Klió 1997/2.

6. évfolyam

Egy olasz kötet az 1956-os forradalomról

Az 1956-os magyar forradalommal ma már könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Bizonyosak lehetünk abban, hogy e „könyvtár” a forradalom 40. évfordulója alkalmából nagyon jelentős kötettel gazdagodott: Magyarország 1956 – a kultúra kérdésfeltevései című kötet, amelynek tartalmát pontosabban tükrözi alcíme: Magyarország nemzeti forradalma az irodalom, a történelem, a publicisztika, a politika, a diplomácia és a művészet tükrében. A Roberto Ruspanti alapos és gondos szerkesztésében készített 429 oldalas mű magas színvonalú és átfogó képet ad a forradalom különböző aspektusairól.

A kötet alapját egy 1993-ban hasonló címmel megtartott konferencia hozzászólásai és vitája képezi, amely az alcímben megjelölt sokoldalú tematikával vitatta meg forradalmunk különböző kérdéseit. Ehhez csatlakozik még köztársasági elnökünk üzenete a konferenciához, amelyben megvilágítja, hogy „miért nevezzük e történelmi eseményt forradalomnak”, Antall József akkori miniszterelnök egy 1993. évi nyilatkozata a forradalom jelentőségéről, továbbá számos más szerző írása, amelyeket a szerkesztő fontosnak vélt bevenni ezen átfogó jellegű műbe.

A könyv négy nagy fejezetre oszlik:

A posztkommunista Magyarország véleménye című fejezetben Göncz Árpád, Antall József, Szörényi László és Kelemen János fejti ki véleményét ’56 jelentőségéről a magyar- és a világtörténelem szempontjából.

Az események története című fejezet főként történészek és politológusok (a megjelenés sorrendjében: Pasquale Fornaro, Luigi Marcolungo, Francesco Guida, Rainer M. János, Ormos Mária, Somlai Katalin, Francesco Caccamo, Réti György és Bruno Palese) írásait közli a forradalom legfontosabb eseményeiről.

A kultúra tanúságtétele című fejezetben a magyar és az olasz kultúra ismert alakjai (Sergio Perucchi, Indro Montanelli, George Bisztray, Kiss Katalin, Békés Gellért, Cinzia Franchi, Hubay Miklós, Hajnóczi Gábor és Ordasi Zsuzsa) világítják meg a forradalom egy-egy kulturális és politikai vonatkozását.

Végül az utolsó, Az 56-os forradalom visszhangja című fejezetben Sárközy Péter, Francesco Bono, Andrea Csillaghy, Fulvio Salimbeni, Antal Lajos, Andrzej Litwornia, Carla Corrado Musi, Federigo Argentieri és Roberto Ruspanti egy-egy írása ismerteti a forradalom magyar- és olaszországi, valamint nemzetközi visszhangját.

A könyv nagy érdeme sokoldalúsága és olvasmányossága. A sokoldalúságot a 38, különböző világnézetű és a társadalomtudományok különböző ágazatait képviselő szerző írásai biztosítják, akiknek „szólamait” egy kiváló karmester biztonságával fogja össze a szerkesztő, Roberto Ruspanti. (Talán az egyetlen hiányzó szólam: azoké, akik az eseményeket még ma is „ellenforradalomnak” tartják.) A mű olvasmányossága elsősorban annak tulajdonítható, hogy kerüli az akadémikus stílust. Az egyes fejezetek végét követő, gyakran szenvedélyes vitaanyag nehezen letehető olvasmánnyá teszi e könyvet.

A kötet méltó emléket állít annak a sokszínű és valóban világtörténelmi jelentőségű eseménysorozatnak, amely az 1956-os magyar forradalom volt.

Ungheria 1956 – La cultura si interroga (Magyarország, 1956 – a kultúra kérdésfeltevései) Rubbettino, 1996. 429 p.

Réti György