Klió 1997/1.

6. évfolyam

Szlovákia integrációs problémái

A fiatal szlovák történész-politológus, Svetoslav Bombík a tanulmányait, cikkeit, történelmi és politikai esszéit tartalmazó kötetben (Bližšie k Európe, ‘Közelebb Európához’) azt vizsgálja, hogy mennyire felkészült Szlovákia az euro-atlanti szervezetekbe való belépésre, és hogy erre vonatkozóan az országnak, a társadalomnak és a nemzetnek milyen belső és külső problémákkal kell megküzdenie.

Svetoslav Bombík 1963-ban született, a legfiatalabb szlovák történészek és politológusok generációjához tartozott, de 1995-ben autóbalesetben meghalt. Az 1989. november–decemberi szlovák diákmozgalmak élén állt, és mint ilyen került be képviselőként a szlovák parlamentbe, ahol – történelem szakos hallgatóként – a nemzetközi problémákkal és a szlovák külpolitika kérdéseivel kezdett foglalkozni. 1991-től a szlovák Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumában kezdte meg pályafutását, ahol mindenekelőtt a szlovák kérdés és a nemzetközi politika összefüggéseire keresett válaszokat. E törekvéseinek eredménye a Slovenský inštitút medzinárodných študií (Nemzetközi Tanulmányok Szlovák Intézete), valamint az intézet rendszeres kiadványa, a Medzinárodné otázky (Nemzetközi kérdések) című külpolitikai folyóirat.

Rövid munkásságának legnagyobb érdeme, hogy Szlovákia, a szlovák nemzet és társadalom sorsát mindig a nemzetközi, és főként európai kontextusokban vizsgálta, s ilyen alapokról adott választ azokra a kérdésekre, amelyek a mai napig is meghatározzák nemcsak Szlovákia mint állam, hanem az egész közép-európai térség helyzetét és jövőjét is. Kevés olyan szlovák történész, politológus és politikus akad, aki hozzá hasonlóan világosan és következetesen tudná indokolni elképzeléseit.

Bombík a szlovák nemzetfejlődés, a szlovák történelem és a szlovák szellemi-kulturális fejlődés lényegét a Kelet–Nyugat reláció hátterében vizsgálja; nála ez olyan paradigma, amelynek segítségével értelmezi nemcsak a szlovák, hanem az európai történelmet is. Azon ritka szlovák történészek közé tartozik, akik a cirilli-metódi keleti keresztény missziónak a Nagymorva Birodalomban és e térségben való működését a Frank Birodalom és a Bizánci Birodalom közötti hatalmi harcként (tehát a Nyugat és a Kelet közötti ellentétként) fogja fel. Pozitívan értékeli a latin nyelvű nyugati keresztény kultúrát és ennek szláv-szlovák területeken való megmaradását, mert ennek tényére lehet alapozni a nyugat-európai civilizáció és értékrend elterjedését.

Számára a keleti misszió a keleti ortodoxia importját jelenti, aminek, sajnos, a mai napig vannak hagyományai Szlovákiában. Ô ezt úgy értelmezi, hogy már a két bizánci hittérítő korában megvoltak azok a politikai szándékok, hogy Szlovákia geopolitikai gravitációját Kelet felé billentsék ki. Bombík ezért a kötetnek szinte minden írásában azt bizonyítja, hogy azóta is ez a legnagyobb nagyhatalmi geopolitikai-geostratégiai tét ebben a térségben, különösen pedig Szlovákia jövőbeli politikai sorsát illetően.

Bombík a szlovák történelemértelmezésbe, történetfilozófiába, politikai filozófiába és politikába sajátos, újszerű, fiatalos, egyedi és erősen kritikus problémaérzékelést, problémalátást hozott. Ez jellemezte mind a történelmi, mind a politikai problémák értékelésében és magyarázatában. Ezért nem illett bele sem a nemzeti-nacionalista, sem a liberális-demokrata értelmiségi csoportokba. Az egyik oldalon azért számított eretneknek, mert élesen bírálta a „szent nemzeti ereklyéket”, ide sorolva Ľudovit Štúr és híveinek egész munkásságát is; élesen elutasította a szlovák nacionalisták pánszláv teóriáit és azon elképzeléseit, hogy Szlovákia majd híd lesz Kelet és Nyugat között. A másik oldalon ellentétben állt a liberális demokraták azon csoportjaival, akik ellenezték Szlovákia önálló államiságát. Meggyőződéses híve volt annak, hogy a szlovák nemzeti emancipáció végső szakasza az önálló államiság elérése.

