Klió 1995/2.

4. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Walther L. Bernecker-Horst Pietschmann:

Spanyolország története a korai újkortól napjainkig

A német történetírás hosszú időn át figyelmen kívül hagyta Európa „peremvidékének” történelmi eseményeit, s úgy tűnt, vizsgálódásai a Pireneusokon túl nem terjedtek. Ezt bizonyítja, hogy Németországban a spanyol történelemről szóló utolsó átfogó munka 1939-ben jelent meg Richard Konetzke tollából „A spanyol és portugál nép története” címmel. Ezt követően – egészen a 80-as évekig – csak rendkívül szórványos an találkozhatunk német nyelvű, Spanyolországgal foglalkozó művekkel, de ezek jó része is csupán spanyol munkák fordítása volt. A hosszú csendet Hartmut Heine törte meg 1984-ben kiadott „Spanyolország története a kora újkorban, 1400–1800” című művével, akit jelen kötet szerzőpárosának egyike, Walther L. Bernecker követett Spanyolország XIX. és XX. századi történetét feldolgozó tanulmányával.

A spanyol történelem egészének tanulmányozásakor az jelenti az egyik legfőbb jellegzetességet, hogy a szerzők általában csak kisebb korszakokkal foglalkoztak. Ez az oka annak, hogy e munka is Walther L. Bernecker és Horst Pietschmann összefogásának eredményeként jött létre.

E könyv szerzői művüket – amely az új- és legújabb kori spanyol történelem első német nyelvű, összefoglaló bemutatása – a már említett Richard Konetzke munkájának kibővítése szándékával írták. Pietschmann és Bernecker – akik Latin-Amerika-kutatóként lettek ismertek – Spanyolország történelmének bemutatását azzal a korral indítják (a XV. századdal) amikor ez az ország – sokak számára nehezen magyarázható, és egyben csodálatra méltó módon – európai nagyhatalommá emelkedett. Ennek a valóban látványos felemelkedésnek gyökereit a két legjelentősebb korona (Kasztília és Aragónia) egyesülésében vélik felfedezni, illetve ezen területek uralkodóinak (Izabellának és Ferdinándnak, az ún. Katolikus Királyoknak) tevékenységében.

Az első, XV–XVIII. századi rész szerzője, Pietschmann részletes képet ad arról, hogy a rohamos fejlődésben milyen mértékben játszottak szerepet a spanyol hagyományok (pl. a vallás kiemelkedő jelentősége ebben az országban), illetve, hogy milyen „új módszerek” voltak szükségesek a „spanyol csodához”. Azonban, mint minden csoda, ez sem volt túl hosszú életű, és a több kontinensre kiterjedő világbirodalom, amelyben V. Károly uralma alatt valóban soha nem nyugodott le a Nap, a XVII. században legalább olyan nagymérvű hanyatlást élt át, mint amilyen felemelkedése volt. Ami még sikerült II. Fülöpnek, hogy tudniillik életben tartsa az akkor már szinte minden területre kiterjedő válsággal küzdő monarchiát, nem sikerülhetett utódainak, az ún. „kis Habsburgoknak”, Ill. Fülöpnek, IV. Fülöpnek és II. Károlynak. A XVII. század második felében egyértelművé vált, hogy Spanyolország visszavonhatatlanul másodrangú hatalommá degradálódott, és az európai hatalmak játékszerévé vált. A szerző részletesen elemzi ezen folyamat okait és gyökereit a spanyol történelemben.

Kitér minden olyan tényező bemutatására, amelyek összhatásukban a századvégi összeomlást eredményezték, így pl. a kedvezőtlen időjárás és járványok okozta igen jelentős népességcsökkenésre (a lakosság létszáma csak Kasztíliában a XVII. század második felében az 1598-as 8,3 millióról 7 millióra csökkent), a moriszkók kiűzésére, mely intézkedés a spanyol gazdaság számára végzetes következményekkel járt, valamint azokra a politika szférájában lejátszódó változtatás okra, melyeket feltehetően egyetlen birodalom sem tudott volna elviselni. Ezekhez a folyamatokhoz párosult az ország totális pénzügyi „kiégése”, melyben nem kis szerepet játszottak azok a külpolitikai „tévelygések”, melyekbe az utolsó Habsburgok bocsátkoztak.

A szerző úgy értékeli, hogy a vesztfáliai és a pireneusi békék végérvényesen lezártak egy korszakot a spanyol történelemben, mely után Spanyolország már képtelen volt akár a szárazföldön, akár a tengeren említésre méltó katonai akciókra vállalkozni.

Munkája utolsó fejezetében a Bourbon-uralom előnyeit és hátrányait világítja meg, előre vetítve az 1808-as év „katasztrófáját” is. Az 1808-ban kezdődő felkelés, amely egyrészt a francia betolakodók ellen irányult, másrészt logikus következménye volt az ancien regime több mint egy évtizede húzódó válságának, fordulópont a spanyol történelemben. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a spanyol historiográfia a spanyol legújabb kor kezdetét 1808-hoz köti. Választóvonal ez a dátum Pietschmann és Bernecker munkájában is, hiszen Bernecker az 1808-as év tárgyalásánál veszi át a szót szerzőtársától.

