Klió 1994/2.

3. évfolyam

KORA ÚJKOR

Heinrich Kaak:

A Gutsherrschaft. Elmélettörténeti kutatások az Elbától keletre fekvő terület agrárviszonyairól

Tíz évvel ezelőtt Klaus Schreiner egy 60 oldalas tanulmányt szentelt a „földbirtokosság” (Grundherrschaft) fogalma keletkezésének és jelentésváltozásának. Ma ő szerepel az ezzel a témával foglalkozó munkák lábjegyzeteinek élén. Előreláthatóan Kaak dolgozatát is ilyen megtiszteltetés éri majd. Tárgya a történetírásnak az irodalom feldolgozását tekintve nagyszabású bemutatása.

A Gutsherrschafttal foglalkozó történetírást az időrendet követve három részre osztja (1887-ig, 1887–1945, 1945-kb. 1980-ig) és ezen a három részen belül kettős megközelítésben ragadja meg, azáltal, hogy a regionális és területtörténeti vizsgálatokon alapuló munkákat az elméleti-koncepcionális leírásoktól elválasztva mutatja be, de aztán kölcsönös egymásra hatásában elemzi. Példaértékű munkáról van szó. A tárgyalt monográfiákról és tanulmányokról szóló referátumok azok jelentőségének megfelelnek, a szerző illően megkülönbözteti egymástól a központi és a kevésbé fontos kijelentéseket, ítéletében biztos és határozott, anélkül, hogy kritikájában sértő és fennhéjázó lenne. Még ott is, ahol szükséges az elméleti elgondolásokat világnézeti hátterük előtt bemutatni, első munkához képest meglepő éleslátásról tanúskodik. Egy ilyen terjedelmű műnek, mivel magukat az összefoglaló kézikönyveket is széleskörűen méltatja, velejárója egy-egy ismétlés, de a dolgozat kompendiumszerű, tájékoztató jellege kárpótol ezért.

Egy utolsó, átfogó fejezetben (365–447. old.) hozzáértően és tömören foglalja össze Kaak, ami számára az elmúlt száz év kutatásából általánosíthatónak és minden részletekbe menő elvi vitán túl biztos felismerésekként rögzíthetőnek tűnik. Kaak végkövetkeztetése az, hogy a Gutsherrschaft fogalmát, mint „alkalmas” és „pontos” kifejezést meg kell tartani, mert épp úgy ábrázolni képes „az 1570 és 1800/1861 közötti kelet-elbai agrárviszonyok teljességét” gazdasági (uradalom) és jogi oldalról (hatalom) egyaránt, és szemlélteti az Elbától keletre fekvő térség „központi, korszak meghatározó társadalmi viszonyait” ebben az időben. Ezen a korszakon belül Kaak az érthető periodizáció mellett szavaz: a földbirtok feletti legfelsőbb tulajdonra alapozva a „feudális urak” biztosították maguknak a parasztok adóit, és a jogi hatalom megszerzésével a XIII. századtól kezdve az eredetileg uralkodói úrbéri szolgáltatásokat. A saját kezelésű gazdaságok első kiterjesztése (a falusi paraszttelkek egyötödéről a kétötödére) az ezzel együtt emelkedő szolgáltatásokkal (ezt a röghözkötés biztosította) 1450 és 1570 között ment végbe. A következő lépést 1630 és 1770 között tette a Gutsherrschaft, miután a háború következtében egész vidékek néptelenedtek el. Ekkor a parasztokat megfosztották örökhaszonbérleti joguktól és jobbágyokká tették őket; ekkor rögzítették jogilag a jobbágyságot, (vagyis a parasztnak a birtok alá vetését, odakötését, azaz a röghözkötést), a szolgáltatási kényszert és a robotot is. Az 1770 és 1800/61 közötti harmadik fázis egymástól elváló folyamatokat mutat: az egyik iránya parasztvédő politika (Poroszország, Ausztria), a másik irány a parasztok további jogfosztása (Oroszország és a szomszédos államok). Amikor Kaak végül az egymással szembeállított Grundherrschaft-Gutsherrschaft kifejezések elvetését, és a Grundherrschaftnak inkább az adóztató földesurasággal való helyettesítését javasolja, hiányzik ennek a javaslatnak az ugyanolyan széleskörű tárgyi indoklása, amint a Gutsherrschaft szó megtartása érdekében az okokat felsorolja.

Heinrich Kaak, Die Gutsherrschaft. Theoriegeschichtliche Untersuchungen zum Agrarwesen im ostelbischen Raum (A Gutsherrschaft. Elmélettörténeti kutatások az Elbától keletre fekvő terület agrárviszonyairól) (Veröffentlichungen der Historischen Kommission zu Berlin 79), Walter de Gruyter, Berlin-New York 1991, XIV és 510 p.

Peter Blickle (Bern)

Fordította: Zsigáné Vincze Katalin