Klió 1996/2.

5. évfolyam

Lexikon a pénz történetéről

 

A jó ötödfélszáz oldalas kötet címe és alcíme beszédesen elhatároló. Egyértelműen figyelmeztet arra, hogy ne várjon numizmatikai kézikönyvet az érdeklődő, de ha valaki „A részvénytől a vámig” főcím láttán pusztán közgazdasági fogalomtárra gondolna, akkor az alcím – Pénztörténeti lexikon – vezetheti ahhoz a helyes hipotézishez, hogy a gazdaságtörténet tárgykörébe sorolható e formás és tartalmas könyv, amely azért a numizmatika iránt érdeklődőknek sem okoz teljes csalódást.

Michael North és a nemzetközi szerzőgárda nyilván nehéz helyzetben volt a címszó-jegyzék összeállításakor, hiszen még több mint 300 szócikkbe is csaknem lehetetlen belezsúfolni az alapvető pénztörténeti fogalmakat. Könnyű, de igen méltánytalan lenne arra összpontosítani, hogy mi mindent hagyott ki a szerkesztő, aki nyilván számolt a szakmabeliek kritikus hozzáállásával. Legyen a recenzens szabadsága azt javasolni, hogy ne a hiányosságokra koncentráljon az olvasó. Az abakusszal kezdődő könyvben a pörkölés és csurgatás (Abdarrprozeß), a leértékelés (Abwertung), az agrárhitel (Agrarkredit) szócikk is megelőzi a címadó részvényt (Aktie), így már első pillantásra sem a hiányosság a szembetűnő, hanem az, hogy a mű többet nyújt a címben foglaltaknál.

A pénzveréshez szükséges fémekről és a metallurgiai eljárásokról részben E. Suhling, részben pedig E. Westermann írt avatottan, a mértéktörténeti fogalmakat pedig az igencsak illetékes H. Witthöft fogalmazta meg. Itália középkori banktörténete kapcsán nem férhet kétség U. Tucci és R. C. Mueller kompetenciájához. Ugyanez állítható K. E. Born, R. Tilly és Ph. L. Cotrell modern banktörténeti magyarázatairól. Az újkori váltótörténet és az árfolyamváltozások terén O. Schwarzer és a M. A. Denzel kalauzolja biztos kézzel az olvasót úgy, hogy szócikkeik P. Spufford írásai után sem okoznak csalódást. Területi és tematikai szempontokat véve figyelembe egyértelműen szerencsés választás volt E. Aerts felkérése németalföldi pénztörténeti interpretációkra, illetve L. Ilisch megkeresése orientalisztikai ismereteket követelő szócikkek szakszerű megírására.

A szigorú értelemben vett numizmatikai fogalmak, a fontosabb pénznemek múltjának tömör összefoglalására olyan kitűnő szakembereket sikerült megnyerni mint G. Hatz, J. S. Jensen, K. Schneider, L. O. Lagerquist, hogy csak néhány szerzőt emeljünk ki a számos közreműködő közül.

Természetesen nemcsak a pénztörténet tárgyai, hanem személyes szereplői is helyet kaptak a kislexikonban pl. a brókerektől a pénzverő-mesteren (Münzmeister) át a pénzváltóig (Wechsler). A pénztörténet teoretikusai, illetve a sikeres és bukott pénzemberek közül önálló térhez jutott Jean Bodin, Jacques Coeur, Nikolaus Copernicus, Irwing Fischer (talán kissé túlzott terjedelemben), David Hume, John Law, John Locke, Thomas Mun, Joseph Süß Oppenheimer, Nikolaus Oresmius, David Ricardo és Thomas Tooke. Intézmények, fogalmak és gazdaságpolitikai nézetek, illetve törekvések nyomán sok-sok történeti személyiség neve bukkan fel az egyes szócikkekben, pl. a „Caisse des Emprunts”-ön belül J. B. Colberté, a híres miniszteré, aki más kiemelkedő, a pénzügyeket nagyban befolyásoló államférfihoz hasonlóan megérdemelt volna egy önálló címszót.

A jelentős magánbankokat a Fugger-, a Medici- és a Rothschild-család képviseli kitüntetett helyen. A nevezetes bankok terén már sokkal kiegyensú­lyozottabb a kép, amit a Banco de San Carlostól (Banco de Espăna) a Sveriqes Riksbankig, illetve a Banco della Piazza di Rialtotól az Amsterdamsche Wisselbankig terjedő átlókkal jelezhetünk. Számos nagybank, illetve kiemelkedő bankalapítók – pl. a Péreire testvérek, F. W. Raiffeisen – neve viszont csupán a terjedelmes Bank szócikkben lelhető fel.

Az egyes fogalmak, szakkifejezések etimológiája feltétlenül növeli a kislexikon értékét, pl. a csekk – Scheck – a francia és az angol chequere, illetve az olasz scaccora vezethető vissza. Művelt olvasók körében sem igen ismert már az, hogy az uzsora, a latin usura német megfelelője, a Wucher az ófelnémet „wuohhar (= Ertrag, Gewinn)” szóból eredeztethető.

Konkrét fogalom vagy adott téma iránt érdeklődő olvasó a szófejtésnél nyilván többre becsüli a szinte naprakész szakirodalmi tájékoztatót, amely petit szedéssel követi a szócikk szövegét; 1995-ben megjelent lexikon esetében „up to date” hivatkozás pl. H. Pohl (Hg.): Europäische Banken­geschichte. Frankfurt 1993., nem is beszélve a több kötetes forráskiadványról: L. F. Peters: Quellen zur europäischen Handels- und Bankengeschichte. Nürnberg 1995.(!)

A kislexikon függeléke tartalmazza az illusztrációkra vonatkozó utalásokat, a néhány térkép és táblázat oldalszámát, továbbá – igen szerencsésen – a szerzők végzettségére, beosztására és publikációs tevékenységére utaló adatokat. A kötetet a címszavak jegyzéke zárja, a szoros ábécérend evidencia, az oldalszámok feltüntetése azonban nem lett volna feltétlenül szükséges, közlésük viszont még egyszerűbbé teszi a könyv használatát.

M. North nemcsak szerkesztője, hanem írója, illetve fordítója is egyes szócikkeknek. A kötetet egyetemi és főiskolai hallgatóknak, továbbá a pénztörténet iránt érdeklődő kollégáknak szánja. Vitathatatlan sikerre számíthat, vállalkozását egyetemi oktatókból, neves professzorokból (jobbára gazdaságtörténészekből), kutatókból, levéltárosokból álló kitűnő szerzőgárda segítette; a recenzió szövegében említetteken kívül: U. Dirlmeier, W. Ehrlicher, A. Esch, G. Felloni, D. Hagermann, P. C. Hartmann, G. Heckenast, H. Hautmann–De Smedt, R. Po-Chia Hsia, S. Jenks, Z. Kang, J. Kirshner, P. W. Klein, K. Krüger, K.-H. Ludwig, R. Metz, J. H. Munro, J. Orbell, L. W. Peters, R. Pieper, W. Reichert, H. Rieter, A. Saccocci, F. Schmidt, P. Soetaert, W. Starke, H.-P. Ullmann, H. Valentinitsch, R. Walter, J. R. Wolff B. Ymaey, F. Zellfeder, D. Ziegler.

 

Von Aktie bis Zoll. Ein historisches Lexikon des Geldes (Pénztörténeti lexikon) Herausgegeben von Michael North. Verlag C.H. Beck, München 1995.

 

Buza János