőt egy tizenhatéves, anarchista szülőktől származó ifjúban, Anteo Zamboniban vélték felismerni, akit a fasiszták helyben meglincseltek és megöltek. Az ügyben indított nyomozás alapján azonban – a „magányos merénylő” teória mellett – nem zárható ki, hogy esetleg a Zamboni család összeesküvéséről lehetett szó, s Anteo csak a végrehajtó volt. Van egy harmadik elképzelés is. E szerint a merénylet hátterében a fasiszták egy csoportja állt, akik Mussolini meggyilkolása révén tartották elképzelhetőnek, hogy visszavigyék a fasizmust a gyökerekhez. Mindenesetre a merénylet messzeható következménye az lett, hogy a királyi család és a kormányfő elleni összeesküvés esetére visszaállították a halálbüntetést.

Ezt a fajta büntetést öt évvel később alkalmazták először. Michele Schirru, egy szárd eredetű amerikai olasz anarchista 1931. február 3-án azzal a céllal érkezett New Yorkból Olaszországba, hogy a Ducét meggyilkolja. Egy igazoltatás során még aznap elfogták, terve kiderült. Schirru nem tagadott, a módosított törvény alapján halálra ítélték és kivégezték.

Az utolsó próbálkozás Mussolini meggyilkolására sok hasonlóságot mutat az előző kísérlettel. Ismét csak anarchista próbálkozott, ismét csak külföldről, ezúttal Brüsszelből érkezett, és ismét csak a terv kiagyalása történt meg. Angelo Sbardellottót 1932. június 4-én tartóztatták le Rómában, a Piazza Venezián, mint már körözött személyt, s robbanóanyagot, valamint egy töltött pisztolyt találtak nála. Bevallotta jövetele célját: azért érkezett Olaszországba, hogy bosszút álljon Michele Schirruért, továbbá, hogy véghezvigye elődje tervét, a Duce meggyilkolását. Sbardellottót szintén halálra ítélték és kivégezték. Nem akadt többé senki, aki vette volna magának a bátorságot egy Mussolini elleni merénylet megkísérlésére.

A félelem, a besúgások, a rossz előkészítés, és nem utolsó sorban, az éber rendőrség meghiúsították az összes, a Duce meggyilkolását célzó összeesküvést és merényletkísérletet. Mussolini szerencsecsillaga egészen 1945. április 28-áig fényesen ragyogott, akkor azonban a partizánok nem hibáztak.

Lorenza Paoloni–Alessandro Aquaviva: Il Duce nel mirino (Célkeresztben: a Duce) Storia, Luglio N.7, 1997, 76–81. p.

Pete László