Mindeközben arra hívta fel a figyelmet, nem mindegy, hogy az önálló Szlovákia milyen állam lesz. Ennek szerinte olyannak kell lennie, amely egyértelműen Nyugatra orientálódik, és olyan emancipált és demokratikus társadalommal rendelkezik, amely ellen tud állni saját történelme mitologizálásának, amely nem értékeli túl magát, s nem szenved súlyos kisebbségi komplexusban. Ennek az államnak azon hagyományos nyugati értékrenden kell alapulnia, amelyhez hozzátartozik a demokrácia, a jogállamiság, a polgári társadalom. Bombík ezek mellett fontosnak tartotta a nyugati kereszténység olyan értékeit is, mint az emberek iránti tisztelet, az igazságszeretet és a lelkiismereti felelősség.

Nagyon jól ismerte saját nemzetét, saját társadalmát, mert az imént felsorolt, általa nagyra tartott értékeket olyanokként mutatatta fel, amelyeket a szlovák társadalomban aktívan el kell ültetni, arra kell törekedni, hogy ezeket a kulturális-civilizációs értékeket elsajátíttassák a szlovák társadalommal. Erre azért is nagy szükség lenne, mert a közvélemény-kutatások szerint a szlovák társadalom több mint felének bizonytalan (tehát a nyugati és a keleti civilizációs értékek között ingadozó) a civilizációs azonosságtudata.

Ilyen konkrét politikai megfontolásokból is sokat foglalkozott a szlovák történelem és a szlovák társadalom jellemzőinek összefüggéseivel. Kutatta többek között azt, hogy a liberalizmus és a konzervativizmus, különösen pedig a katolikus konzervativizmus értékei milyen mélyen gyökereznek a szlovák társadalomban, és e témára vonatkozóan a hagyományos, a szlovák nemzetet kedvező színben feltüntetett megállapításoknál sokkal kritikusabb és elmarasztalóbb megállapításokat tett. Különösképpen elmarasztalta a szlovák nemzet azon vezetőit, akik a keleti pravoszlávia, a pánszlávizmus és a russzofil eszmék bűvöletében, Kelet felé irányították a szlovák nemzetfejlődés, társadalomfejlődés és politikai fejlődés értékrendjét. Az írókról, költőkről, politikusokról, nemzetébresztőkről, hazafiakról rövid, de velős esszékben, publicisztikai írásokban és cikkekben formálta meg a véleményét. Közéjük sorolhatók a Štúr-iskola tagjai: Milan Hodža politikus, aki Bombík számára a legnagyobb szabású olyan szlovák politikus volt, aki egyértelműen azt a nyugati értékrendet képviselte és közvetítette, amire a szlovák társadalomnak a mai napig is szüksége volna (ide sorolható Vladimír Mináč író, Ján Čarnogurský kereszténydemokrata politikus és mások).

A kötet Bombík legfontosabb írásait tartalmazza. Ezeket a szerkesztők (Pavol Lukáč és Miroslav Wlachovský) tematikusan három csoportra osztották.

Az első témakör a szlovák történelem és a szlovák jelen összefüggéseiről szól, különös tekintettel azokra a szellemi és politikai hagyományokra, amelyek a szlovák államiság eszméjét és az 1990 és 1995 között megvalósított szlovák politikát meghatározták, befolyásolták. Ezekben a cikkeiben gyakran követelte a szlovák nemzeti érdekek világos megfogalmazását, sőt erre többször kísérletet is tett.

A második témakör az európai biztonság és Szlovákia helyzetének összefüggéseit taglalja, különösen abból a szempontból, hogy milyen Szlovákia viszonya az EU-hoz és a NATO-hoz.

A harmadik témakörbe beosztott írások az 1990 és 1995 között lezajlott (cseh)szlovák politikai eseményekhez kapcsolódnak.

Svetoslav Bombík: Bližšie k Europe. Štúdie a články (Közelebb Európához. Tanulmányok és cikkek) Bratislava, 1995. 195 o.

Hamberger Judit