Klió 1994/2.

3. évfolyam

KÖZÉPKOR

I. M. W. Harvey:

Jack Cade 1450-es felkelése

A látványos esemény, London bevétele a kenti John Cade csapatai által és a számos zavargás mintegy 20 grófságban előkelő helyet biztosítottak az 1450-es eseményeknek az európai lázadások sorában. Az 1381-es és az 1519-es angol felkelésekhez képest Cade lázadása a kutatás mostoha gyermeke volt (az előzőt Rodney Hilton, az utóbbit Julian Comwall kutatta az utóbbi évtizedekben). Ez a források fennmaradásával függ össze. Bár van számos krónika jellegű beszámoló, viszont hiányoznak a fellebbezések és a rendelkezésre álló, kereken 3000 személyre vonatkozó amnesztialisták (késő-középkori felkelésekről beszámoló egyedülálló forrás) sem könnyen értelmezhetők, mert ezeken bizonyíthatóan olyan személyek is szerepelnek, akik segédkeztek a felkelés leverésében.

A krónikák előtérbe helyezik a rossz gazdálkodást, a korrupt közigazgatást, a magánháborúkat és a nemesi rivalizálást, tulajdonképpen a kontinensen lévő birtokok elvesztését is, és az angol tengerpart franciák általi fosztogatását. Harvey interpretációja e körön belül marad, amelyből hiányoznak annak következményei is, mennyiben számolták fel a korrupciót és a jogi bizonytalanságot. Az európai ellenállásimozgalom-kutatásba való végleges besorolásról aligha beszélhetünk, főképp az értelmezési kerete korlátozódik az angol irodalomra, még Gerlinde Mothes legújabb, az 1450-es felkeléstől 1983-ban publikált monográfiáját sem veszi figyelembe. Pedig értelmezési szempont lehetne az angolok idegen uralomtól való félelmét, és igényét a működő királyi védelemre előtérbe helyezni, és így összekapcsolni az idegen uralom elleni számos európai felkeléssel.

A mű hasznát talán abban láthatjuk, hogy a felkelés esemény története a levéltári okiratok alapján a legapróbb részletekig újból bemutatásra került.

I. M. W. Harvey, Jack Cade's Rebellion of 1450, (Jack Cade 1450-es felkelése) Oxford Clarendon Press 1991, XIV és 220 p.

Peter Blickle (Bern)

Fordította: Zsigóné Vincze Katalin