A Horst Pietschmann által írt első rész valóban alapos áttekintést nyújt a spanyol újkor gazdasági, társadalmi viszonyairól, bel- és külpolitikai konfliktusairól, nem nélkülözve a tájékozódást megkönnyítő térképek felhasználását sem. Érzékletesen mutatja be Spanyolország felemelkedésének, valamint hanyatlásának okait és körülményeit, különös tekintettel a háborúkra és a gazdasági szférában végbement változásokra.

A második rész szerzője, Walther L. Bernecker alapos ismerője a XIX. és XX. századi spanyol történelemnek, amit mi sem bizonyít jobban, mint számos, e témában megjelent publikációja. A függetlenségi harctól egészen napjaink Spanyolországáig kalauzolja az olvasót, bevezető gondolataiban utalást téve a spanyol történelmet sorsdöntően befolyásoló eseményekre, így pl. a már említett 1808-as év mellett 1898-ra, amikor Spanyolország utolsó tengerentúli gyarmatait is elvesztette, illetve 1936-ra, a polgárháború kezdetére.

Ezen folyamatok tárgyalása mellett – amelyek létrejöttében Bernecker a külpolitikai tényezők fontosságát emeli ki – kitér olyan, Spanyolország történelme megértéséhez nélkülözhetetlen események értékelésére is, mint az 1812-es cádizi liberális alkotmány bevezetése, vagy 1833, az ún. izabellai kor és a liberális uralom kezdete, 1868, a Bourbon-hatalom összeomlása, illetve az 1874-es restauráció.

A XIX. századot összességében – hasonlóan sok más európai országhoz – az átmenet évszázadaként jellemzi a szerző: átmenet az ancien regime korából a polgári társadalomba. Bernecker hangsúlyozza azt a politikai instabilitást, amely sokkal szembetűnőbb Spanyolországban, mint a korabeli Nyugat- és Közép-Európában, és amit egyértelműen bizonyít annak ténye, hogy a függetlenségi háború és az 1936-ban induló polgárháború között eltelt években több mint száz kormánya volt az országnak.

A politikai események mellett szemléletes képet kaphatunk a spanyol gazdaságról is, amely már a XVIII. századra jelentősen elmaradt angol és francia vetélytársaitól. A „felvilágosult despotizmus” ezen elmaradottság leküzdését célozta meg a „proyectismo” fejlesztési programjaival. Bernecker munkája első fejezetében a katonai puccsok légkörét tárja az olvasók elé, a függetlenségi harctól az 1874-es restaurációig tárgyalva a spanyol eseményeket. Részletesen szól a XIX. századi Spanyolországról, azokról a válságjelenségekről, amelyek az ancien regime bukását vetítik előre.

A második fejezet az 1875 és 1930 közötti restauráció és diktatúra korát mutatja be, részletes kitekintést nyújtva azokra a próbálkozásokra, melyek a gazdasági élet fellendítését tűzték ki célul, illetve az iparosodást kísérő társadalmi-politikai mozgalmakra.

Jelentős mértékben könnyítik a tájékozódást azok a táblázatok és diagramok, melyekkel a szerző mind a gazdaságról, mind a társadalmi-politikai változásokról szóló fejezeteit gazdagította. A második köztársaság és a polgárháború részletes bemutatása után – ami egyébiránt a szerző egyik szakterülete – az utolsó két fejezet „a hosszú Franco-korszakot”, illetve a közelmúlt történetét tárgyalja. Előbbiben betekintést kaphatunk az „új állam” szerkezeti felépítésébe, az 50-es években elindult gazdasági programba, amely a 60-as évek gazdasági és társadalmi áttöréséhez vezetett, azaz a Franco-rendszer légkörébe. Az utolsó fejezet pedig arról a közel 20 évről szól, mely periódus alatt Spanyolország ismét nélkülözhetetlen tényezőjévé vált az európai politikának.

Vélhetően a mai Spanyolország iránti kíváncsiság is szerepet játszhatott e könyv megszületésében, amely valóban széleskörűen és rendkívül logikusan, átláthatóan tárja elénk a spanyol történelem utolsó öt évszázadát. A könyv igen gazdag irodalomjegyzéke pedig további támpontokat adhat mindazok számára, akiket a német szerzőpáros munkája a spanyol történelem behatóbb tanulmányozására sarkall. A két szerző annak reményében írta meg könyvét, hogy ezzel is hozzájárulhat a Németország és Spanyolország közötti tudományos és szellemi kapcsolatok felélénküléséhez. Horst Pietschmann és Walther L. Bernecker könyve egyaránt szól az érdeklődő átlagolvasóhoz és a történész szakemberhez.

Walther L. Bernecker–Horst Pietschmann: Geschichte Spaniens, Von der frühen Neuzeit bis zur Gegenwart (Spanyolország története a korai újkortói napjainkig) Stuttgart, 1993. Verlag W. Kohlhammer, 412 p.

Pallagi Mária