Klió 1996/1.

5. évfolyam

Hellénisztikus művészet és római arisztokrácia

 

A század elején Tunisz partjainak közelében (Mahdiánál) egy antik hajó maradványaira bukkantak. Feltárása során óriási mennyiségű műtárgy került elő: márvány és bronzszobrok, domborművek, kandeláberek, márvány­kratérek, oszlopfejezetek, bútormaradványok, használati eszközök stb. A bonni Rheinisches Landesmuseum az elmúlt évek folyamán vállalta a legfon­tosabb leletek restaurálását, és ezekből kiállítást rendezett. Ezt az alkalmat felhasználták arra is, hogy a lelet teljes anyagát és egy sor hozzá kapcsolódó kérdést tudományos elemzés tárgyává tegyenek, aminek eredményeit két vaskos kötetben publikálták.

A 88 kisebb-nagyobb tanulmányból álló könyv ismertetése e keretek között megoldhatatlan lenne, tanulságos viszont a címben jelzett írás bemutatása, mert szorosan kapcsolódik P. Zanker Pompeji-könyvének gondolatvilágához. A hajótörés ideje Kr. e. 100 körülre tehető, a rakomány Görögországból Rómába tartott, és nyilván hadizsákmány volt.

A tanulmány szerzője a hellénizálódás folyamatát Róma történetére kezdetektől fogva jellemzőnek tartja, minek következtében a Kr. e. II. század végére Róma már hellénisztikus városképet mutat. Ennek alapja mindenek előtt a tömegesen odaszállított műalkotások felállítása volt: előbb csak középületekben és köztereken, majd mindinkább a magánházakban, kertekben is.

A fejedelmi luxust a rómaiak először Makedónia meghódításakor ismerhették meg. A pellai fejedelmi palota falfestményeit a híres görög festő, Zeuxis készítette Kr. e. 400 körül. Itt jelentek meg először a nagyméretű peristyliumok. Még nagyobb luxus alakult ki a Ptolemaiosok alexandriai udvarában. Díszsátrakat és díszhajókat építettek, melyekben szobrok, festmények, szőnyegek tömege volt elhelyezve. Ennek a luxusnak polgári méreteivel a jómódú délosi kereskedő-házakban találkozunk: kisméretű peristyliumok, szobrok, mozaikpadlók formájában.

Az említett minták ellenállhatatlan vonzerőt gyakoroltak a rómaiakra, amit az id. Cato moralizáló tiltakozása sem tudott feltartóztatni. A híres mesterek művei mellett megjelentek az attikai műhelyek tömegtermékei is Rómában, a mahdiai hajó rakománya is főleg ezekből állt. A római villákat a görög lakáskultúrában kialakult bútorokkal, használati eszközökkel, műalkotásokkal díszítették. Ezek összeválogatásánál nem esztétikai szempontok játszottak szerepet, hanem tematikaiak. Könyvtárakba költő- és filozófusportrék kerültek, kertekbe kratérek, mitológiai alakok, gymnasiumokba atléták és így tovább. A római arisztokráciának egy vékony rétegében megvolt a művészek és a műalkotások megismerésére és megértésére is az igény. Nekik írta a köztársasági kor végén Pasiteles A művészet mesterművei a világon című művét és Varro a maga művészettörténetét. Erre a művészeti ízlésre az eklekticizmus jellemző, ami mai posztmodern korunkban talán érthetőbb, mint korábban. Az archaikus stílustól a klasszikuson keresztül a hellénisztikusig minden stílusjegy elfogadott volt. A műalkotások kvalitását a téma művészi kifejezőereje alapján ítélték meg. A műalkotások igazi értelmüket mindig környezetükkel összefüggésben nyerték el. Az esztétikai élvezet tehát nem a lélek absztrakt gyönyörködése volt, hanem egy meghatározott élettér (kert, könyvtár) élményének fokozására szolgált.

 

Das Wrack. Der antike Schiffsfund von Mahdia. (A roncs. A mahdiai antik hajólelet.) Hrsg. G. Hellenkemper Salies. 1.-2, Köln 1994, 875–888. p.

 

Gesztelyi Tamás