Klió 1995/1.

4. évfolyam

XX. SZÁZAD

Peter Landau

Az 1933-as lipcsei nemzetiszocialista német jogásznapok

A cikk: érdekes, Németországban még ma is nehezen kezelhető témáról szól: miként viszonyult a német jogásztársadalom a náci hatalomátvételhez. Az első világháborút követően létrejövő Weimari Köztársaság Európa legdemokratikusabb államszervezetét hozta létre, amelyet 1933-ban a világtörténelem egyik legkeményebb diktatúrája váltott fel. Nehezen megmagyarázható kérdés, hogy a demokratikus államrendet támogató jogászok többsége miként tudott együttműködni a hitleri diktatúrával. A cikk: az említett rendezvény vizsgálatán keresztül öt pontban kísérelte meg a választ megadni. Vizsgálja a jogásznapok külső lefolyását, a náci jogideológiát, a legismertebb résztvevők (Helmut Nicolai, Heinrich Lange, Carl Schmitt) felszólalását. Ezután a német jogászok szellemi kapitulációjának okait elemzi.

A lipcsei jogásznapokat 1933. szeptember 30. és október 3. között szervezték meg. Jellegében lényegesen különbözött az azt megelőző rendezvényektől, amelynek hagyományai 1860-ig nyúlnak vissza. A régi jogásznapok a szakmai élet legfontosabb tanácskozásai voltak, lefolyásuk demokratikus elvek alapján történt. A tagok szakterületenként szekciókba tömörültek, s a vitás kérdésekről szavazással döntöttek. A lipcsei jogásznapokon már csak egyetlen szavazás volt, amely a következő ilyen rendezvény helyének meghatározására vonatkozott. Ezt az tette lehetővé, hogy a harmincas évek legelejétől - a parlamenti erőviszonyokban történt változásokhoz hasonlóan - a német jogászság körében is nőtt a szélsőjobboldaliak száma. De hozzá kell tennünk, hogy ez a radikalizálódás nem volt olyan erős, mint a parlamentben. A Német Nemzetiszocialista Jogászok Szövetsége (Bund Nationalsozialistischer Deutscher Juristen /BNDJ) 1930-ban 100, 1931-ben nem egészen 500, 1933.január 1-jén 1374 taggal számolt. 1933 őszén viszont már megközelítőleg húszezren voltak, ami azt mutatja, hogy a nácik ezen körökben jelentős áttörést csak a politikai hatalom megszerzése utál} tudtak elérni.

A nemzetiszocialista jogi ideológiára rányomta bélyegét az egypárti diktatúra. Legfontosabb forrásait az 1920-as pártprogram és Hitler „Mein Kampf”-ja jelentette. Népi közösségi jogot propagáltak, amely az egészséges népérzetben valósul meg. Ez magában foglalta a szélsőséges rasszizmust, amelyre az 1920-as pártprogram 4. pontja utal. Eszerint „állampolgár csak az lehet, aki néptárs”. Meghirdették a római jog recepcióját is, de Róma legvonzóbb motívumát annak birodalmi törekvései jelentették. Az említett pártprogram 19. pontja tartalmazta, hogy a római jog a katonai világrend létrehozatalát szolgálja.

Helmut Nicolai: Faj és jog címmel tartott előadást a lipcsei jogásznapokon. Egy Krisztus előtt 5000 évvel létezett északi ősnépből indult ki. Utalt a régi szászok jogára, amely szerint, ha egy asszony házastársának magasabb jogállásút választott, az halállal volt büntetendő. Az északi ősi nemzetségi jog szerint gyilkosság esetén az elkövető egész családját meg lehetett büntetni, ami egyértelműen kollektív bűnösséget jelentett. Ezen elméletek felfedezhetők többek között azon személyek bűnperében, akik 1944 júliusában Hitler ellen merényletet követtek el.

Nicolai előadásának befejezése után hallhatták a konferencia résztvevői a harminchárom éves lipcsei magántanár, Heinrich Lange előadását Igazságügyi reform és német bírák címmel. Lange életpályája meglehetősen érdekesen alakult, a húszas években megjárja az Egyesült Államokat, nemzetközi kapcsolatokat létesít, 1933-ban mégis azonnal a nácik mellé áll. A háború után Saarbrückenben volt professzor. Lipcsei előadásában ő is a fajelmélettel foglalkozott, többek között azzal, hogy különböző fajúak házasságából milyen jogállású utódok születhetnek.

Az 1933-as lipcsei jogásznapokon többek között előadást tartott Carl Schmitt. Előadását nagy érdeklődéssel várták, hiszen a demokratikus államrendszer lebontását követően megkezdődött a náci ideológia kiépítése, amellyel kapcsolatban Schmitt véleménye meghatározó volt. Előadását három alapvető fogalom köré építette: az állam, a mozgalom és a nép kérdéséről beszélt. Ezek közül a legfontosabb a mozgalom, amelyet az NSDAP, mint politikai elit testesít meg. Az állam a katonaságból és a tisztviselői karból áll, amely bizonyos autonómiával bír, de mindenképpen a Párt vezetése alatt áll. A harmadik, a nép, az önkormányzatok „éggömbje”.

Mindezekkel a német jogásztársadalom kapitulált a náci hatalom előtt. A demokrácia 1930 óta állandóan a jobb és a baloldal között hánykódott, állandó szükségállapot volt, amely a náci hatalomátvétellel zárult. A német jogászok jó része a jogpozitivizmus talaján állt, de a törvényhozás szélsőséges döntései miatt ez értékvesztett elméletté vált. A jogpozitivista álláspont nagymértékben elősegítette a náci előretörést a jogi ideológiában.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy az 1933-as német jogásznapok a náci éra első nagy rendezvénye volt, amely annak jogideológiáját előkészítette, s egyben a német jogászság majdnem teljes kapitulációját jelentette az új hatalom előtt.

Peter Landau: Die deutschen Juristen und der nationalsozialistisce Deutsche Juristentag in Leipzig 1933. (A német jogászok és az 1933-as lipcsei nemzetiszocialista német jogásznapok) Zeitschrift für Neuere Rechtsgesichte 16. évf. 1994. 4. szám.

Szabó István