Klió 1997/3.

6. évfolyam

Jeanne d’Arc útja Domremytől a máglyáig

Jeanne d’Arc (némely források szerint d’Ay) nagy valószínűséggel 1412. január 6-án született a Vogézekben található Domremyben. A francia királysághoz tartozó város a Bar hercegségnek volt alárendelve, így Jeanne nemzetiségét tekintve francia volt, bár a kortársak, így Francois Villon is „Lorraine”-nek, azaz lotharingiainak nevezte, azon oknál fogva, hogy a szomszédos Lotharingiai Hercegség akkortájt a Német-római Császárság része volt.

A családról annyit tudunk, hogy az édesapa, Jacques d’Arc jómódú földműves volt, az édesanyát pedig Isabelle Roméenak hívták, s elképzelhető, hogy a Romée vezetéknév egy római zarándokúttal köthető össze. Az anya a kor szokásaihoz híven a házimunkákra és néhány imádságra tanította meg Jeanne-t. Olvasni és valószínűleg írni sem tudott. A házaspárnak öt gyermeke született, de a három fiútestvér közül csak Jean és Pierre vett részt Jeanne kalandos vállalkozásában.

Jeanne 1425 nyarán, egy napon dél tájban miközben édesapja kertjében tartózkodott, „hangot” hallott, melyet további hangok és víziók követtek. E jeleket Szent Mihálytól, Szent Margittól jövő felhívásnak tartotta. Fel kell szabadítani az ostromlott Orléanst, majd a dauphint Reimsben meg kell koronáztatni, Párizst is fel kell menteni, és végül az angolokat ki kell űzni a királyság területéről. E megbízatás vezette őt élete hátralevő részében.

1428-ban a Domremytől nem messze fekvő Vaucouleurs városa ellen, a főként burgundi csapatokkal vezetett hadjárat idején Jeanne és a családja Neufchâteauba menekült. Nem sokkal ezután az ifjú leány találkozott Robert de Baudricourt-tal, Károly vaucouleurs-i kapitányával, akinek beszél a megbízatásáról és felajánlja szolgálatait. 1429-ben Baudricourt fegyveres kísérettel látja el. Így indulhat el Chinonba, hogy Károllyal találkozzon. Március 6-án nyilvános meghallgatáson fogadják, majd többször kihallgatják. Az egyház érdeklődését is felkelti, ezért Poitiers-be kell mennie, ahol több egyházi kihallgatáson vesz részt. Mindezek után úgy gondolták, hogy a király nem utasíthat el egy olyan segítséget, mely kétségkívül Istentől ered.

Ezután indul el ténylegesen Jeanne d’Arc vállalkozása. Károly saját költségén felfegyverzi, s Jeanne április elején már be is veszi Tours-t. 25-én Bloisban van és 29-én már eléri célját, beléphet az angolok által ostromlott Orléansba. Szállásadója Jacques Boucher, Orléans-i Károly herceg kincstárnoka lesz. Először az Orléans-t körülvevő angol erődítményeket, Saint-Loupot, Augustins-t, Tournelles-t foglalják el, s e harcok során szerzi Jeanne az első sebesülését. A hatás nem marad el: május 8-án az angolok megszüntetik Orléans ostromát.

A franciák további győzelmeket aratnak a felszabadított város környékén, így Jargeau-t, Meung-sur-Loire-t, Beaugency-t és Patay-t foglalják el. A koronázás sem maradhat most már el, a Gien városában gyülekező királyi sereg Reimsbe indul. Az útjukba kerülő városok sorra megnyitják kapuikat. Reims is így tesz, és a várva várt ceremóniára július 17-én a reimsi Notre-Dame katedrálisban kerül sor.

Pár nap múlva VII. Károly és Jeanne elhagyják a koronázás színhelyét, hogy tovább indulhassanak a következő nagy cél irányába: Párizs felszabadítására. Északi irányból érkeztek Párizsba, majd szeptember 8-án Jeanne d’Arc, Alençon hercege és Bar hercege kezdeményezésére a támadást a Saint-Honoré kapunál próbálták meg. Az ostrom sikertelen volt, VII. Károly végig háttérben maradt. Jeanne újabb sebesülést szerzett, ezúttal a combján.

A katonai műveletek 1430-ban félbeszakadtak. Februártól márciusig Jeanne VII. Károly főtanácsosának, Georges de la Trémoille-nak kastélyában tartózkodik Sully-sur-Loire-ban, melyet március 24-én hagy el a király tudta nélkül, és egy kisebb csapattal beveszi Lagny-sur-Marne-t, majd a burgundiak kezén lévő Compičgne-be is sikerül behatolnia. Május 23-án egy kirohanás alkalmával Jean de Luxembourg embereinek fogságába esik. A beaurevoir-i kastély tornyában tartják őt fogva több hónapon keresztül, ahonnan életét is kockára téve próbál megszökni. A szökési kísérlet természetesen kudarccal végződik. Jeanne d’Arc-ot ekkor még semmilyen váddal sem illették, egyszerű hadifogolynak számított. Jean de Luxembourg ez idő alatt talán arra számított, hogy VII. Károly ajánlatot tesz a lány kiszabaditására, de miután ez nem történt meg, átadta őt 10 000 font ellenében Bedford hercegének, aki VI. Henrik franciaországi régense volt. Az angolok először Arras-ba, Crotoy-ba, majd végül az angol Normandia fővárosába, Rouenba szállították.

Jeanne d’Arc pere 1431 februárjától májusig tartott. A királyi palotában tartották fogva, már nem egyszerű hadifogolyként, hanem az inkvizíciós bíróság elé állítandó egyházi elítéltként. A pert is a kastélyban tartották, az angolokhoz hű beauvais-i püspök Pierre Cauchon valamint Jean Le Maistre vezetésével. Az első nyilvános tárgyalás február 21-én folyt le. Május 23-án, hosszas kihallgatás után Jeanne-t 12 vádpontban találták felelősségre vonhatónak. Arra kérték, ismerje be tévedését, fogadja el, hogy a hangok, melyek őt vezették, nem isteni eredetűek. Másnap ismételten arra kérték, hajoljon meg az egyház ítélete előtt, különben a hóhér kezére és örök kárhozatra juthat. Ekkor úgy tűnt, sikerül őt jobb belátásra bírni, ám hamarosan visszatért börtönébe és ismét férfiruhát öltött annak jeleként, hogy kitart eredeti álláspontja mellett. A per második szakaszában ismét elítélik, és mint visszaeső eretneket a világi bíróságnak adják át, ahol máglyára küldik. Május 30-án a Vieux-Marché téren bírái, valamint az ott tartózkodó angol katonák és az odasiető normandiaiak jelenlétében elégetik.

Philippe Contamine: Un drame en trois actes (Dráma három felvonásban) L’Histoire 1997/210. sz. 22–23. p.; Jacques Chiffoleau: Jeanne devant ses juges (Jeanne bírái előtt) L’Histoire 1997/210. sz. 40–45. p.

Kisérdi Viktória