Klió 1994/2.
3. évfolyam
NEMZETI KÉRDÉS
KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBAN
Dimitár Angelov:
A bolgár
nemzetiség a 9–19. században
Angelov
akadémikus a bolgár történettudomány egyik kiemelkedő személyisége, bizantinológus
és medievista. Ebben az összefoglaló tanulmányában az 1878-as felszabadulásig
kíséri végig a kezdetektől a bolgár etnikum alakulását. Az államalapítás egy
erős balkáni birodalmat hozott létre, amelyben a szláv nyelv és kultúra
teremtette meg a bolgár nemzetiséget, vagyis etnikumot. Ezt követte a közel két
évszázados bizánci uralom. A második bolgár cárság két százada újra kedvező
feltételeket jelentett. Ezt azonban tönkretette a közel öt évszázados oszmán
uralom, amelynek a végén a nemzeti újjászületés vagy megújulás hozott megint
kedvező változást. A második bolgár cárság széttagolódást eredményezett, az
oszmán uralom kivándorlást és asszimilációt. A feltételek tehát nagyon is
különbözőek voltak.
Mégis
az egész korszakon belül megmutatkozott a fejlődés dinamizmusa, végig megvolt a
belsőleg kevéssé tagolt etnikum egysége. Ennek tényezői közül először az
objektív körülményeket sorolja fel Angelov, elsőként a terület egységét.
Moesia, Thracia és Macedonia egykori római provinciák területe volt az, ahol a
bolgár etnikum élt és fejlődött. Ezt nevezték Bolgár Földnek. A kifejezés
először Naum életrajzában szerepel, a 10. század első felében, 972-ben Kozma
prezviter is ezt a fordulatot használja. A bizánci uralom idején is ezt a
kifejezést alkalmazták. Az egység a 13-14. századi széttagoltság idején, az
oszmán uralom alatt is megmaradt. A külföldi utazók is tudósítottak arról, hogy
ezen a területen bolgárok élnek. Evlija Cselebi 1661–67 közt járta be a
területet, Angelov felsorolja azokat a városokat, amelyekben a török utazó
bolgár lakosságot emleget. Az Athosz-hegyi Zographosz kolostorban fennmaradt
egy jegyzék az 1527–1728 közt ott járt bolgárokról, ez is nagyjából ugyanazokat
a városneveket sorolja fel. A 17. századi Petár Bogdan Baksev, vagy a 18.
századi Paiszij is ugyanazt a területet tekintette bolgár földnek. A 19. század
első felében újra sok külföldi járt erre és emlékezett meg a bolgár
lakosságról. Ami Boué azt is feljegyezte, hogy sok köztük az iszlámra áttért. A
megújulás idején kezdték Moesiát először Felső-
Bulgáriának
nevezni, ez a Balkán-hegységtől északra húzódó terület. P. R. Szlavejkov
használta először a kifejezést. De egy 1878 májusában a nagyhatalmakhoz a helyi
lakosság által írt kérvény, amely Bulgáriához csatolásukat kéri, még a Moesia
elnevezést használja Thracia és Macedonia mellett, s ekkor is ezeket tekinti
bolgár földnek.
A
további objektív ismérv a közös sajátosságok, mindenekelőtt a nyelv. Az óbolgár
nyelvet már 923-ban Preszlavban hivatalos állami nyelv rangjára emelték. Ezen
belül már hamarosan mutatkoztak bolgár sajátosságok, így a szláv tj- helyett
st-, vagy a birtokos viszony kifejezése a datívusszal. Idővel eltűntek a
nyelvből a ragok, szintetikussá alakult, a névelő a szó végére került, sok múlt
idejű igealak létezett. A 13-14. századra már középbolgár nyelvről
beszélhetünk. Persze a beszélt nyelv egyre inkább eltért az írott nyelvtől, a
különbség az oszmán uralom alatt még csak fokozódott. Az írott nyelv
meglehetősen konzervatív volt, éppen Eutimij patriarcha reformjai révén is. A
17. században a katolizált bolgár vezetők a latin és az olasz nyelvet
használták, olykor az illírt (horvátot). Az oszmán uralom idején a beszélt
nyelv behatolt az írott nyelvbe, különösen a damaszkinoknak nevetett egyházi
iratokban. A nemzeti megújulás idején a középbolgár nyelvjárást tették meg
irodalmi nyelvvé.
További
objektív ismérv a közös kultúra, az építkezés, lakás, öltözködés, étkezés,
családi szokások, közösségi ritusok. Ezekben pogány és keresztény elemek
vegyültek, ezt őrizte meg a folklór. A kollektív népi alkotások mellett azonban
a magas kultúrában már egyéniségek, egyéni alkotók mutatkoztak meg. Az oszmán
uralom idején, kevés kivételtől eltekintve, az elitkultúra eltűnt. A nemzeti
megújulás idején új elemként jelentkezett a szekularizáció meg a külföldi
(görög, francia, olasz és orosz) hatás. Ekkorra már beszélhetünk egyfajta
professzionális kultúra létrejöttéről.
A
szubjektív elem az etnikai tudatosság. A kezdetekben bolgárok néven
szerepelnek, ezt tudatosítják magukban, de ez egyúttal az etnikumtól
függetlenül is mindazokat jelenti, akik a bolgár állam alattvalói. Tehát a
„bolgár” az első cárság idején politonym és ethnonym egyszerre. A bolgár
öntudat mellett megvolt annak is a tudata, hogy a bolgárok szlávok, a szláv
népek közösségéhez tartoznak. Az oszmán uralom idején a bolgár és szláv öntudat
még erősödött is, a bolgár hovatartozást igen gyakran emlegették. A bolgár
mivolt szorosan összekapcsolódott a vallással, ennek megvolt az a veszedelme
is, hogy az iszlamizáltak elvesztették bolgár tudatukat, sőt idővel átvették a
török nyelvet is. A jezik (nyelv) kifejezés a 14. századig volt azonos értelmű
a bolgár etnikummal, a rod (faj) végig a 19. századig. A narod (nép) kifejezés
először ritkán fordult elő, a 18. századtól már ez a leggyakoribb. A nemzeti
megújulás teremtette meg a narodnoszt (nemzetiség) kifejezést. A latin natio
csak a 17. században szerepelt a katolizált bolgároknál. A nacija (nemzet) a
megújulás idején még ismeretlen.
A
szerző végkövetkeztetése, hogy a terület, nyelv, kultúra és öntudat egységében
megmutatkozó identitás az egész évezredes korszakon át megmaradt.
Dirnitár
Angelov: The Bulgarian Nationality in the 9–19th Centuries. Factors
and Conditions of Development. (A bolgár nemzetiség a 9–19. században. A
fejlődés tényezői és feltételei) Bulgarian Historicai Review – Revue Bulgare
d'Histoire 1992. 20. évf. 1–2. sz. 13–27. 1.
Niederhauser Emil