Klió 1996/2.

5. évfolyam

A pozitivizmus Angliában

Cikke első részében a szerző a pozitivizmus kialakulásának angol előzményeiről ad áttekintést. Az új, tudományos gondolkodásmód kialakulását, véleménye szerint, mindenekelőtt a természettudományok (geológia, kémia, fiziológia) fejlődése készítette elő. De nagy szerepe volt a skót felvilágosodás filozófusainak (Hume, Adam Smith), akik főként az empirizmus iránti érzéket keltették fel. Vagy a francia felvilágosodás (Montesquieu, Condorcet, Turgot, a fiziokraták) gondolatainak, melyek a fejlődés szempontjára irányították a figyelmet.

A XIX. század közepén az angol történettudomány már megtette a szakszerűvé válás első lépéseit. Ebben jelentős szerepe volt a francia forradalom történetírójának, Carlyle-nak, illetve a dicsőséges angol forradalmat eszménynek tekintő, szépírónak sem utolsó Macaulay-nak. A professzionalizálódás szempontjából náluk nagyobb jelentősége volt a német historizmus példáján meginduló forráskiadványoknak (1857 – a „Rolls Series” útjára bocsátásal), valamint az Oxfordban és Cambridge-ben felállított önálló történeti tanszékeknek. Mindezeket elismerve az angol történetírás csak a professzianizálódás kezdeti lépéseit tette meg ebben az időszakban. A történelem fő céljának még mindig a nevelést, a példamutatást, az erkölcsi értékek felmutatását tartották, aminek következtében az változatlanul megtartotta a még a humanizmusban gyökerező retorikus jellegét.

A Comte által képviselt pozitivizmus elveit Angliában főként Mill, Lecky valamint Thomas Henry Buckle kísérelte meg átültetni a történetírás gyakorlatába. Utóbbi fő műve, a „History of Civilization in England” 1857 és 1861 között jelent meg. Fuchs Buckle művének két alapvető jellegzetességét emeli ki: részint az angol, francia, spanyol és skót történelem bemutatásában kifejti történetfilozófiájának fő elveit. Ezen országok művelődésének leírásában Buckle mindenekelőtt a természettudományok fejlődésére helyezi a fő hangsúlyt. Nagy szerepet szán azonban az ipar és a kereskedelem, a technikai találmányok tökéletesedésének is, mert mindebben a jólét és a demokrácia megszületésének előfeltételeit látja. Művét éles vallásellenesség is jellemzi. Jelentősnek tartja Fuchs másrészt Buckle-nak a történetírás számára megfogalmazott metodológiai újításait is. Ezek lényege, hogy Buckle a történész fő feladatának a statisztika segítségével megfogalmazott általános törvényszerűségek felállítását tartotta. Fontos volt számára a deduktív módszer alkalmazása, a természettudományos eredmények felhasználása is. Ebben a vonatkozásban különösen a földrajznak a környezet és a klíma történetalakító szerepéről tett megállapításait használta fel. Rámutatott a fejlődés szempontjának fontosságára, s a történelemnek egyfajta társadalomirányító, társadalomszervező szerepet szánt.

Fentiek ellenére nem történt meg az áttörés az angol történetírásban. Buckle ellenfelei különböző folyóiratokban vették fel a harcot a pozitivista módszerek felhasználása ellen. Különösen Lord Acton, Kingsley és Froude harciassága érdemel említést. Lord Acton fő kifogása az volt, hogy Buckle nincs birtokában a szakszerű történetírás műveléséhez szükséges filológiai-kritikai módszernek, nem járatos pl. a forráskritikához nélkülözhetetlen segédtudományokban sem. Buckle szintézise „csak” filozófia, nem forrásokon alapszik. Ezt a felfogást öntötte szavakba az English Historical Review első száma is, melynek bevezető, programadó cikke Lord Acton tollából származott „German Schools of History” címmel. Acton a történettudomány számára Ranke historista iskolájának követését ajánlotta. Azaz a fő cél a forráskritika, a források összegyűjtése, a segédtudományok stúdiumainak elmélyítése. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kingsley is. Szerinte a történelem tudományos jellegét nem az biztosítja, hogy statisztikai törvényeket keres vagy a tömegszerű jelenségekre összpontosít, s ennek alapján a természettudományokhoz hasonló determinista álláspontot foglal el. Felfogása szerint sokkal fontosabbak a történelem morális példamutatásai, a fő folyamatokat igazából a nagy egyéniségek irányítják. A történelem lényegében a szabadság birodalma, és egyik fő hajtóerejét a vallási meggyőződések jelentik.

Összességében az angol történetírásban Acton és Kingsley álláspontja győzött, s az ő útmutatásaikat is követve, de alapvetően német és francia mintára ment végbe a történetírás professzionalizálódása. Ezt bizonyítja az English Historical Review működése, valamint Kingsley, Froude, Seeley, Stubbs, Freeman történetírói tevékenysége, melyet alapvetően a historizmus szakmai fogásainak érvényesítése jellemez.

Eckhardt Fuchs: Wissenschaft, Positivismus und Geschichtsschreibung in England Mitte des 19. Jahrhunderts. (Gazdaság, pozitivizmus és történetírás Angliában a XIX. század közepén) In: Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1994/3. 197–216. p.

Erős Vilmos