Klió 1995/2.
4. évfolyam
XX. SZÁZAD
Jean-Jacques
Marie:
A Kirov-gyilkosság
legújabb megközelítése
Szergej Kirovot, a leningrádi PB titkárát 1934.
december
elsején meggyilkolták. Sokan úgy tartják, hogy Sztálin állt az ügy hátterében. Jean-Jacques Marie
francia történész
eddig kiadatlan
dokumentumok alapján megkérdőjelezte ezt a hipotézist.
Kirovot, aki 1926-ban, vagyis Zinovjev félreállítás a után lett a leningrádi PB titkára, majd 1930-tól a Politikai Iroda tagja, illetve 1934 januárjától a KB egyik titkári tisztségét
töltötte be, 1934. december elsején 1630-kor a Szmolnijban lőtték le. A tettes az 1924 óta párttag Leonyid Nyikolajev. Nyikolajev, miután lőtt, ezt
kiáltotta:
„Megbosszultam!”
Vajon
mit? Egyesek szerint Kirov egy időben szeretője volt Nyikolajev feleségének, Milda Draule-nak ...
Sztálin még aznap este Leningrádba sietett, rendeletet bocsátott ki, melyben előírta a vizsgálati szervek számára, hogy a terrorista
akciók végrehajtásával vagy tervezésével vádolt személyek perét gyorsítsák meg, a kegyelmi kérvényeket pedig utasítsák el. Az NKVD azok kihirdetése után köteles volt rögtön végrehajtani a halálos ítéleteket.
Trockij a gyilkosság után néhány héttel írt egyik tanulmányában úgy vélte, hogy a Kirov-gyilkosság Sztálin által kezdeményezett terrorista akció volt, amelyet ürügyként akart felhasználni az ellenzék megvádolásakor. Trockij szerint áltámadás történt, melynek
végrehajtása során a tettes, Nyikolájev elvesztette önuralmát, s lőtt. 1938-ban Trockij azonban már azt írja: Nyikolájev Kirovot talán egy asszony miatt ölte meg.
A Kirov-gyilkosság perek és kivégzések sorozatához vezetett. Egy hét leforgása alatt az NKVD 300 fehérgárdistát és korábban már bebörtönzött és terrorista támadásokon
való részvétellel vádolt monarchistát végzett ki. Ezután Sztálin áttért
a kommunista
ellenzék félreállítás ára. December 28-án és 29-én a képzeletbeli zenovjista Leningrádi Centrum 14 tagját, köztük Nyikolájevet, a Kirov-gyilkosság
megszervezésével vádolták meg, zárt ajtók mögött halálra ítélték és kivégezték. Az összes vádlott ártatlannak vallotta magát, kivéve Nyikolájev,aki még azt is „bevallotta”, hogy egy külföldi konzultól 5000 rubelt
kapott.
1935. január 16-án és 17-én kezdődik meg a 19 bolsevik vezető, többek között Zinovjev, Kamenyev, Jevdokimov
és további 16
társuk pere. Mindnyájukat azzal vádolták meg,
hogy ellenforradalmi
központot
hoztak létre.
Sztálinnak sikerült ezenkívül Zinovjevtől és Kamenyevtől még azt is kicsikarnia, hogy a Kirov-gyilkosság kapcsán a két férfi politikailag felelősnek érezze magát. Ez a beismerés egyrészt börtönéveket jelentett kettejük számára, másrészt lényeges szerepet játszott az 1936-ban kezdődő koncepciós perek előkészítésében.
1935. január 23-án és 24-én a bíróság elé állt a leningrádi NKVD 12 vezetője, s enyhe ítéletnek minősülő 2, illetve 3 éves munkatáborban eltöltendő
büntetésben részesült. Az ellenük felhozott vád az volt, hogy gondatlan magatartást
tanúsítottak, valamint, hogy hanyag módon nem tették meg a szükséges lépéseket a gyilkosság megakadályozása érdekében, annak ellenére, hogy a Kirov ellen készülő merényletről informálva voltak.
Sztálin halála után, 1953-ban s főként 1956-tól, a hruscsovi desztalinizációtól kezdve indultak meg a találgatások a gyilkossággal
kapcsolatosan. A történészek fokozott érdeklődéssel
tanulmányozták Kirov halálát, s
rendszerint
arra a meggyőződésre
jutottak, hogy Sztálin állt az ügy hátterében, aki először riválisát állította félre, majd a Kirov-ügyet felhasználva, további koncepciós pereket indított el.
A gyilkosság és a per során számos kérdéses pont, bizonytalanság merült fel, melyek hatására Hruscsov vizsgálóbizottságot állított fel. Ennek a vizsgálóbizottságnak az egyik tagja, Olga Csaturovszkaja 1990-ben azt a következtetést vonta le, hogy Sztálint terheli a felelősség. Hruscsov a maga részéről úgy vélte, hogy a gyilkost Kirov egyik testőre segítette. Ezt a feltételezést arra alapozta, hogy Borisszov – a testőri gárda egyik tagja – december 2-án, vagyis azon a napon, amikor Sztálin kihallgatásra rendelte be, „autóbaleset’ következtében meghalt. A baleset érdekessége az volt, hogy a gépjármű többi utasa nem sérült meg. Hruscsov továbbá azt is különösnek tartotta, hogy Nyikolájev másfél hónappal a gyilkosság előtt gyanús magatartása miatt le volt tartóztatva.
A cikk szerzőjében ezzel
ellentétben éppen az a kérdés merült fel, hogy miért pont Borisszovot
állította
volna félre Sztálin, amikor
az NKVD helyi vezetőit – akik ugyanolyan horderejű tanúknak számítottak – életben hagyta. (Igaz, időlegesen,
mert velük három
évvel később az NKVD élére Jagoda helyére kinevezett Jezsov végzett, amikor nekilátott elődje helyetteseinek és alárendeltjeinek szisztematikus
likvidálásához.) Jean-Jacques Marie magát Nyikolájevet állítja az ügy középpontjába, miután figyelmesen
végigkísérte életútját és tanulmányozta naplóját. Mindezek alapján a francia történész verziója a következő: Miután 1934 nyarának elején az
aktív kommunista, családapa Nyikolájevet elküldték munkahelyéről,
rövid időn belül nyomorúságos viszonyok közé került. Elbocsátása kapcsán hiába fordult a párthoz, vagyis Kirovhoz, segítséget nem
kapott. Ezek
után úgy döntött, hogy megbünteti a jóllakott bürokratákat, akik akkor, amikor ő
élelmet sem tudott nyújtani gyermekeinek, még csak meg sem hallgatták. November
21-én a következőket írta naplójába: „Nem álnok módon fogok lőni ... Nem egyedül szenvedek, s kész vagyok arra, hogy az utolsó lélegzetemig harcoljak ...” Támadása politikai
akció volt. Tanulmányozta
Kirov szokásait,
útvonalát,
majd tervet készített, melyről
feleségének
sem beszélt.
December elsején lőtt... Amikor a leningrádi NKVD
kihallgatta,
kijelentette, hogy egyedül ő volt a tettes, később mindent bevallott, amit
Sztálin hallani akart...
Jean-Jacques
Marie: Révélations sur l'assasinat de Kirov (Adalékok a Kirov-gyilkossághoz) L'Histoire No 183 décembre 1994 ? p.
Kisérdi Viktória