Klió 1995/1.

4. évfolyam

rule

 

ÖSSZEFOGLALÁSOK

 

Daniel Panzac

Az Oszmán Birodalom népessége

 

Második alkalommal vállalkozik az Aix-en-Provence-ban működő Daniel Panzac arra, hogy bibliográfiát állítson össze a törökök által egykoron birtokolt területek demográfiai helyzetével foglalkozó munkákról. Ezúttal 1941-től 1990-ig kívánja bemutatni a vonatkozó nemzetközi szakirodalmat.

Mondanunk sem kell, maga a vállalkozás felettébb üdvözlendő, hisz a soknemzetiségű birodalom népesedési viszonyait még távolról sem ismerjük kellőképpen ahhoz, hogy meg tudjuk vonni az oszmán uralom hatását a lakosság számának alakulására. Az érintett országok egy részében máig élnek makacs előítéletek a hódítók kegyetlenkedései eredményeként bekövetkezett mérhetetlen pusztu1ásról, a rabszíjra fűzött elhurcoltak százezreiről és más szörnyűségekről. Reálisabb összképet csak a levéltári források megszólaltatása révén alakíthatunk ki majdan, s ehhez igen fontos ismerni azokat a metodológiai kísérleteket és új kutatási irányokat, amelyek a világ különböző pontjain folynak.

A jelen összeállítás ekként határozta meg a szerepeltetett művek körét: „Elsősorban azokat a munkákat vettük fel, amelyeket kimondottan a történeti demográfiának szenteltek, illetve az olyan tényezőknek - mint az egészségügyi -, amelyek azt közvetlenül meghatározzák. Azokat is csatoltuk, amelyek a levéltári dokumentumok - mint a defterek - kiadása és feldolgozása ürügyén szempontunkból alapvető információkat tartalmaznak. A történeti földrajzzal és a régi városi funkciókkal foglalkozó munkák nagymértékben demográfiai alapokon nyugszanak: természetesen ezeket is felvettük."

Ha ezt a kissé túl tömören megfogalmazott célkitűzést egybevetjük a felsorakoztatott anyaggal, több szempontból is csalódottak leszünk, még akkor is, ha elismerjük: óriási kásahegyen kell átrágnia magát annak, aki e témának nekiveselkedik. (Mindazonáltal szerény könyvtáramban is jó néhány olyan fontos könyv és tanulmány van, amelyek elkerülték Panzac és csapata figyelmét.) Íme a gondok:

1) Az anyaggyűjtés meglehetősen egyenetlen.

a) Néhány elvi szempontból alapvető tanulmány hiányzik (pl. Nejat Göyünç, »Hâne« deyimi hakkinda. Tarih Dergisi XXXII (1979), 331-348:

az adóztatási egységre vetítendő szorzószám meghatározására törekszik;

Bruce McGowan, Food Supply and Taxation on the Middle Danube (1568-

1574). Archivum Ottomanicumi (1969),139-196: hosszasan foglalkozik a szandzsákösszeírásokban szereplő személyek kapcsán alkalmazandó koefficienssel; Michael Ursinus, »A váriz hánesi« und »tevzi' hánesi« in der Lokalverwaltung des Kaza Manastir (Bitola) im 17. Th. Prilozi za orijentalnu filologiju XXX (1980), 481-493 : a különböző adóegységek egymáshoz való viszonyát tárgyalja; G. Káldy- Nagy, Der Quellenwert der Tahrir Defterleri für die osmanische Wirtschaftsgeschichte. Osmanische Studien zur Wirtschafts- Und Sozialgeschichte, In memoriam Vanőo Boskov. Hrsg. Von Hans Georg Majer. Wiesbaden, 1986,76-83: a háne-problematikát is érinti.)

b) A demográfiai szempontból hasznosítható forráskiadványok ötletszerűen lettek felvéve, inkább nem, mint igen. Ez különösen a volt Jugoszláviát tekintve érvényes, ahol jó néhány teljes deftert közrebocsátottak, elsősorban Szarajevóban és Szkopjéban, de itt-ott kisebb helyeken is (mint Csacsákon, ahol három kötetben jelentek meg a környékre vonatkozó névsoros összeírás­részletek). Szinte semmi nyoma az utóbbi években Törökországban fellendült defter-kiadási hullámnak sem. Hazánkat is csupán Káldy-Nagy Gyula Törökországban publikált kötete képviseli, egy tucatnyi másik nem.

c) Országonként igen nagyok a különbségek a felvett munkák számát tekintve. Különösen a volt Jugoszlávia járt rosszul, csupán 19 címmel szerepel, pedig tucatjával lehetne a népesedéssel szoros kapcsolatban lévő tanulmányokat citálni, elsősorban a várostörténet köréből. A hazai termésből a kimondottan demográfiai és egyben a bódoltsággal foglalkozó munkák nem hiányoznak, ugyanakkor a másodlagosnak mondható irodalom elég véletlenszerűen van képviselve (ha Módy György „Adatok Böszörmény és környéke XVI. századi demográfiájához és birtoklástörténetéhez” című 7 oldalas tanulmánya, mely csak érinti a hódoltsági tematikát, felvétetett, akkor a helytörténeti munkák közül még jó néhány épp így szerepelhetett volna, hogy olyan kötetekről ne is szóljunk, mint Maksay Ferenc: Úrbáriumok, illetve N. Kiss István: XVI. századi dézsmajegyzékek című hatalmas opuszai.)

