Klió 1994/1.

3. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Császár és polgár a Majna mellett

1994-ben Majna-Frankfurt ezerkettőszázadik évét tölti be első írásos említése óta. A város jelentős történeti kiállítással, sok rendezvénnyel készül az egyébként nem egészen kerek jubileumra. A fennállása óta már jelentős munkákat kiadó Frankfurter Historische Kommission kedvező alkalmat fedezett fel az évfordulóban, hogy kezdeményezésére és kiadásában megírják a város történetét.

A város, jelentősége ellenére, nem bővelkedik nagyobb számú, újabb keltezésű történeti monográfiával. F. Bothe 1913-ban íródott nagyra becsült várostörténetét jelentették meg utánnyomásban 1966-ban, majd H. Meinert 1952-es monográfiája ért meg 1984-ig hat kiadást s végül E. Helmensdorfer már a jövő lehetőségeit is vázolni kívánó kötete jelent meg 1982-ben.

Meglehet, hogy éppen a feladat exponáltsága és összetett volta jelent ösztönző erő helyett béklyót.

Joggal idézi Lothar Gall, a kiadó testület elnöke a város nagy szülöttének, Goethének egyik levelét, mely igazolja annak a felfogásnak a korai létezését, hogy egy ilyen ténylegesen vagy potenciálisan exponált helyzetben lévő város története kicsiben egy ország, egy nép sorsának alakulását tükrözi vissza. A városnak, mint településformának a helyzete azonban köztes, hisz egy másik dimenziójában biztosítja a maga sokrétű szerveződésével azt a terepet, ahol az egyénnek a család keretein kívüli szocializációja megtörténik. Itt tapasztalja meg a társadalom gazdasági, politikai, kulturális stb. rendszerét, ezen a terepen nyílik elsősorban lehetősége azok alakítására is.

E köztes, fontos helyzet jelentőségének teljes tudatában írták meg a szerzők tanulmányaikat, szerencsés módon elkerülve annak a részigazságnak manapság egyre terjedő abszolutizálását, mely szerint az emberiség fejlődése az utóbbi időben egyre inkább a problémái, alapvetöen a metro- és megapoliszok problémáiban érhetők tetten a legmarkánsabban, így foglalkozni is leginkább ezekkel szükséges.

A vállalkozásnak nem csak a közéleti, hanem a szakmai súlya is jelentős. Ezt az is jelzi, hogy szükségesnek tartották e tanulmánykötet megjelentetését, amelyben a kilenc tanulmány a majdani kilenc kötet téziseit, a vizsgált korszakok kutatásának jelenlegi állását foglalja össze. A kötet nagyon szép megjelenésű, igényes kivitelű; számos fekete-fehér és színes képpel, sőt táblával, kihajtható térképmellékletekkel készítették.

Tanulságos szemrevételezni a kronológiai tagolást. Amíg országtörténetek esetében a világtörténelmi folyamatok klasszikusnak számító stációihoz viszonyítunk, amely miatt a belső fejlődés ettől való eltérése alkalmanként jelentős tagolási bizonytalanságot okoz, a várostörténet esetében a kis egység sajátos önmozgását tekintették a szerzők mérvadónak. A szerzők azonban valamennyi esetben felhívják a figyelmet erre az aszinkronitásra, és tárgyalják is ennek okait, valamint a városra és az államra gyakorolt hatásait.

A nagy sorozat első köteteinek még ezévi megjelenésére számítva, hadd álljon itt az egyes fejezetek címe az időbeli tagolással együtt: 1. Majna-Frankfurt a kora-középkorban és a virágzó feudalizmusban; 2. Majna-Frankfurt a késő-középkorban 1311–1519; 3. Majna-Frankfurt a reformáció korában (1500 körül–1555); 4. Növekedés és átalakulás a konfesszionalizmus korától XIV. Lajos koráig. Majna-Frankfurt, 1555–1685; 5. Majna-Frankfurt a XVIII. században; 6. Majna-Frankfurt a francia forradalomtól a porosz megszállásáig, 1789–1866; 7. Majna-Frankfurt a wilhelmiánus korban 1866–1918; 8. Majna-Frankfurt a weimari köztársaság és a harmadik birodalom idején, 1918–1945; 9. Majna-Frankfurt a háború után (1989-ig).

