Klió 1996/2.

5. évfolyam

A német kereskedők „Hanzája” a Balti- és az Északi-tenger térségében a XII–XIII. században

A XII–XIII. században a Hanza szó kereskedők szövetségét jelentette, személyek közötti társulást, melynek tagjai távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. A Hanza továbbá jogot is jelentett: a tagok külföldön, meghatározott helyeken jogot kaptak arra, hogy ott kereskedjenek. A Hanzába belépni szándékozóknak ún. belépési pénzt kellett fizetni. A kereskedők szövetsége elsősorban a kalmárok és az általuk folytatott kereskedelem védelmére jött létre.

A középkori kereskedők áruik védelmére felfegyverkezve utaztak. A Hanza valenciennes-i statutumai előírták, hogy az utazások alkalmával minden kereskedő köteles kardot hordani. I. (Barbarossa) Frigyes 1152. évi rendelete biztosította a kereskedőknek azt a jogot, hogy fegyvert viseljenek. Pogányokkal kereskedő, felfegyverzett kalmárokról egy korabeli autor, Lett Henrik is tudósít krónikájában.

A középkori kereskedőtársaságok esetében a leglényegesebb elem mindig azon privilégiumok köre volt, melyek az egyének és áruk védelmét garantálták. Ezeket a kiváltságokat idegen uralkodóktól kellett megszerezni. A kereskedőtársulások, az ún. Hanzák – ahogyan később a Hanza-városok is – elsősorban vám- és adómentesség elérésére törekedtek, továbbá arra, hogy külföldön is saját országuk jogrendszere alapján ítéljék meg őket, azaz sajátos „jogszigetet” alkossanak, s mentesüljenek az idegen törvények hatálya alól. Amikor egy-egy helyen, városban helyzetük többé-kevésbé már rendeződött, igyekeztek ott földeket, házakat, raktárakat szerezni. Az így megszerzett házak, udvarok, raktárak jelentették az alapját a későbbi Hanza-kontoroknak, kereskedelmi lerakatoknak és „kirendeltségeknek”.

A német kereskedőszövetségek sajátos szervezeti felépítésűek voltak. Élükön az ún. Oldermannok álltak, ők voltak az elöljárók. Többnyire a kontorokban tartózkodtak, és innen tartották a kapcsolatot (levelezés útján) a kereskedőkkel, a társaság tagjaival. Ők voltak a kereskedők bírái, és az adott ország tisztségviselőivel és uralkodóival szemben képviselték a kereskedők érdekeit.

A XI. század második felében Angliában II. Ethelred királynak a London városának adott kiváltságlevelében a német kereskedők homines imperatoris néven jelentek meg. Az oklevél arra utal, hogy a német kalmároknak ekkor már volt valamilyen telepük Londonban. Az angliai kereskedelemben különösen a kölni kereskedők Hanzája volt igen aktív. 1130-ban állandó tartózkodási jogot nyertek Londonban, ahol egy udvarházat is kaptak, mely a későbbi (XIV–XV. századi) Hanza-szövetség londoni kontorjának alapja lett. 1157-ben újabb kiváltságokban részesültek: boreladási jogot nyertek London városában és telkeket kaptak a kontor kialakításához. A német kereskedőknek adott angliai privilégiumok összekapcsolódtak a XII. század második felében megélénkülő német–angol diplomáciai tevékenységgel.

1237-ben a „gotlandi társaság” (mercatores de Gutlandia) nevű kereskedőcsoport is kiváltságokat nyert Angliában. A balti termékekért (prém, viasz, méz, fa, kátrány stb.) általában textíliákat, cinket és ólmot vásároltak. A „gotlandi kereskedők” között Lübeck játszott meghatározó szerepet. A balti kereskedelemben érdekelt német kereskedők a XIII. század közepén Brugge-ben ugyancsak megkezdték egy kontor kialakítását.

Gotland már a X–XI. században olyan sziget volt, amelyen a keleti, balti kereskedelem jelentős hányada koncentrálódott. Ezt több ezer külföldi pénzlelet is bizonyítja, továbbá a Visby-ben (Gotland fő kikötője) létezett dán és orosz telephely. Már a XII. század első felében voltak gotlandi–német kereskedelmi kapcsolatok. III. Lothar német király 1134-ben privilégiumot adott a szász hercegség területén a gotlandi kereskedőknek. Gotlandot német kalmárok is felkeresték, de a sziget korántsem végállomás volt, hanem innen utaztak tovább Livónia vagy Novgorod irányába. A német kereskedők kihasználták azt az előnyt, hogy a gotlandiaknak már régzóta voltak orosz kapcsolataik. (A XII. század első felében saját udvaruk és templomuk volt Novgorodban.) A gotlandi–német együttműködést jól példázza Riga városának megalapítása, melyben mindkét csoport komoly szerepet játszott. A XII. század végén a források már egy külön német kereskedőudvarról és templomról tudósítanak Novgorodban, melyet egy oldermann vezetett. A Novgorodba érkező kalmárok csoportosan jöttek, s minden ilyen csoportnak megvolt a maga elöljárója, vezetője, de a városban mindnyájuknak az oldermann utasításait kellett követni. Vizen és szárazon egyaránt el lehetett jutni az orosz városba. Két fő kereskedelmi szezon volt: az ún. „nyári” és „téli” utazás.

A Dániával való korai Hanza-kereskedelem elsősorban a Sund-szoror nagy halgazdaságra alapult, melyről már Lübecki Arnold és Saxo Grammaticus is beszámolt. Ehhez tartozott még az is, hogy a XIII. század elején a dán uralom 1227-ig az Elba vonaláig az észak-német területekre is kiterjedt.

A német kereskedők Norvégiában általában vajat, bőrt, halzsírt vásároltak, cserébe gabonát, lisztet, sört, bort, malátát szállítottak. A XIII. század közepétől vált jelentősebbé Lübeck gabonaexportja Norvégiába. Az északi ország gabonaszükségletét a Hanza a későbbiekben gyakran felhasználta arra, hogy nyomást gyakoroljon, és megerősítse itteni kiváltságait vagy újabbakat szerezzen. 1250 után Norvégiában, Bergen városában is kialakult egy Hanza-kontor.

A novgorodi, bergeni, londoni és brugge-i kontorok létrejötte jelentette annak a területnek a „sarokpontjait”, ahol a Hanza-kereskedelem a következő két évszázadban kivirágzott, amelyet monopolizált.

A XIII. század végén változás következett be a kereskedelem szervezetében. A kereskedők szövetsége, a magánszemélyekből álló társaságok szerepét a kereskedelemben nagy szerepet játszó városok vették át. 1299-ben például a gotlandi társaság már megtiltotta, hogy tagjai a szerződésekre saját pecsétjüket tegyék rá, ezekre immár az egyes városok pecsétjeit kellett rányomni. A XIII. század végére, a XIV. század elejére a kereskedők Hanzája helyett a városok Hanzája lett az északi térség kereskedelmének szervezeti kerete.

Detlef Kattinger: Deutsche Kaufmannshansen im 0st- und Nordseeraum im 12. und 13. Jahrhundert und die Entstehung der Hansischen Kontore (A német kereskedők Hanzája a Balti- és az Északi-tenger térségében a XII–XIII. században) In: Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 42. Jahrgang Heft 10. 1994. 883–897. p.

Pósán László