Klió 1994/2.

3. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Irmintraut Richarz:

Oikos, ház és háztartás. A háztartásökonómia eredete és története

Richarz annak a tudományágnak a történetét írja meg, amelyet egy háztartástudományi tanszék vezetőjeként képvisel. Ez biztosítja a könyvnek az aktualitást, és magyarázatot ad arra, hogy miért szenteli a szerző a terjedelem egyharmadát a háztartásnak, mint XIX. századi tudománynak.

A ház jelentőségét az európai történelemben igazán tulajdonképpen Otto Brunner emelte ki két alapvető monográfiával, amelyek a középkorra (Land und Herrschaft 5. kiad. 240–356. old.) és a kora újkorra (Adeliges Landieben und Europiascher Geist) vonatkoznak. Mindkét mű ismeretanyagát összefűzte egy vékony értekezésben (1966) és kibővítette azzal, hogy megtalálta a kapcsolatot az antik Oikos-tanokhoz, Azóta tartozik „a ház” Európa építkezési elveként egyenesen a nagy interpretációkhoz, a „Jongue duree” problémaköréhez. Csak húsz évvel később fedezte fel a történettudomány a házat vonzó kutatási témaként, és azóta, ritka kivételektől eltekintve, felismerhető haladás nélkül a brunneri ismeretekkel írja körül. Brunner ott szakította meg kutatásait, amikor Európában megszűnt a rendileg tagolt társadalom és elkezdődött az ipari korszak. Richarz folytatja a mai napig. Ez a könyv egyik haszna. A másik pedig az, hogy kidolgozza a gazdasági folyamatok európai elterjedését, következésképpen a jövőben nem beszélhetünk „Hausvaterliteratur”-ra leszűkítve erről a témáról. Richarz nem az otthon történetétől, hanem az otthonról szóló tanok történetéről írt átfogó kézikönyvet.

Irmintraut Richarz: Oikos, Haus und Haushalt, Ursprung und Geschichte der Haushaltökonomik, (Oikos, ház és háztartás. A háztartásökonómia eredete és története) Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht 1991, 407 p.

Peter Blickle (Bern)

Fordította: Zsigóné Vincze Katalin