Nem minden város van abban a szerencsés helyzetben, hogy történetét „Ab urbe condita” lehet megírni. A nehezen adatolható kezdetek sok gondot okoznak a történészeknek. Eltérő megoldásokat találhatunk a különböző várostörténetek esetében arra nézve, hogy mennyiben tartoznak pl. az ős- vagy ókori leletek a későbbi település előzményeihez. A település első írásos említésének, mint a város történet kezdetének választása elegáns és vitatható téziseket eleve elkerülő megoldás. Ebből az összefüggésből nem hiányozhat a történelmi névmagyarázat sem, kiegészítve a városhoz kötődés szempontjából oly fontos érzelmi mozzanattal, a névadáshoz kapcsolódó legendával, mely szerint a szászoktól vereséget szenvedő és menekülő Nagy Károlynak egy fehér szarvas „mutatta meg” a Majna-gázlót.

A város organikus fejlődését a kronológiai tagoláskor alapul véve még az a látszólagos pontatlanság is elfogadható értelmezést nyer, hogy némely korszakhatárnál átfedés van, amely a folyamatok párhuzamossága miatt elkerülhetetlen, más alkalommal viszont „hézag” keletkezik. 1311, mint a stabil városi önkormányzat kezdete, pontosan megállapítható, a birodalmi vásár- és királyválasztó város protestáns hitre térése, amely egészen a XIX. századig meghatározó mozzanatnak látszik a város életében, folyamat jellege miatt indokolja a reformáció koráról szóló fejezet, majdani kötet kezdő időpontját. Ez az elvi alapállás nagyon plasztikusan mutatkozik meg a kötet oldalain a polgári önigazgatás kezdeteinek, a frankfurti vásárnak a XV. század 70-es éveitől könyvvásárrá és hírbörzévé válásának bemutatásakor.

Kissé különös párosítású évszámok keretezik a 6. fejezetet, amely a francia forradalomtól Frankfurt porosz megszállásáig tartó időszakot tárgyalja. A párosítás különössége abból fakad, hogy az első évszám az egyetemes történelem egyik markáns cezúrája, a másik, külhatásai ellenére is, német belügy. Szerencsésebb lett volna talán, ha a nagy forradalom szimbolikus éve helyett a város helyzetében jelentős változást hozó austerlitzi csata szerepelne, hiszen a Rajnai Királyság megalakulásával megszűnt Frankfurt korábbi szabad birodalmi város státusza. A kötet záróéve, az 1989-es esztendő, a maga (bel-)német és világpolitikai jelentőségű eseményeivel természetes határkövet kínál a várostörténeti sorozat számára is.

A munka várakozáson felül olvasmányos. Különösen méltánylandó ez a tény egy előzetes kötet esetében, amely jellegénél fogva „csak” a változások tendenciáit van hivatva megrajzolni, az árnyaltabb kép megrajzolásához szolgál vezérfonalként, mind a kötetek szerzői, mind az olvasók számára. Jóllehet a kötet egyes tanulmányai természetszerűen kronologikus rendben sorakoznak, az olvasó a városfejlődés és a városi lét igen sokrétű szempontjain keresztül ismerheti meg Majna-Frankfurt történetét.

Természetes, hogy csaknem valamennyi fejezet a gazdaság- és társadalomtörténet köré építkezik. Ebben a folyamatban központi szerepet kap annak a részben mind a mai napig létező ambivalens jelenségnek a bemutatása, hogy egy nem igazán nagy és gazdag város miként játszhatott alkalmanként kiemelkedően fontos szerepet a német gazdaság, kultúra, és nemcsak az 1848-as forradalom miatt, a német egység kérdésében is.

Különösen sikeresek azok a részek, amelyek a város prosperálását mutatják be az 1562-től egészen a Német-Római Birodalom fennállásának végéig Frankfurtban választott és koronázott katolikus császárhoz való hűség, mint a város gazdasági virágzásához elengedhetetlenül szükséges privilégiumok nélkülözhetetlen előfeltétele, valamint a XVI. század elejétől felvett protestantizmus ideológiai és gazdaságpolitikai, egymással nehezen összebékíthető sarkpontjai között. Bizonyára a forráshiány vagy a források feltáratlansága, feldolgozatlansága az oka, hogy a XIV–XV. századi gazdaságtörténet némiképpen adatszegénynek, a fejlődésmenet megrajzolása kissé nagyvonalúbbnak tűnik a megelőző és a következő időszakokhoz képest.

