Klió 1997/3.

6. évfolyam

XIII. Lajos a gyermek király

Érdekes cikket írt Joël Cornette a L’Histoire 1996. júniusi számában XIII. Lajos hányatott gyermekkoráról. Az uralkodó szinte minden lépését feljegyző udvari orvos, Jean Héroard páratlan beszámolóját 1989-ben publikálta szintes teljes egészében. „Az emberiség történetében ez a munka egyedi mű. A mai napig nincs olyan ember, akiről ennyi információt feljegyzett volna valaki” – írja az orvos naplójáról Pierre Chaunu. S valóban, a könyv terjedelmes, példaként megemlíthető, hogy Héroard 1605 és 1622 között 16 000 étkezést jegyzett fel, melyeket teljes egészében részletezett is.

De hogyan is kezdődött? Az 1550-ben Montpellier-ben született J. Héroard-hoz IV. Henrik a fia születésekor, azaz 1601 szeptemberében a következő szavakkal fordult „... Magát választottam a fiam, a trónörökös mellé. Szolgálja őt kellően!” A lelkiismeretes orvos megbízatását nagy figyelemmel és gondossággal látta el 1628-ban bekövetkezett haláláig. Napról napra, néha óráról órára jegyezte fel a kis herceg minden mozdulatát a legapróbb részletekig a felébredéstől kezdve az étkezéseken át elalvása pillanatáig.

A mű első része a Saint-Germain-i kastélyban eltöltött kisgyermekkort mutatja be. A megfigyelések, feljegyzések szakmai jellegűek, a gyermek növekedésével kapcsolatos észrevételeket tartalmazzák. Ennek köszönhetően betekintést nyerhetünk a kor tisztálkodási, illetve csecsemőápolási szokásaiba. Héroard Lajost egy síró, szopó, székletét ürítő, visszataszító piciny testként jellemzi. S hogy a szerencsétlen csecsemő látványa és közelsége miért váltott ki undort, azt könnyen megmagyarázhatjuk a kor kissé furcsa mosdatási módszerével: a víz helyet olajat vagy vajat használtak tisztítószerként, mellyel könnyedén átdörzsölték a csecsemő testét. Mindezek után talán nem meglepő, hogy az újszülött lábát és hasát pirosas bőrhólyagok lepték el, feje rühes lett, fülei pedig bevéreztek.

Felcseperedésének következő szakasza szorosan kötődik a robusztus alkatú, az ötvenes éveiben járó de Montglat asszonyhoz, aki a csecsemő nevelőnői szerepét töltötte be. A kis herceg 8–10 hónapos korában kezdett el gügyögni, s az állandóan őt figyelő orvost „Eona”-nak, nevelőnőjét pedig „Maman Ga”-nak nevezi el.

Az orvos naplója már az első időszaktól kezdve segítséget ad a leendő uralkodó karakterének megismeréséhez. Az idősebb korára visszahúzódó Lajos gyermekkorában elég öntudatosan viselkedett. Elsőként felsőbbrendűsége nyilvánult meg a vele együtt nevelt, de házasságon kívül született féltestvérével szemben: „... Ga mama, jobban szeretem a húgomat, mint Féfé lovagot (Féfé IV. Henrik Henriette D’Entragues-től 1601-ben született fia volt), mert míg húgom igen, Féfé viszont nem volt velem a mama hasában...”

Később jelentkeznek a dührohamok, melyek nem csak gyermekkorára voltak jellemzők. A napló szerint dühkitörései gyakoriak és igen hevesek voltak. 1601 és 1610 között az orvos 132 esetet jegyzett fel. Ezek a kitörések azonban nem kizárólag XIII. Lajos jelleméből fakadtak. A kor nevelési szokásai, brutalitása, a szülők hidegsége is hozzájárult. Maga XIV. Henrik hatalmazza fel de Montglat asszonyt a megvesszőzés alkalmazására, hozzátéve azt is: „... azt akarom, hogy véresre verje!”

Persze kellemesebb pillanatokat is átélt a kis Lajos, főként, ha háborúsdit játszhatott. Minden érdekelte, ami a hadászattal volt kapcsolatos. Héroard több mint száz alkalommal jegyzi fel, hogy a trónörökös katonásdit játszik. Másrészről 2407 utalás van arra, hogy Lajos tanul, de sajnos nem ismerjük pontosan e tanulmányai tartalmát. Annyit például tudunk, hogy a dauphin 1607-ben már egyedül olvas. Kívülről kell megtanulnia „Salamon mondásait” és Pibrac négysoros verseit, aminek az volt a célja, hogy egyfajta morális és vallási magatartásformát mutasson Lajosnak, illetve a dühödt dauphint „roi de raison”-ná alakítsa át, azaz olyan uralkodót formáljon belőle, aki képes uralkodni magán, cselekedetein; gondolatait kontrollálni tudja, mint egy igazi sztoicista. Kétéves korától kezdve tanulja latinul és franciául az első imádságokat. Hároméves korában már jól tudja a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát, valamint a Hiszekegyet. Az elméleti oktatás mellett gyakorlatias tanulmányokkal is megismertették. Ekként jegyezhették fel róla, hogy „... igencsak szerette a kőművesmesterséget és a gyakorlatias jellegű dolgokat...”. A vadászatot különösen kedvelte, melyet a közeli, vaddisznóban, rókában, nyúlban és farkasban gazdag laye-i erdőben maga is űzött.

