Klió 1997/3.

6. évfolyam

A zsidók élete Ausztriában

Ephraim Kishon (Hoffman Ferenc) a Volt szerencsém című könyvében nagy szeretettel emlékezett meg Friedrich Torberg (1904–1979) író és műfordítóról. Torberg, mint népének annyi más fia, Prágában született, onnan hozta kitűnő német tudását. Emigránsként élt az Egyesült Államokban. Bécsben van eltemetve. A szomszéd síremlék Arthur Schnitzler (1861–1931) híres íróé a bécsi Centralfriedhofban.

Mindez a Jüdisches Leben in Österreich-ben olvasható. Akötet a jelenből kiindulva járja körül egy fennmaradásáért küszködő kisebbség egész múltját.

Van egy általános rész a Keserű tapasztalatoktól az egészséges önbizalomig címmel, amely a számok nyelvén érvel: 1938 előtt 185 250 zsidó élt Ausztriában. 1939-ben 66 000-en voltak, 1947-ben 8552 volt a számuk. Körülbelül 7O ezren pusztultak el.

Az Izraeli Vallási Egyesület 7137 bejegyzett tagot számlál, 51 százalékuk 50 év alatti. Mintegy 5000 zsidó él az országban, akik nem tagjai az IVE-nek.

„Ha nem vagyok önérzetes, attól még zsidó maradok, akkor már inkább meghagyom az önérzetemet” mondta a már említett Friedrich Torberg.

A hivatalos Ausztria jogilag szabályozott, gondosan megfogalmazott törvénycikkelyekkel bünteti az antiszemitizmust, a fajgyűlöletet, az izgatás összes fajtáját, de azok is börtönt kapnak, akik ilyen személyekkel kerülnek kapcsolatba.

A fővárosról szóló fejezetben térnek ki a szerkesztők a zsidóellenesség gyászos történetére.

A bécsi zsidóság köréből 903-ból van az első feljegyzés, egy zsidó kereskedőről; 1190-ben írnak az első név szerint említett zsidóról, bizonyos Schlomoról, akinek az volt a feladata, hogy ezüstből pénzt verjen. 1196-ból van tudósítás az első pogromról is, amelyben a nevezett Schlomot megölték.

Ha valaki végigolvassa a kihasználás, a zsidók pénzének felhasználása, a megalázó megkülönböztetések, a politikai számításból szított pogromok krónikáját, világos, hogy csak az antiszemitizmus fokában tértek el egymástól az egyes időszakok. Az első gettót 1625 és 1670 között létesítették. A Tábor utca, a Görbe fa utca (Krummbaumgasse), a Nagy Hajó, a Kisgyöngy, a Lipót és Malz utcák által határolt területen. Hivatalosan azért, hogy a város többi lakosától megvédjék a zsidókat. A gettóban 120 ház állott, 2000 ember lakott bennük. Az első rabbit Lipman Hellernek hívták.

Híres antiszemita volt (sajnos) Mária Terézia császárnő, aki arra törekedett, hogy az izraelitákat kiűzze, illetve megakadályozza, hogy Csehországból a szomszéd országba települjenek át. A „megtűrt zsidók” (tolerierte Juden) számát 100-ban állapították meg. A zsinagógát Bécsben 1826-ban emelték. 1848 márciusában a Landhausban az első, a forradalom kitörésére jelt adó beszédet Adolf Fischof zsidó orvos tartotta. Ferenc József császár 1849-ben audiencián fogadta a zsidó közösség képviselőit. Joseph S. Bloch személyében lehet hallani az első zsidó tanácsosról 1896-ban. Teodor Herzl 1896-ban írt a zsidó államról első ízben. Az első világháború után megerősödött az antiszemitizmus.

Mindez eltörpült az ún. Kristályéjszaka pogromja mellett. Mi volt a Kristályéjszaka? Ernst von Rathot, a párizsi német nagykövetség titkárát 1938-ban megölték. A merénylő lengyel zsidó, Herschel Grynspann volt. Két nap múlva (november 9-én) felgyújtották és lerombolták a zsinagógákat, kifosztották a zsidó üzleteket. Az akciót Kristallnacht-nak nevezték, mert a szétzúzott üveg elborította az utcákat és kristályként csillogott.

Ez az akció ürügy és kezdet volt az Endlösung-ra, amelynek végén 6 millió áldozat van. A hagyományos héber időszámítás mellett „a Kristályéjszaka előtt vagy után” is pontos cezúra. Bármennyire is igyekeznek ezek a többnyire kis közösségek, támogatják is őket, töredékei annak a népnek, amely azelőtt élt itt. Vagy lehet hogy mégis rossz az osztrákok lelkiismerete?

Húsz évvel a Monarchia megdöntése után náci tartomány lett Ausztria, Bécs vidéki város. A korabeli filmhíradók láttán a becsületes embereket kényelmetlen szorongás fogja el a Heldenplatzon „Heil”-ező tömeget látva. Ezt ünnepelték?

A könyv második része a tartományokkal foglalkozik. Alsó-Ausztriában múzeum lett az egykori zsinagógából. Linzben (Felső-Ausztria) az imaház teljesen modern, alig emlékeztet templomra. Mindez nem lenne feltűnő, ha nem lett volna ebben a városban diák Braunau an Innből bizonyos Adolf Hitler...

Salzburg tartomány azonos nevű fővárosa a híres-neves ünnepi játékokkal. Itt élt és alkotott Jakob Wasserman, Emil Ludwig, Franz Werfel, Arthur Schitzler és a színházi élet sok más kiválósága. Max Reinhardt alapította az ünnepi játékokat, és a legnagyobb támogatója volt Hugo von Hofmanstahlnak (1874–1929). Az író dédnagyapja Prágából költözött Bécsbe. A Jederman (Akárki) című darabja azóta állandóan műsoron van. (Manapság Salzburgban mindössze 161 izraelitát tartanak számon.)

Tirol székhelyén, Innsbruckban, ugyanúgy mint az akkori Ausztria más városaiban, az akkori SS, a Gestapo meggyilkolta a zsidó közösség vezetőit. Voralberg székhelyén, Bregenzben is ugyanez volt a helyzet, csak itt nincs már zsinagóga sem, a helyén tűzoltóállomás van... A temető műemlékvédelem alatt áll, külön múzeum is van.

Karintia székhelyén, Klagenfurtban 15 zsidó van öszesen. Grazban (Steinmark) és Burgenland fővárosában Eisenstadtban inkább a nevezetes emberek emlékét őzik.

Szomorú nevezetesség a Pfeilkreuzlern (nyilasok) garázdálkodása Günsben és Steinamangerben, azaz Kőszegen, Szombathelyen.

Valódi nagyság viszont az Eisenstadtból származó Frederich Austerlitz (1899–1987), aki Fred Astaire néven lett világhírű.

A még meglévő imahelyek inkább múzeumok.

Végül a sajtó. A Die Gemeinde (A hitközség), az Újvilág, a Zsidó Visszhang és mások nem többek (gyenge) életjelénél. A könyvet az irodalmi jegyzék zárja.

Jüdisches Leben in Österreich (A zsidók élete Ausztriában) Bundespressedienst, Wien, 1994. 1–116. p.

Rozsnyai Jenő