Klió 1997/3.

6. évfolyam

A Babenbergek Ausztriában

„Ostarrichi” volt a német köznyelvben a bajor keleti tartományok neve. Svájc születésének 700. évfordulója inspirálta Ausztriában az 1000 éves jubileum megünneplését „Az Ausztria név 1000. évfordulója” címmel. Még 996-ban egy alsó-ausztriai helységet nevezték el Ausztriának (Österreich). 1946-ban a parlament ünnepi ülésén Leopold Figl erről beszédében meg is emlékezett.

Magasztos beszédek szófordulatait nem szokás boncolgatni. Nos, az nem kétséges, hogy Ausztriát nem 996-ban alapították, hanem később a Habsburgok. Miután az Ausztriai Ház tagjait hűbéri esküvel beiktatták a Babenbergek örökségébe Augsburgban 1282 karácsonyán, ez fejlődött osztrák identitássá, nemzettudattá a XIV. század folyamán.

Az egyes tartományok „Ausztriává” válása: Karinthia 1335-től, Tirol 1363-ban az albergi szerződésben lett hűbéruraságból és grófságból tartomány, és már csak a mai osztrák államtól kapták elnevezésüket. Salzburg érsekségi tartomány volt, 1805 és 1816 között csatlakozott a császársághoz, Burgenland 1921-ben lett a köztársaság része.

Egykoron „Ostrarrichi” a német népnyelvben a Bajor Hercegség egy részét jelentette. A Bajor Lajosnak ajánlott Evangeliumban olvasható első ízben; ER ÓSTARRICHI RIHTIT ÁLL (Az egész keleti frank birodalom urának). Az akkori osztrák felségterület a mainak még csak egy kis része volt. Ottó császár oklevelében Gotthold von Freising püspöknek szóló adománylevelében a „területről amelyet a népnyelv Ostarrichi-nek nevez” szólt. Ezt az apró epizódot tartották 1946-ban az Ausztria-fogalom megszületésének.

A XII. században a bajor hercegeket a Babenbergek még általánosan „Luitpoldingen-nek” nevezték. A frank Popponiakat 976–1246-ig legfontosabb városukról, Banbergről nevezték Babenbergieknek.

I. Miksa császár (1459–1519), akit nagyon érdekelt az ősök családfája, meg is találta őket Klosterneuburgban egy 3,44 x 4,05 méter nagyságú képen, amelyen a Babenberg ősök 27 legfontosabb tagját ábrázolták. A család nőtagjait melléktáblákon találták meg, amelyeket más kéz festett.

Lényeges motívum, hogy ezeknek az osztrák őrgrófoknak az egyike I. Leopold, aki a Melki Apátságot és kolostort alapította. Utódai az őrgrófság területét a XI. század folyamán a Lajta hegységig, azaz a Morváig és a Lajtáig terjesztették ki. Ezt később végleges határnak tekintették. A területet irtványföldek bővítésével és ajándékozással is növelték.

A Melki Apátság volt a XI. században a Babenbergek temetkezési helye, ezt később a Mödling melletti Heiligenkreuz (Alsó Ausztria) cisztercita kolostorával cserélték fel.

A sváb elemek megjelenése további fontos tényező volt a középkori Habsburg identitás számára. A Sfaufenek letűnése után a Babenbergiek címerébe ezután került az arany alapon 3 fekete oroszlán – mint heroldikai örökség.

A sváb rész megerősödése tovább folytatódott akkor, amikor Sváb Frigyes herceg megözvegyült testvére, Ágnes összeházasodott III. Leopold őrgróffal. Ez a frigy változatta át az ostarichi őrgrófságot Ausztria hercegséggé. A házasság rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult. Hat fiú és öt lány élte túl a gyermekéveket, s ők idővel presztízsszempontból előnyös házasságokat kötöttek.

A leghíresebb Babenberg kétségtelenül Jasomírgott Henrik (1114–1177) osztrák őrgróf és bajor herceg volt, Szent Lipótnak és IV. Henrik német császár leányának, Ágnesnek a fia. A nevét kedvenc szavajárásáról kapta: „Ja so mir Golt helfe” (Isten engem úgy segéljen). Az ő uralkodása alatt lett ismert Ostmark, a keleti őrgrófság. Ugyancsak az ő uralma alatt a Regensburgi Birodalmi Gyűlés az ún. Privilegium Minus-ban az Osztrák Őrgrófságot 1155-ben közvetlen birodalmi hercegségnek nyilvánította. Ő tette Bécset székvárosává ugyanabban az évben.

A klosterneuburgi, már említett medállion (köralakú festmény) azért is nevezetes, mert II. Frigyes herceg halálát ábrázolja a Lajtánál. A háttérben a korabeli Bécs látható, amelyet Frigyes újított meg.

A birodalmi sast, a Reichsadlert szintén a Babenbergek használták, pecséten és pénzen 1230-tól. A legrégebbi ábrázolása szintén Klosterneuburgból: arany alapon fekete sast ábrázol mint birodalmi címert. Az új ország elnevezése, „Ausztria” magában foglalta az antikizált frank hagyományt. III. Konrád oklevelén olvasható 1147-ben a többi hercegség; Bavaria, Saxonia mintájára. Az elnevezés lett később az ország nemzetközi elnevezése.

I. Leopold (1177–1194) használta a vízszintesen vágott vörös-fehér-vörös címerpajzsot. Ténylegesen és rendszeresen osztrák színekként II. Frigyes használta 1230-tól.

Frigyes halálával, 1246. június 15-én véget ért a Babenbergek 270 éves uralma. Az ország későbbi története ennek a dinasztiának az örökségét folytatta.

Heide Dienst: Ostarrichi – Die Bambergen is „Österreich” (Ostarrichi – a Bambergek „Ausztriában”) Damals 1996/ 9. 12–22. p.

Rozsnyai Jenő