A társadalmi szerkezet ábrázolásakor a szerzők nem csak a nagy változásokat igyekszenek bemutatni, hanem az egyes rétegeket, csoportokat azok mindennapjaiban is bemutatják. Az olvasó előtt megjelenik a császárválasztás alkalmával a híres „Römer”, a frankfurti városháza előtt rendezett ökörsütés körüli csődület, az egyes céhek bemutatkozása, a dómhoz vonuló és onnan visszatérő ünnepi menet gazdag pompája, a német méltóságokkal és a külföldi követekkel, akik nem jelentéktelen mértékben járultak hozzá a városi szolgáltatások kapacitásának lekötéséhez és ezáltal egész rétegek létalapjának biztosításához. A császárválasztások, majd a szövetségi gyűlések együttesen hosszú évszázadokon át igazi birodalmi tudatot plántáltak a frankfurti polgárokba, hisz ezen, alkalmanként nagyon is hétköznapi jelenségek közvetítették a mindenkori, egyébként nagyon absztrakt birodalom látható megnyilvánulásait.

A társadalmi szerkezet bemutatása során figyelmet fordítottak a szegregáció jelenségére is. Ezen szemponton belül a szerzők igen széles skálán mozognak: szerepelnek az 1600 körül a városi lakosság közel 20 százalékát kitevő holland vallási menekültek, a franciaországi protestánsok, a később néhány száz főre zsugorodó katolikus közösség, az észak-itáliai kereskedők, amely kisebbségek korporációs szerződéseik révén a gazdasági életben létszámarányukhoz viszonyítva felülreprezentáltak voltak, de a boszorkányok sem maradhattak ki, jóllehet a perek ellenére a lutheránus egyházpolitika miatt egyszer sem került sor a máglyarakás meggyújtására.

Valamennyi érintett korszakban tárgyalják a szerzők a zsidóság helyzetét. A középkori viszonyokra jellemzően a források a létszám mellett fontosnak tartották azt is megadni, hogy az amúgy is elszeparált utcában, majd városrészben hány házat laknak. Nem csak a létszámuk növekedési üteme jelentős (1556-ban: 60 ház, 550 lélek; 1580: 120, 1200; 1610: 195, 2700), 1710-ben a háromezres lélekszám már a lakosság több mint 10 százalékát teszi ki, de rájuk különösen vonatkozik a város. gazdasági és kulturális életében betöltött kiemelkedő szerep. A XVIII. századi fejezet külön alfejezetet szán nekik, amit az is indokol, hogy nemcsak a zsidó–nem-zsidó pólusok között vizsgálják a helyzetüket, hanem bő teret szánnak a zsidóságon belüli, ellenségeskedésig fokozódó belső feszültségeknek is. A város korai és gyors polgárosodása meghozta számukra az emancipációt, fokozott szerepvállalásuk Hitlert 1930-ban arra ösztökélte, hogy a várost „a világzsidóság egyik központjának nevezze, hogy aztán nagyobb részük ne is kerülhesse el a shoaht. A múlt ezen részének árnyéka vetült a jó évtizeddel ezelőtti, igen heves indulatokat kiváltó vitára, amely a Börne-téri régi zsinagóga maradványainak fellelése és további sorsa körül lángolt fel: ráépíteni vagy megmenteni. A technika és az emberi szándék mindkettőt lehetővé tette.

A szerzők folyamatosan figyelemmel követik a város településszerkezetének változását, összefüggésben a demográfiai hullámhegyekkel és -völgyekkel, amely során a XIX. században eltűnnek a terjeszkedést gátló városfalak, és megjelenik a közlekedés gazdaság szempontja. Ha a város 1866 után beilleszkedik az egységesülő birodalomba, a közlekedési hálózat az, amely a közelebbi és távolabbi vidékekkel való szerves kapcsolatot biztosítja, sőt a perspektivikus polgármestereknek és városatyáknak köszönhetően 1926-tól sikerült a várost a légiközlekedés meghonosításával, állami funkció nélkül is nemzetközi metropolisszá fejleszteniük.

Bőségesen esik szó az infrastruktúra fejlesztéséről, a városról, mint épített térről, ahol nem csak esztétikai, hanem társadalompolitikai ideák öltöttek testet. A városkép számára igen kedvező „a vidék az igazi”-felfogás: a vidéki környezetet kell a városlakók számára biztosítani, de ez a vidékiség legyen városias. Ez jelentős kertváros-negyedeket hozott létre, viszont gondosan kiépített tömegközlekedést indukált. Így jelenik meg a város élő organizmusként az olvasó előtt.

A kötetet várostörténeti kronológiai áttekintés, 107 tételt tartalmazó válogatott irodalomjegyzék, valamint név- és tárgymutató teszi ebben a formában hasznos kézikönyvvé.

Frankfurt am Main. Die Geschichte der Stadt in neun Beitragen. (Majna-Frankfurt. A város története kilenc tanulmányban) Herausgegeben von der Frankfurter Historischen Kommission. Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 1991. 630 p. Veröffentlichungen der Frankfurter Historischen Kommission XVII.

Barabás László