Klió 1995/2.

4. évfolyam

ÓKOR

J. M. Alonso-Nuhez:

Pompeius Trogus, a történetíró

A római történetírás egyik legfőbb jellemzője, Róma-centrikus szemlélete, az, hogy a történelem fő alakítójaként és letéteményeseként vagy Róma városát, vagy a római népet (populus Romanus), vagy magát a Római Birodalmat fogja fel, mely utóbbi egyes szerzők felfogása szerint egyfajta egyetemes, illetve világtörténelmet is kiteljesít. Érvényes ez a megállapítás még olyan esetben is, amikor a történelmi mű nem is latin, hanem görög nyelven születik meg, mint pl. Fabius Pictor munkája, amely már görögül íródott meg, mégis a római nép történeti elhívatottságával kívánta megismertetni olvasóit, és nem csak a görögöket, hanem még mediterrán népeket is, beleértve magát a görögül tudó római elitet is. Fabius Pictor számára ugyanis a történetírásnak mint irodalmi műfajnak neve volt ekkor, ám a történelem igazi tárgya a római ember számára már a Kr. e. III. században Róma volt. Hasonlóképpen a római nép volt a főhőse Cato történeti művének, a De origine-nek, amely az itáliai városok születéséből kiindulva bontakoztatta ki Róma uralmának megvalósulását. Később Livius hatalmas terjedelmű összegzésében Róma történelmi küldetését fogalmazta meg drámai történeti tabló segítségével; majd pedig Florus vázolta fel a római nép életkorain keresztül a birodalom életútját a gyermekkortói kezdve a serdülő és az ifjúkoron át egészen az öregségig, felvillantva immár annak a lehetőségét is, hogy a római nép elhivatottságának és történelmi missziójának időben egyszer vége fog szakadni.

A római történetírás e Róma-ceutrikusságot figyelembe véve, különleges jelentősége van Pompeius Trogus Historiae Philippicae-jének (Philipposzi történelem), amely valójában latin nyelvű, Róma ellenes tendenciájú egyetemes történelem. E műnek és szerzőjének szentelt a legutóbbi időben egy kis terjedelmű monográfiát a jeles spanyol ókortörténész: Alonso-Núñez, akinek neve világszerte jól cseng, hiszen számos tanulmánya jelent meg az antik történetírásról. főleg az ókori egyetemes történeti felfogásokról, Így magáról Pompeius Trogusról is. A szerző először a történetíró személyiségének jellemző vonásait mutatja be. Rámutat annak a jelentőségére, hogy Pompeius Trogus vocontius volt, vagyis a mai Vaison-la-Romaine-ben született, abban a provinciában, Gallia Narbonensis-ben, mely már a Kr. e. és Kr. u. I. században viszonylag fejlett tartománynak számított, s ahonnan szemlélve, Róma nem feltétlenül mutatkozott a Mediterráneum kizárólagos központjának. Ennek megfelelően fordult Pompeius Trogus figyelme alapvetően a hellenisztikus világ felé, ahogy arra már munkájának címe is utal, hiszen ez egyértelműen a hellenisztikus világbirodalom megalapozójára, a makedón Nagy Sándor apjára, II. Philipposzra céloz.

A Historiae Philippicae Kr. e. II. és Kr. u. I. között kerülhetett közzétételre, és 44 könyvet foglalt magában. Szövegét, sajnos, kevésbé ismerjük, minthogy a munka eredeti formájában elveszett, csak prológusait, illetve egy kivonatát ismerjük, amely utóbbi epitomét egy bizonyos Iustinus készítette el, akiről többen azt tartják, hogy Kr. u. 200 körül élt, ám Alonso-Nűñez nem zárja ki az V. század végére való datálás lehetőségét sem, hiszen a kivonatnak mint műfajnak tulajdonképpen ez a periódus volt a virágkora. A iustinusi munka voltaképpen nem más, mint a drámai és morális érdekességű történelmi példák: exemplumok gyűjteménye, valamiféle antológiája. A Prologi és az epitomé egybevetése elég jól kirajzolja, hogy Iustinus voltaképpen milyen felfogás jegyében tömörítette Pompeius Trogus alkotását, s ugyanakkor arra is lehetőség nyílik, hogy tisztázzuk az eredeti Pompeius Trogus-i alkotás valószínű jellemzőit.

Mint a spanyol kutató elemzései jelzik, a gall eredetű történetírót kevéssé érdekelték egyfelől a távoli időszakok, másfelől a mediterrán világ peremterületei, mint pl. Germánia vagy Britannia, amelyekről tudomást sem nagyon látszik venni. Ezzel párhuzamosan viszont Pompeius Trogus figyelme alapvetően a mediterrán világra összpontosul, főképpen a görög földre, amelynek eltitkolja belső meghasonlásait. Ennek jegyében munkájának fő tárgya a makedón monarchia (ahogy erre már a munka címe is utal), amely a legtöbb könyvnek a tárgya (VII–XXXIII. libri). A makedón monarchiának ezt a történetét Pompeius Trogus öt birodalom egymásutániságának sorába illeszti be. Ezek a birodalmak: Asszúria, Média, Perszia, Macedónia és Róma, amelyek valamennyien nagyméretű terjeszkedő politikára épülnek. A birodalmak közti váltás elkerülhetetlen és sorsszerű, miként a makedón birodalmat is fel kellett váltania Rómának, hiszen Macedonas Romana fortuna vicit, vagyis a makedónokat legyőzte Róma szerencséje (30, 4, 16). Ugyanígy azonban a párthusokkal konkuráló Római Birodalomnak is fel kell majd bomlania, átadva helyét egy újabb birodalomnak.

Pompeius Trogus ezen egyetemes történeti felfogásában Rómának egyáltalán nem jut kiemelt szerep, amit különösen jól mutat az a körülmény, hogy a szerző nem helyez súlyt arra a római köztársaságkori periódusra, amikor Róma valóban világbirodalom lett, hanem csak az augustusi monarchiát emeli ki, amely szerinte egy új korszak kezdete.

Pompeius Trogus műve olyan történelmi alkotás volt, amely különleges helyet biztosított a földrajzi és a kronológiai aspektusoknak, kidolgozva egy synchronismus-t. az események és a természeti jelenségek között, összekapcsolva mindezt a terjeszkedő, mondhatni: „imperialista” politikával.

Pompeius Trogus a maga egyetemes történetének műfaji kapcsolódásait a görög historiográfiában találta meg elsősorban, amiről olyan írások tanúskodnak, mint Diodórosz Szikeliótész „Történeti könyvtára”, vagy Nikolaosz Damaszkénosz egyetemes története. Mindezek fő példaképe pedig nem más volt, mint Polübiosz, aki Róma világbirodalommá való fölemelkedésének útját adta úgy elő, mint a világtörténelem megalapozóját. Ezt a kísérletet folytatta azután Poszeidóniosz és Sztrabón. Pompeius Trogus eredetisége és újszerűsége főként abban áll, hogy e világtörténeti bemutatásnak jól érzékelhető Róma-ellenességet adott.

J. M. Alonso-Núñez: La Historia Universal de Pompeyo Trogo (Pompeius Trogus egyetemes története) Madrid, Edíciones clásicas, 1992, X 123 p. (Series Maior)

Havas László