d) Néhány, a defterológia területén fontos munkákat közreadó szerző teljeséggel hiányozik. Így például aTemesvári szandzsákról közel egy tucat, részben csak történeti földrajzi, részben viszont· a népesedési kérdéseket is boncoló tanulmányt készített Halasi-Kun Tibor, s azokat nemzetközi fórumokon jelentette meg - Panzac hírüket sem hallotta (igaz, az Archivum Ottomanicum, ahol ezek többsége kijött, nem tartozik kedvelt folyóiratai közé: l. alább). De így járt Ahmed Aličič, Blaskovics József, Fekete Lajos, Hüseyin Özdeger, Hazím Šabanovič, Vass Előd, a Refet Yinanç-Mesut Elibüyük szerzőpáros és még sokan mások.

2) Az anyaggyűjtés következetlenségei mellett időnként szarvashibák csúsztak a felvett anyagba. Ezek láttán arra kell gondolnunk, hogy az eredeti munka gyakorta nem is volt a szerző kezében. Így a 081-es számon szereplő francia nyelvű Todorov-Velkov kötet a 166-os számon újra felbukkan; ezúttal angol címmel. A hiba háttere az, hogy a szóban forgó defter-kiadást ismertetője, Sztrasimir Dimitrov, figyelemfelkeltés végett módosított címmel látta el, s ezt a Turkologischer Anzeiger 16. kötetében véletlenül átvették. (Mellesleg egyszer „Balkán”, egyszer „Bulgária” alá sorolták be a kötetet; ez sem vall túlzott átgondoltságra.)

A 340. és a 34l. számon ugyanaz a munka szerepel! Barkan hatalmas forráskiadását a Bursza körül szervezett Hüdavendigar szandzsákról régóta hirdették Ankarában, talán maga Barkan is hivatkozott rá, esetleg úgy is, ahogy a 340. szám alatt olvassuk. Végül azonban társszerzős mű lett belőle, miközben Barkant halála megakadályozta abban, hogy a bevezetőt teljessé tegye; ezért a 144. oldalon mondat közben ér véget a szöveg.

Nem forgathatta Panzac Eugenie Elifoglu azon cikkét sem, amelyet 207-es számon Magyarország alá osztott be. A szóban forgó tanulmány ugyanis nem az Acta Orientalia Hungarica folyóiratban látott napvilágot (a megadott helyen e sorok írójának egy tanulmánya olvasható, amelyet Elifoglu idéz), hanem az Archivum Ottomanicum-ban, annak is IX. kötetében, 1984-ben, a 321-328. oldalakon, s korántsem hazánkkal foglalkozik, hanem Kütahja és környékével, ahol bizonyos összeírásokban a gyerekek életkorát is feltüntették.

Vagy például, ha Panzac a Tarih boyunca Istanbul semineri című kötetet áttanulmányozta volna, akkor nemcsak a 310-es számon idézett cikk került volna bele a bibliográfiába, hanem az Ümit Meriç Yazan által írt ís, amely a másikat nyomban követi és Isztambul népességének 1840-1940 közötti alakulását taglalja.

Több közismert könyv lapszáma lemaradt, feltehetőleg azért, mert nincs meg a helyi könyvtárakban. Ez azonban nem igazán mentség, Párizsból vagy máshonnan bizonyára meg lehetett volna kapni a hiányzó adatokat.

3) Teljes tájékozatlanságra utaló jelek. Ilyen szerencsére kevés van, de mivel egyikük minket is érint, nem hagyhatom említés nélkül. Kalmár Gusztáv, A török uralom hatása a Dunántúl népességére című tanulmánya (a helyes Transdanubie fordítás ellenére) Románia alá lett besorolva (No. 236)! Az semmiség ehhez képest, hogy megjelenési évként 1989-et írtak 1939 helyett. Ha ekkora tévedés becsúszhat, már szinte természetes, hogy az egyetlen Erdéllyel foglalkozó dolgozat is Románia alá került (No. 260); a XVIII. századi bolgár kereskedelmi kolóniák kialakulásának ugyan nem sok köze van Erdély török kori történetéhez, úgyhogy akár a Bulgáriával foglalkozó munkák közé is kerülhetett volna.

Panzac bevezető megjegyzései, táblázatai és grafikonjai szellemes bontások sorában csoportosítják a 464 felvett munkát (a megjelenés ideje évtizedenként, a kibocsátás helyének megoszlása, az egyes nyelvek részesedése, a feldolgozott korszakok, majd egy leíróbb jellegű tematikus értékelés). A fentebb az anyaggyűjtés teljességével kapcsolatban hangoztatott súlyos aggályainkra gondolva azt hiszem, nem túlzás értelmetlennek, sőt félrevezetőnek tekinteni ezeket a kimutatásokat.

 

Daniel Panzac, La population de l'Empire Ottoman. Cinquante aus (1941-1990) de publications et de recherches. (Az Oszmán Birodalom népessége. 50 év (1941-1990) kiadványai és kutatásai) Travaux et documents de I'IREMAN No. 15. Aix-en-Provence, 1993, 97 p.

 

Dávid Géza