Klió 1995/2.

4. évfolyam

ÓKOR

Luciana Aigner Foresti:

Az etruszk szövetség

1992. szeptember 21–25-én Bergamoban konferenciát rendeztek Federazioni e federalismo nell 'Europa antica címmel, tizenegy európai és észak-amerikai ország kutatóinak részvételével, abból az alkalomból, hogy Marta Sordi, az olasz ókorkutatás jeles képviselője, akinek a munkásságában kiemelkedő helyet foglalt el mindig ennek a témának a kutatása, harminc éve lett rendes egyetemi tanár. A konferencia alcíme: Alle radici della casa comune europea, az épülő Európa-ház alapjaira, hagyományaira irányítja a figyelmet. Az elhangzott előadások írásos anyaga 1994-ben jelent meg a milánói Universitá Cattolica del Sacro Cuore kiadásában.

Luciana Aigner Foresti tanulmánya Etruriában a Kr. e. VII. század kezdetétől kialakult városállam-rendszerrel foglalkozik. A legelterjedtebb véleménye témában az, hogy a XII populi (12 nép) szövetsége nem centrális politikai szervként funkcionált, hanem inkább szakrális szövetség volt, hasonlóan a görög amphiktyoniákhoz. G. Perl német kutató véleménye szerint az etruszk városok független államok konföderációját alkották, egy vallásos alapon létrejött Staatenbundot, és ezt a szerveződési formát a „nomen Etruscum” terminussal jelölték.

L. Aigner Foresti a források alapos vizsgálatával vonja le következtetéseit az etruszk szövetség kérdésével kapcsolatban. Észak-etruriai sírkőfeliratokon fordulnak elő a „tular rasnal” (a rasnák határa) és a „tular spural” (a város határa) kifejezések. Livius egy helyen azt írja, hogy a gallok hatalmas hadserege behatolt Etruria határain. Az egyes városok és Etruria határának megkülönböztetése arra utal, hogy a dokumentumok elválasztják az etruszk „ethnos” fogalmát az egyes etruszk „populi” (népek) fogalmától. Az etruszkoknak Karthágóval és Rómával kötött szerződései is államközi egyezmények, és törvényhozói hatalommal felruházott egységes politikai szervre utalnak. A források tudnak közös etruszk katonai vállalkozásokról és közös hadseregről is, erre utal az is, hogy Türrhénosz, a névadó hős, aki az egység szimbóluma, nem királyként, hanem katonai vezetőként van említve. Léteztek közös döntései az etruszk „ethnosnak”, pl. amikor elutasították az ostromlott veii-iek segélykérését a Róma elleni harcban.

Az érmeken lévő „m” betűt egyes tudósok a „metl” (szövetség) szóval hozzák kapcsolatba, és pánetruszk éremverésre gondolnak, vagy olyan pénzre, amit az összes etruszk város elfogadott, mert egy közös törvényhozói politikai szerv bocsájtotta ki. Az etruszk közösségre utal a saeculumok (évszázad) tradíciója is, amely azt jelenti, hogy népüket közös sors kapcsolja össze.

Létezett egy pánetruszk gyűlés, amelynek konzultatív és határozati funkciói egyaránt voltak: egy-egy populus (nép) vállalkozása előtt kikérte a gyűlés véleményét, a határozatok főleg békeszerződésekre, hadüzenetekre vonatkoztak, de nem voltak szükségszerűen kényszerítő jellegűek az egyes városokra nézve. A gyűlés résztvevői az egyes városok képviselői lehettek. Évenként tarthatták az összejöveteleket. de rendkívüli alkalmakkor is sor kerülhetett rá, a helyszín pedig a fanum Voltumnae (Voltumna szentélye), amely Propertius egyik utalása alapján Volsiniiben állt. Ez vallási központ volt, Voltumna pedig Varro megfogalmazásában deus Etruriae (Etruria istene). A gyűlés funkcionáriusai: a városi és a szövetségi rendszer strukturája hasonló módon van elnevezve. Az archaikus korban a lucumo állhatott a szövetség élén. Őt a tizenkét nép közösen választotta, a legfőbb hatalommal rendelkező katonai vezető volt. „Lucumo” a király etruszk neve, a forrásokban személynévként is előfordul, de a személy mindig egy király, jövendő király, vagy a hadsereg vezére.

A Kr. e. IV. századtól a lucumo helyébe a „zilath rasnal” lép, mint a szövetség legfőbb katonai vezetője. Tisztsége meghatározott időre szólhatott, talán minden nép egy hónapig birtokolta a parancsnokságot, ez magyarázná a XII populiból a tizenkettes számot. A „zilath rasnal” azonosítható a császárkori feliratokon szereplő „praetor Etruriae” (Etruria praetora) tisztséggel. Lívius írja, hogya 12 népet összehívták, hogy válasszanak „sacerdost” (pap). A választásra az ünnepi játékok alkalmával került sor, ebből arra lehet következtetni, hogy meghatározott időpontban, rendszeresen választottak az V. század második felétől vallási vezetőt is a katonai-politikai vezető mellé, mint ahogy ez a latin szövetségnél is megfigyelhető jelenség.

Livius az etruszkok szövetségi szerződését „nomen Etruscumnak” nevezi. Ez a szövetség politikai, törvényhozói, szakrális funkciókat egyaránt ellátott, döntőbíróként lépett fel az egyes tanok közötti viszályok esetén, kereskedelmi, politikai szerződéseket kötött, háború és béke kérdéséről tanácskozott, rendszeres gyűléseket tartott, vezető tisztségviselői voltak. De a szövetség mellett az egyes etruszk városok erős autonómiával rendelkeztek, mert a határozatok nem mindig voltak kötelező jellegűek az egyes városokra nézve.

Tehát a „lega etrusca” egyaránt magán viselte az államszövetség (Staatenbund) és a szövetségi állam (Bundesstaat) jellegzetességeit.

Luciana Aigner Foresti: La Lega etrusca (Az etruszk szövetség) In: Federazioni e federalismo nell'Europa antica. Milano, 1994.

Óbis Hajnalka