Klió 1995/1.

4. évfolyam

KORA ÚJKOR

F.-D. Liechtenan

Útleírások a cári Oroszországról

Astolphe de Custine Oroszország 1839-ben c. műve jó példája annak a kritikának és cenzúrának, amellyel Oroszország illette a Nyugaton róla megjelent műveket. Az elismerő nyugati kritikák ellenére az orosz szalonokban csak titokban olvashatták, míg 1. Miklós cár el nem rendelte hivatalos és kötelező elítélését. Szent-Pétervár sajtószervei álnéven vagy névtelenül, angolul, franciául és németül indítottak támadást Custine márki ellen. E küzdelemben nem kevesebbről, mint a cári birodalom védelméről, a despotizmus törvényességének igazolásáról volt szó.

Az első ilyen botrányt egy moszkvai angol követ, Gilles Fleteher robbantotta ki, aki 1588-ban érkezett Oroszországba, amikor egy angol kereskedelmi cég, a Muscovy Company uralta teljes egészében e hatalmas terület kereskedelmét. Emiatt Fletchert elég fagyosan fogadták, s ez az általa írt útleírásban is tükröződik. A topográfiai és földrajzi adatok mellet az állam működését, a gazdasági életet, a hadsereget, az igazságszolgáltatást, a nemesség, a nép és a papság életét is bemutatja. Richard Hakluyt is közölt belőle részleteket útleírásokat tartalmazó sorozatában, de az oroszországi pozícióit féltő Muscovy Company hamarosan elérte, hogy betiltsák a könyvet. Fleteher műve különösen érzékenyen érintette a XVI. század végi Oroszországot, hiszen könyörtelenül karikírozta egy anakronikus feudális társadalom hierarchikus rendjét, ahol az uraiktól függött alattvalói élete vagy halála. Fleteher könyve végül 1643-ban jelenhetett meg, de nem ő volt az egyetlen utazó, aki megpróbálta bemutatni az orosz társadalmi életet, de bizony nem adtak kedvezőbb képet az orosz kormányról és egyházról, amely ezáltal kirekesztődött az európai közösségből.

A XVIII. században meginduló európaiasodás egy időre megtorpan, de aztán ismét folytatódik a fejlődés. Igazán csak Nagy Péternek sikerült változtatnia az orosz nemzetről addig kialakított képen. A felvilágosult, modern uralkodóról aztán 1700-ban Bécsben megjelent egy pamflet Georg Korb tollából, aki az Ignace Guarient és Rall által vezetett császári küldöttség tagjaként járt Moszkvában 1698-ban. Korb Diariumában apró mozaikokból rakja össze a nagy uralkodó ellentmondásos jellemét: civilizátor szerepét és kegyetlenkedéseit, valamint isteni hatalmát. A könyvet ugyan betiltották, fellelhető darabjait összeszedték, mégis maradt az eredeti lenyomatból, így részletei különböző kiadványokban jelentek meg később németül és franciául.

Nagy Péter halálát követően - az uralkodó érdemeinek köszönhetően Oroszországot fejlődő, felvilágosult országnak tartották, amely időközben Európa szerves részévé vált. Ehhez a felvilágosodás filozófusai is hozzájárultak, többek között Voltaire.

A XVIII. századtól az orosz uralkodók egyre többet adtak arra, hogy az Oroszországról kialakult jó véleményt meg is őrizzék. A jó hírnév érdekében a legtehetségesebb, legképzettebb alattvalóikat küldték Nyugatra, akik azután mindent megtettek, hogy hazájukat minél jobban megismertessék Európával. Mégis ez idő tájt is megjelent az oroszokkal szemben ellenséges hangvételű mű Königsbergben 1736-ban. A Lettres Moscovites (Moszkvai levelek) szerzője Roccaforte álnéven írta meg oroszországi kalandjait. Írása az orosz politikai élet szatírája. Az orosz cenzúra hiába próbálta megakadályozni a könyv francia kiadását, ezt követően hamarosan németül is megjelent.

Jean Chappe d' Auteroche Voyage en Sibérie (Utazás Szibériában) c. munkájában jelenik meg egészen világosan Oroszország kettőssége, egy fiatal, dinamikusan fejlődő modem nemzet, amelyet megbénít a despotizmus. 1725 után szerinte két nép egyesült egy nemzetben: egy provinciális és népi még csaknem a barbárság szintjén, és egy városi, amely megpróbál a nyugati kultúrához igazodni.

Charles Masson, akit 1796-ban száműztek Oroszországból, Mémoires

(Emlékiratok) c. munkájában rámutat a Kelet és Nyugat közötti áthidalhatatlan szakadékra, amelyet az ideológiai különbség is mélyít.

Custine munkája szinte valamennyi elődje főbb észrevételeit egyesíti magában, a többivel együtt hozzájárul a cári Oroszország jobb megismeréséhez.

Francine-Dominique Liechtenan: La progression de l'interdit: les récits de voyage en Russie et leur eritique á l' époque des tsars (A tiltás fejlódése: oroszországi űtleírások és kritikáik a cárok idejében). In: Revue Suis se d'Histoire. Vol. 43. 1993. 1. 15-42. p.

Révay Valéria