Klió 1995/2.

4. évfolyam

KÖZÉPKOR

Igor Grdina:

A Cilleiek

A magyar történelemben negatív szerepet játszó Cilleiekről a mienkétől erőteljesen eltérő kép uralkodik a szomszédos Szlovéniában, amelynek egyik legjelentősebb városa a Cilleieknek nevet adó Celje. A Cilleiek XV. századi történte a szlovén középkor legfényesebb fejezetét jelenti.

A később híressé vált családról az első szűkszavú írásos emlék a XII. századból való. A szerénybirtokú, független jogállású nemesi ősök a Savinja folyó mentén laktak néhány kisebb várat, névadójuk 1173-tól Sovnekk (ma Zovnek) vára volt. 1308-ig a Sovnekk család semmilyen szempontból nem tűnt ki környezetéből: birtokaikat az egyháztól kapott feudumokkal és szerencsés házasodásokkal gyarapították. A jövő szempontjából legfontosabb azzal a karintiai grófi családdal kötött kettős frigy, amely család Celjét birtokolta.

Bár a Száva menti szlovénok vitézségét a XIII. század jeles költője, Wolfram von Eschenbach is megemlítette, a család expanziós törekvéseit ebben az időben más módon valósította meg: 1301-ben 700 ezüst márkáért megveszik Rogatec várát. Rendkívül következetesek voltak abban, hogy szövetségeseiket a várható haszon alapján választották ki, ügyesen manővereztek a különböző hatalmi csoportok között, igen okosan, egyúttal azonban morális megfontolások nélkül használták ki a kínálkozó lehetőségeket.

A felfelé törekvők hamar észrevették, hogy feljövőben a Habsburgok csillaga és 1278-ban az Ottokár ellen harcoló Rudolf seregében küzdöttek. Bár 1306-ban a sovnekki II. Ulrik még a tiroli-gőrzi (Goricia) Henriket kísérte el Prágában tartott esküvőjére, 1307-ben már a Habsburgok oldalán harcolt a görzi grófság ellen. 1308-ban pedig igen előrelátó lépésre szánta rá magát: szabad jogállású birtokait önként átadta a Habsburgoknak, majd mint hűbéri birtokot azonnal vissza is kapta. Számítása bevált, ő lett ugyanis azon tiroli-görzi birtokok kormányzója, amelyek 1311-ben Stájerországhoz kerültek.

Fia, Frigyes idején a sovnekkiek társadalmi pozíciójában újabb jelentős változást eredményezett, hogy 1322-ben kihalt a már említett, Celjét is uraló karintiai család férfiág a, birtokaikat a sovnekkiek örökölték, s ettől kezdve adta Celje a család nevét. Frigyes nemsokára Krajna és a szlovén lakta határterületek kormányzója lett és ez időben egyaránt élvezte a tiroli-görzi, valamint a Habsburg dinasztia bizalmát. Azt, hogy Frigyes egyszerre több vasat tartott a tűzben, jól mutatja, hogy 1341-ben Bajor Lajostól elfogadta Celje grófjának címét, aminek bizonyos Habsburg-ellenes éle is volt. A Cilleiek hatalmát és Frigyes ügyességét bizonyítja, hogy grófi címét a változó körülmények között is képes volt megőrizni. Annak ellenére, hogy 1348-ban IV. (Luxemburgi) Károly, a Habsburgok rábeszélése alapján érvénytelenítette a Bajor Lajos által adományozott kiváltságokat, a Cilleiek elérték, hogy IV. Károly a Habsburgokkal 1372-ben megkötött szerződésben megerősítette Frigyes utódjának grófi címét.

Frigyesnek gondja volt három gyermeke házasságára is. Ulrik nevű fiát az Ortenburg család egyik leányával házasította össze, Herman nevű gyermeke a rendkívül befolyásos bosnyák bán, II. Kotromanié István Katalin nevű leányát vette feleségül. E két házasság révén a Cilleiek lehetőségei immár túlnyúltak a német-római császárság keretein, s a Cilleiek a közép-európai térség egyik számba veendő tényezőjévé váltak. Ulrik Vilmos nevű fia ugyanis bizonyos kedvező körülmények eredményeképpen – ebben fontos szerepe volt Nagy Lajos magyar királynak, aki II. Kotromanič István Erzsébet nevű leányát feleségül véve rokonságba került a Cilleiekkel – Nagy Kázmér lengyel király leányát, Annát vette feleségül, leányuk, Anna pedig Jagello Ulászló lengyel király felesége lett.

