Klió 1997/1.

6. évfolyam

Guatemala. Egy közép-amerikai ország osztrák megközelítése

„Az indián parazita, aki a chicha-nak, ennek az oly kedvelt italnak a mámorában függóágyában henyélve tengeti napjait. Háza mint a disznóól, slampos feleségével és legalább hat mezítelen gyermekével él egy fedél alatt, ahol a levegőt a korom elviselhetetlen bűze járja át. Az indió azonban ezen körülmények között boldog és nem is vágyik ennél többre.” Ilyen és ehhez hasonló idézetekkel nem ritkán találkozhatunk a Latin-Amerika „legindiánabb” országáról, Guatemaláról írt jellemzéseket olvasva. Az indiókról itt vázolt kép azonban rendkívül pejoratív, erősen túlzó, lealacsonyitó és legfeljebb annyi igazságtartalma van, hogy az őslakosok valóban elégedetteknek tűnnek abban a világban, melyet hagyományaik varázsa jár át, és nem biztos, hogy úgy akarnak részesei lenni egy új rendszernek, ahogy azt mások elképzelik. A fejlődés és modernizáció jelszava alatt ugyanis egyes hatalmi tényezők olyan körülményeket próbálnak rákényszeríteni az indián közösségekre, melyek teljesen idegenek az itt élők számára. Az osztrák szerzőhármas, Markus Brunner, Wolfgang Dietrich és Martina Kaller könyvében éppen arra akarja felhívni a figyelmet, milyen jóvátehetetlen károkat okozhatnak azok az intézkedések, melyek nincsenek tekintettel az indián csoportok hagyományos életstílusára, gondolatvilágára.

Mindhárman kiváló ismerői a harmadik világ problémáinak, ezen belül is elsősorban Latin-Amerika aktuális kérdései állnak kutatásaik középpontjában. Legutóbbi közös alkotásuk Gustavo Esteva tanulmánygyűjteményének, a FIESTA-nak fordítása és kiadása volt, amely ugyancsak a harmadik világ fejlődési perspektiváit elemzi.

Az osztrák szerzőcsoport könyvének a Projekt Guatemala címet adta, de a Projekt Guatemala kontra Guatemala Profunda cím is legalább ennyire találó lett volna, hiszen a mű végső soron azt mutatja be, milyen éles kontraszt húzódik e kettő között.

A középpontban természetesen az osztrák–guatemalai kapcsolatok bemutatása áll, a szerzők azon szándéka, hogy e két állam, a perifériás helyzetű Guatemala és az iparosodott Ausztria jelentéktelennek tűnő kapcsolatain keresztül jól átlátható példát mutassanak be a kapitalista világrendszer hatásmechanizmusairól.

Ezt a kérdést közelítik meg történelmi, gazdasági, szociológiai és művelődéspolitikai szemszögből, annak reményében, hogy a Guatemala és Ausztria közötti kapcsolatok nem csak mennyiségi, hanem minőségi javulásához is hozzájárulhatnak. Ezen felül azon kérdésre is szeretnének választ találni Dietrichék, hogy egyáltalán milyen okok motíválták Ausztriát akkor, amikor fejlődéspolitikai célokat fogalmazott meg Latin-Amerikával kapcsolatban.

A teljesebb kép kialakítása érdekében a szerzők nemcsak levéltárak anyagaira támaszkodtak, hanem segítségül hívták a személyes kapcsolatokban rejlő lehetőségeket is. Beszélgetőpartnereik között szerepelnek guatemalai osztrák intézetek képviselői, a vendégország reprezentánsai, osztrák bevándorlók leszármazottai, vállalkozók, katonák, tudósok, illetve tanárok is. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy sikerült olyan emberekkel is találkozniuk, akiknek életét Guatemalában veszély fenyegeti, mert ők nem részei a Projekt Guatemalának. A velük való érintkezés során a szerzők maguk is részeseivé váltak az ottani feszült helyzetnek, ami nem kis mértékben játszott szerepet e könyv létrejöttében. A Guatemala Profunda és a Projekt Guatemala elképzelései között feszülő ellentét kellő mélységű érzékeltetése érdekében a könyv írói, munkájuk első felében az ősi Guatemalára irányítják a figyelmet, tolmácsolva azokat a mély benyomásokat és élményeket, melyeket Guatemalában tett utazásaik során élhettek át.

A szerzők hangsúlyozottan kiemelik, hogy útjuk nem egyszerűen Guatemalába vezetett, hanem Guatemala Profundába, az ősi Guatemalába. Ezen ősi Guatemala útját olyan etnikai-faji fogalmak kísérik, mint az indio, ladino, criollo – hogy csak az egyes „társadalmi” kategóriák szintjén maradjunk.

Guatemalának az első negatív európai élménnyel akkor kellett szembesülnie, amikor a XVI. században Spanyolország, majd a későbbiekben az európai kontinens is felfedezte magának a Karibi-térséget a benne rejlő lehetőségekkel együtt.

A könyv második nagy egysége ezt a találkozást mutatja be, részletezve azt a folyamatot, ahogy a gyarmatosítók „új hazát” teremtettek maguknak igényeikhez igazítva az itteni – több évszázados hagyományokhoz kötődő – viszonyokat. Hiába vívja ki a XIX. század elején Guatemala is a függetlenségét, ekkorra már oly sok szállal kötődik Európához, hogy lehetetlen visszatérnie korábbi „önállóságához”.

