Klió 1994/1.

3. évfolyam

KÖZÉPKOR

Bolgár–magyar kapcsolatok a XII–XIII. század fordulóján

A szerző, Hriszto Dimitrov, aki nagyon jártas a magyar forrásokban és az idegen nyelveken megjelent szakirodalomban, a korszak politikai kérdéseit tárgyalja. A kiindulópont a magyarok szerepe az 1185-ös felkelésben amely a bolgár állam újjászületéséhez vezetett. Ekkor adta III. Béla Belgrád és Branicsevo, azaz Barancs tartományát nászajándékba II. Angelosz Izsáknak. A probléma ezeknek a tartományoknak a hovatartozása 1185 előtt és után. 1195-ben Izsák a magyarok segítségét kérte Bulgária ellen, de trónfosztása miatt erre nem került sor. A kérdéssel először P. Nikov foglalkozott, szerinte a két tartomány 1195 után magyar kézben volt. A jeles bolgár medievista, V. Zlatarszki szerint 1202-ben foglalták el a bolgárok, mert feltételezi, hogy előtte Bizáncé volt. Ezt később mindenki elfogadta. P. Petrov III. Béla egy 1153-ra datált, valószínűleg 1194–95-ből származó, későbbi átírásban fennmaradt oklevelére hivatkozik, amely a Bulgária elleni harcokról szól, ez előtte lehetett, tehát 1192–93 tájékán. Egy nyugati forrás szerint 1189-ben a harmadik keresztes hadjárat idején Barancs bizánci kézben volt. Vidin nem tartozott ekkor Bulgáriához. Jirecek szerint 1202-4 között szerezték vissza a bolgárok, Nikov szerint 1203-ban, Zlatarszki szerint 1203 elején, a magyar szerzők ezt. 1202–3–4-re datálják. 1194–95-ben Vidin bizánci kézben volt, innen indult a magyar támadás.

A harmadik keresztes hadjárat forrásai szerint Kovin, vagyis Keve a magyar határváros, a Duna bal partján. Belgrád és Barancs is bizánci ott találkozhatott 1192–93 táján III. Béla és II. Izsák. 1202-ben viszont Barancs megint bolgár, ahogy azt Kalojan bolgár cár III. Incéhez intézett levele bizonyítja. 1195-ben Izsák trónfosztása miatt III. Béla visszavonta a jegyajándékot. 1203 végén magyar–bolgár harcok voltak, öt bolgár püspökség volt magyar kézen. A pápa a konfliktusban a bolgárok oldalán állt Leó bíborost küldte pápai legátusként Bulgáriába az egyházi unió megvalósítására. 1204-ben, Magyarországon keresztül utazott oda, a pápa Imre királyt kérte utazása támogatásara. A legátust azonban Keve városában feltartóztatták a magyarok, három napra kb. 100 km-re vitték onnan. Valószínűleg ekkor foglalták el a bolgárok Belgrádot, Barancs addig is az övék volt. Imre engedett. Kalojan a koronázás után Incének írt levelében 1204 novemberében ismét magyar támadásról írt. A vita tárgya ekkor Belgrád volt. Kalojan utóda, Boris cár alatt is csak erre vonatkozott a magyar igény. Eddig azt tartották, hogy a magyar csapatok már 1207-ben elfoglalták. Érszegi Géza szerint II. András jegyajándékba adta lányának, akinek Borilhoz kellett volna férjhez mennie. A szerző szerint a magyarok 1207-8-ban foglalták el Belgrádot, Barancs II. András oklevele szerint 1217-ben még bolgár. András a határon találkozott Sztefan, szerb nagyzsupánnal Ravno (ma Csuprija) mellett, de ez nem jelenti azt, hogy Barancs a magyaroké. András vagy itt harcolt, vagy Borilt segítette. Ez 1213–5 és 1217 közt lehetett. Az utóbbi variáns a valószínű.

Az események menetét Dimitrov végül így összegzi: 1181–83-ban III. Béla Nisig vezetett hadjáratot. Barancsot Bizánc 1184-ben visszaszerezte. 1185-ben Belgrádot is átadta jegyajándékként. 1189-ben ott volt a magyar–bizánci határ. 1191–92-ben kerülhetett sor Béla és II. Izsák találkozójára, amelyen esetleg Bulgária elleni közös hadjáratról esett szó. 1192–93-ban a magyarok talán hadi sikereket értek el. 1194–95-ben Béla támogatást ígért Izsáknak Vidinen keresztül, de erre nem került sor. Ekkor foglalhatták el a magyarok ismét Belgrádot. A bolgár terület ekkor a Morava folyótól keletre volt. 1202-ben Imre hadjáratot vezetett Szerbiába Vuk támogatására Sztefannal szemben. Lehet, hogy ekkor Bulgária Barancsot és Nist is elvesztette. A következő évben azonban már visszaszerezte. Sztefan nagyzsupán 1204-ben folytatta a harcot, ekkor a Moravától nyugatra, Belgrád bolgár kézen volt. Imre a pápára való tekintettel belenyugodott ebbe. 1208-ban azonban a szerbekkel együtt újabb támadást indított, elfoglalta Belgrádot, ebbe Boril belenyugodott. Ezért a magyarok segítették őt Barancsban és Vidinben a felkelők ellen. 1218–21 között II. Ivan Aszen megkapta Belgrádot jegyajándékba, II. András Anna-Mária nevű leányával. 1231-ben, újabb háborúban a magyarok ismét elfoglalták Belgrádot, de Barancs csak 1270 után lett az övék.

Hriszto Dimitrov: Balgaro-ungarszki otnosenija v kraja na XII – nacsaloto na XIII vek. (Bolgár–magyar kapcsolatok a XII. század végén, a XIII. század elején) Isztorieseszki Pregled 1992. 48. évf. 11–12. sz. 3–17. p.

Niederhauser Emil