Nem kisebb karriert futottak be Herman és Kotromanič Katalin utódai. Herman nevű fiuk részt vett a Zsigmond által 1396-banNikápolynál megvívott csatában, és megmentette a csatában bajba került királyt. Mivel Herman abban is segített Zsigmondnak, hogy az leszámoljon a hűtlenné vált Laczfiakkal, jutalmul megkapta a zagorjei grófságot és Varazsd városát, sőt az időközben megözvegyült Zsigmond feleségül vette Herman legkisebb leányát, Barbarát. A Cilleiek ily módon politikai törekvéseik súlypontját egyre inkább a magyar korona területére tették át, Herman 1406-ban horvátországi, dalmáciai, szalvónai bán lett, Frigyes nevű fiának az akkor egyik leggazdagabb horvátországi családból, a Frangepán családból választott feleséget, míg Anna nevű leányát Miklós magyar nádorral házasította össze. Így aztán Herman, mint a király apósa, a magyar korona egyik mágnása, tagja lett Zsigmond legszűkebb tanácsadó körének. A Cilleiek szempontjából nagy jelentőségű volt, hogy Zsigmond, miután elnyerte a német-római császári címet, 1423-ban rávette a Habsburgokat, hogy mondjanak le a Cilleiek feletti feudális jogaikról. Ugyancsak Herman hatalmát növelte, hogy 1418-ban kihalt az Ortenburg-ház, s így birtokaik a celjei rokonok kezébe kerültek. A Cilleiek, akik ily módon a szlovénok lakta területek mintegy felét uralták, a Habsburgok egyre komolyabb vetélytársaivá váltak.

Herman, aki Ulrik nevű unokája számára a szerb despota, Jurij Brankovič leányát választotta feleségül, erős kézzel fogta össze az általa birtokolt terület gazdaságát, rendkívül komoly katonai erővel is rendelkezett: 1417-ben 25 000 katonát ajánlott fel Zsigmond számára. Uralkodási- és életstílusában az olasz reneszánsz főurakhoz hasonlítható Herman legfőbb vágya, hogy fejedelmi rangra emelkedhessen, a Habsburgok ellenállása miatt nem teljesült. Ezt a címet már csak az ő halála után, 1435 novemberében kapta meg fia, II. Frigyes és unokája, Ulrik, akik ilyen módon formálisan is méltóak lettek arra, hogy a Habsburgokkal versenyezzenek. A két hatalmas család között nemsokára valódi háború tört ki, ami 1443-ban azzal végződött, hogy a Cilleiek megőrizhették fejedelmi címüket és örökségi szerződést kötöttek a Habsburgokkal.

A Habsburg-ház tagjai azonban nem voltak egységesen ellenséges viszonyban a Cilleiekkel, hiszen egyeseket rokoni szálak fűztek hozzájuk. A Zsigmond és Barbara házasságából született Erzsébet Habsburg Albert felesége lett, aki e házasság révén lett Zsigmond teljes jogú utóda: Magyarország, Csehország és a német-római császárság uralkodója. A Cilleiek ekkor úgy ítélték meg, hogy hatalmuk növelésére Magyarországon vannak a legjobb kilátásaik. Az ebből következő események jól ismertek a magyar történelemből.

Cillei Ulrik megölésével és V. László váratlan halálával kihalt a Cillei-dinasztia, de a Cillei család eseményekben gazdag történetét a XIX. századtól a mai napig számos szlovén szépíró és operaszerző dolgozta fel.

Igor Grdina: Celjski knezi v Evropi (A Cillei fejedelmek Európában), Celje, 1994. XXXV. p.

Szilágyi Imre