A század végén életbe léptetett „Reforma Liberal”-lal pedig az indián lakosság számára különösen fájdalmas folyamat vette kezdetét: Guatemala integrációja a modern kapitalista világrendbe.

A Projekt Guatemala tartópillérei a kávé, a szállítás és a bevándorlás voltak. Ez utóbbinak külön figyelmet szentelnek a szerzők, hangsúlyozva, hogy jól lehet 1800 és 1914 között mintegy 50 millió európai hagyta el a kontinenst, elsősorban azonban kereskedőkről és vállalkozókról volt szó.

A modernizáció fontos része volt a kultúra átformálása is, mely magában foglalta az őslakosok anyanyelve elleni támadást.

A harmadik rész konkrétan az osztrák–guatemalai kapcsolatokkal foglalkozik a következő – rendkívül sokat mondó – alcím alatt: „Ausztria és a Projekt Guatemala – avagy: Osztrák kivándorlás Guatemalába, mint a történelmi kapitalizmus mikrokozmosza.” A szerzők Wallerstein ismert tézisére alapozva közelítik meg a két ország közötti kapcsolat lényegét, kiemelve, hogy Ausztria és Guatemela között az egyetlen összekötő kapcsot évtizedek óta a bevándorló családok üzleti érdekei jelentik.

A könyv külön értéke,hogy a szerzők túl a „rideg történelmi tényeken”, emberi sorsokon keresztül mutatják be az osztrák–guatemalai kapcsolatok alakulását.

A két ország közötti együttműködés egyik csúcspontja kétségkívül 1913 volt, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, az USA és Anglia után Guatemala negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere volt. 1965-ből való az a dokumentum, amely arra vonatkozik, hogy Ausztria milyen mértékben volt részese a Guatemala fejlődését ösztönző köröknek. A szerzők itt konkrét számadatokkal is élnek, melyek értelmében 1963 és 1973 között 55 millió schilling értékű támogatás érkezett a közép-amerikai országba.

Az oktatás, nevelés területén Ausztria többféle ötlettel is képviseltette magát. A könyv negyedik és ötödik fejezetében a szerzők ezeket a „kísérleteket” mutatják be a különböző osztrák–guatemalai szervezetek működésén, tevékenységén keresztül. Így megismerkedhetünk többek között a Colegio Minerva-val, a Colegio Maya-val, az IAG-gal (Instituto Austrico Guatemalteco), az ICAITI-val (Instituto Centroamericano de Investigación y Tecnologia Industrial), az IIZ-vel (Institut für Internationale Zusammenarbeit) és a Colegio Viena-val.

Az egyes szervezetek profiljának bemutatásán túlmenően Dietrichék – és ez az egyik legszínesebb része könyvüknek – arra is kitérnek, hogy milyen kritériumok alapján delegált Ausztria tanárokat Guatemalába, és hogy az így kiválasztott „ideális típus” milyen mértékben volt képes alkalmazkodni az új körülményekhez. A legfontosabb tanulsága ennek a résznek az, hogy az osztrák tanárok nem igazán találták meg a megfelelő csatornát a Profunda Guatemalához.

Az utolsó rész már a jelenkor kérdéseit veti fel „Mit tegyünk az örökséggel?” címmel. A szerzők konkrét javaslatokat is felvetnek a két ország közötti kapcsolatok javítása érdekében. A sikerhez azonban azt tartják a legfontosabbnak, hogy megtaláljuk az utat a Guatemala Profundahoz, az ősi Guatemalához. Ennek eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy tiszteletben tartsuk az itt élők hagyományait.

Azok számára, akikben a könyv elolvasása után még kételyek maradtak, a szerzők azt javasolják, amit ők maguk is oly sokszor hallhattak guatemalai útjuk során: „Utazzatok velünk! Mindig szívesen látott vendégek vagytok házainkban, de legyetek megértőek hozzánk!” És azt hiszem, ez utóbbit soha nem lenne szabad elfelejteni!

Igen alapos, jó1 áttekinthető munka a Projekt Guatemala, amit még teljesebbé tesznek azok a táblázatok, adatok, melyek számszerűen is kitérnek az Ausztria és Guatemala közötti külgazdasági kapcsolatok alakulására. Közreadják a guatemalai osztrák diplomáciai képviselők névjegyzékét, illetve az Ausztriában székelő guatemalai képviseleti szerveket, és betekintést adnak a bevándorlók névsorába is. Ezen felül külön értéke a könyvnek, hogy lehetőséget ad az érintett szervezeteknek és intézeteknek az állásfoglalásra annak reményében, hogy ily módon az itt felvetett kérdések további diszkusszióra ösztönöznek.

Markus Brunner–Wolfgang Dietrich–Martina Kaller: Projekt Guatemala – Vorder- und Hintergründe der österreichischen Wahrnehmung eines zentralamerikanischen Landes (Projekt Guatemala – Egy közép-amerikai ország osztrák megközelítésének előterei és hátterei) Frankfurt a.M., 1993. Brandes und Apsel Verlag, 305 p.

Pallagi Mária