Lajos életében 1610 fontos fordulópont. Egy májusi délutánon meggyilkolják apját. A nyolv és fél éves dauphin hirtelen király lett. Most következnek csak az igazán nehéz évek a fiatal XIII. Lajos életében. Úgy kezelik, mint egy gyermeket, nem szeretik, anyja sem. Medici Mária minden lépését irányítja. Az ifjú király fél, rémálmok gyötrik. 1612. aug. 3-án hajnali egykor is felébred, majd reggel, amikor megkérdezik, hogy aludt, elmeséli rossz álmát: „... azt álmodtam, hogy egy felakasztott embert volt az udvaron, és a kísértetek meg akartak verni...”

A következő megpróbáltatása a spanyol infánsnővel, Ausztriai Annával kierőszakolt házassága volt. Az orvosi napló részletesen beszámol az ifjú pár első intim találkozásáról, melyre 1616 novemberében Bordeaux-ban került sor. „... Lajos fél hatkor a szobájába kísérte a királynét. Majd mivel fáradt volt, maga is visszavonult saját szobájába és lepihent. A kísérete, hogy önbizalmát fölkeltse, vaskos történetekkel szórakoztatta az ifjú férjet. De sajnos szégyellte magát és nagyon félt. Végül sikerült őt felbátorítani. Papucsát kérte, majd felvette hálóruháját, és nyolc órakor bement felesége szobájába, ahol az anyakirálynő jelenlétében befeküdt felesége mellé. Negyed tizenegykor tért vissza. [...] Megkérdeztük tőle, hogyan csinálta, s Lajos így válaszolt: »... megkérdeztem tőle, akarja-e, mire ő azt felelte, hogy nagyon szeretné«...”

A házasélet gondjainál nagyobb problémát jelentett az ifjú uralkodó számára az uralkodói poszt átvétele. A Királyi Tanács ajtaja általában csukott volt előtte. Először, még apja engedélyével 1609. július 2-án jelenhetett meg a Tanács ülésén, de ezt másodjára már csak 13 éves korában tehette meg. 1616 májusától 1617 áprilisáig csak 29 alkalommal vehetett részt a Királyi Tanács ülésén. Lajos ezt a megaláztatást nehezen tűrte, mint ahogy erre Nicolas Pasquier 1617. áprilisi levele is jól rámutat: „... Egy alkalommal Lajos saját maga merészkedett elmenni a Tanács ülésére, azért, hogy megtudja, miről folyik a tanácskozás. Az anyakirálynő, amikor meglátta, rögtön felállt és a fiát karjánál megragadva az ajtóhoz vitte, majd távozásra szólította fel, megkérvén arra, hogy hancúrozásait máshol folytassa. De ő akkor már nem volt gyermek. Arca égett a szégyentől...”

Néhány nappal később, 1617. április 24-én Concinit, Medici Mária kegyeltjét meggyilkolta Vitry, az őrség parancsnoka a Louvre egyik udvarában. „Nagyon köszönöm önöknek, ettől az órától kezdve király vagyok...” mondta a hírt közlő Ornano ezredesnek.

Személyiségéből fakadóan sohasem vált erőskezű uralkodóvá. Mint kortársai is megjegyezték, a melankólia, a közszereplés való félelme, a szándékosan keresett magányossága végigkísérte életét. Visszhúzódott, menekült, főként az udvartól. Előbb a vadászatokban talált vigaszt, amit már ifjú kora óta kedvelt, később pedig az épülő Versailles lett menedékhelye. S hogy élete miért alakult így, gyermekkorát nézve, Heroard feljegyzéseinek köszönhetően talán nem kérdéses. De azt sem szabad elfelejteni, hogy tudatában volt gyengeségének, hibáinak, s mindenképpen dicséretére válik az a döntése, hogy az irányítást átengedte annak a Richelieu-nek, akit sohasem szeretett.

Joël Cornette: Louis XIII, enfant-roi (XIII. Lajos, a gyermek király) L’Histoire No 200 juin 1996. 8–9.

Kisérdi Viktória